2022. május 20., péntek

Nem a szerelemről szól

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház szombaton mutatja be új előadását, a Szeretőket, amelynek első repríze másnap lesz

 

Elfriede Jelinek regénye nyomán a Szeretők című előadást Anđelka Nikolić állítja a Kosztolányi Dezső Színház színpadára. Az eredeti művet Tandori Dezső fordította magyarra. Az előadás dramaturgja Góli Kornélia, jelmez- és díszlettervezője Blagovesta Vasileva, a zeneszerző Draško Adžić, a zenei munkatárs pedig Milan Boca. Az előadásról Anđelka Nikolić rendező szólt:

– A regény 1975-ben íródott, de mivel Elfriede Jelinek műveiben a kapitalizmussal, a kispolgárisággal, a patriotizmussal, a nacionalizmussal és mindebben az ember szerepének elemzésével és kritizálásával foglalkozik, így aktuális a jelenünkben is. Tulajdonképpen három nő szerelmi történetét feszegeti, de mégsem a szerelemről szól, inkább a szegénységtől való félelemről, a kizártságról, a versengésről, az irigységről és a gyűlöletről, valamint arról is, hogyan válunk a kényelem és a fogyasztói társadalom rabjává. Az előadásban sok tárgy jelenik meg. Foglalkozunk azzal is, hogyan válhat élővé egy tárgy és válhat egy ember tárggyá. Emellett a produkció néhol koncertszerű, hiszen a színészek zenélnek is – hallottuk a rendezőtől, majd pedig az előadás színészei fejtették ki gondolataikat az előadás kapcsán. Kiss Anikó a Szeretők aktualitását emelte ki:

– Akár a kisebb települések lakóiról is szólhat, akik szeretnének kitörni a közegükből, egy tanultabb, haladóbb világot álmodnak. Ettől az előadás nagyon is aktuális, jelenkori. Szinte félelmetes, hogy mennyire hasonlítanak a mai helyzetünkhöz a darabban felmerülő problémák – mondta Kiss Anikó.

Kucsov Borisz kreatív próbafolyamatról számolt be.

– Rengeteg kísérletezést folytattunk, külön a szöveggel és a színpadon is. Az előadás narratív, előadói, de szereplést is igényel, e három ötvözete folyamatosan végigkíséri. Magával ragadó és különleges lehet a nézők számára – hallottuk Kucsov Borisztól.

Mészáros Gábor szerint egy kacifántosan, okosan megfogalmazott szövegfordítással találkoztak:

– A fordító olyan mondatszerkezeteket használ, amelyek nem szokványosak a mindennapi fülnek, ezért hallgatóként nem könnyű követni. Tőlünk, színészektől, szinte virtuóz szövegértelmezést követel. A szöveget tökéletesen kell értelmeznünk ahhoz, hogy átadhassuk a közönségnek – fejtette ki Mészáros Gábor.

Székely Beával másodszor találkozhat a Kosztolányi Dezső Színház közönsége:

– Nagyon érdekes az előadás formája. Többféle feladatot kaptunk, ami változatossá tette a próbákat. A fő feladat mégis az volt, hogy mindenhol helyt álljunk – véli Székely Bea.

Nagyabonyi Emese számára a legnagyobb kihívást a tárgyak jelentették:

– Eleinte nagyon felszabadult improvizációkat hoztak ki belőlem, majd pedig úgy éreztem, hogy megfojtanak. Ez egy érdekes felismerés volt, hiszen rávilágított a korlátozottságunkra. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a korlátok maguktól jönnek, holott mi szabjuk meg saját korlátainkat. A díszlet rideg, hátborzongató számomra, olyan, mintha rögtön összedőlne, de tökéletesen ábrázolja a félresikerült kapcsolatokat, szétzilált családi állapotok – mondta Nagyabonyi Emese.

Mikes Imre Elek a közönséget invitálja:

– Izgalmas előadást sikerült készítenünk, most már csak csiszolunk rajta, és azt érezzük, hogy hiányzik a közönség – hallottuk Mikes Imre Elektől.