2021. október 20., szerda

A méz bizalmi termék

Az utóbbi hónapokban jócskán megdrágult a méz. A méhészek azt mondják, azért következett be a drágulás, mert az időjárás nem kedvezett a méztermelésnek. A csapadékos időjárás áthúzta a méhészek számításait, nemcsak az idén, hanem tavaly is.

A méztermelés megcsappant. A szeptemberben megtartott újvidéki mézfesztiválon a vevők közül sokan meglepődtek az árakon: a lépes méz 1200, az akácméz 900, a réti méz 700 dinárba került. A drágítás következményeként pedig csökkent az eladás. Sajnálatos, hogy az említett mézfesztiválon évről évre kevesebb kiállító van. A méhészek a rendezvényről való távollétüket azzal indokolták, hogy a benevezés és a háromnapos itt-tartózkodás költségeit sem tudják fedezni a fesztivál alatt eladott mézért kapott pénzből. A fogyasztóknak azt is tudni kell, hogy a fesztiválon kiállított mézet előzőleg különböző elemzéseknek vetik alá. Tehát a mézfesztiválon kínált méz minősége garantált!

A méz nem luxustermék, jótékony hatása az egészségünkre nézve bizonyított. Ettől függetlenül a fogyasztása nálunk – minimális. Egyesek szerint Szerbiában fejenként az átlagos mézfogyasztás évente mindössze 0,3–0,35 kilogramm. Mások szerint viszont eléri a 0,7 kilogrammot. Akár az egyik, akár a másik állításnak van létjogosultsága, túlságosan kevés. Az európai országokban fejenként 7–10 kilogrammot fogyasztanak belőle!

Az országban 380–450 000 méhcsalád van. Olyanok a kilátások, hogy számuk szaporodni fog, hisz mind többen döntenek úgy, hogy más kereseti lehetőség híján, belevágnak a méhészetbe. Szerbiában mintegy 30 000 méhész van, de ebből mindössze 12 000 regisztráltatta magát – több, mint 170 méhészegyesület van, melyek társultak a Szerbiai Méhészegyesületek Szövetségébe. Ez a szövetség a közelmúltban azzal rukkolt elő, hogy saját mézgyárat alapít, a csomagolást végeznék itt, méghozzá annak a községnek a területén, amely a legjobb feltételeket kínálja fel. A méhészek ugyanis elégedetlenek egyes hazai felvásárlók viszonyulásával, mert állítólag nem fizetnek, van, hogy 120 napos a késedelem! A szakavatottabb méhészek számításai szerint akkor fizetődik ki a méhészkedés, ha a gazda legalább 50 családdal rendelkezik. Érdekességként: 1 kilogramm méz előállításához állítólag 44 000 méh munkájára van szükség.

Hol vásárolja a mézet?

 

Üzletben: 25 (9%)

Piacon: 49 (17,5%)

Termelőtől: 187 (66,5%)

Ahol éppen ráfutok: 20 (7%)

A hazai méz kiváló minőségű. Ha már itthon nem, külföldön nagyon kapós. Szerbiában egész falvak álltak át a méztermelésre, merthogy sokan rájöttek – a méztermelésből meg lehet élni, de a hagyományos kultúrák termeléséből már nemigen. Különösen a Zlatari hegységen lévő falvakban megy az üzletelés a külföldiekkel, a Bistrica nevű faluban öt évvel ezelőtt kötöttek hosszútávú együttműködési szerződést egy olaszországi céggel. Az ottani termelők azt állítják, a mezőgazdasági termelés egyetlen kifizetődő ágazata a méhészet! Tavaly 2 tonna mézet gyűjtöttek össze a faluban exportra, kilónként 4,5 eurós eladási áron. Persze külföldre nem lehet bármilyen mézet exportálni. Az olasz fél előre megszabott feltételek alapján hajlandó a mézet megvásárolni. Például, speciális hordókat szállít le az itteni méhészeknek, melyekben a mézet tárolniuk kell, a méz minőségét pedig az erre a célra akkreditált laboratóriumokban kell ellenőriztetniük. Nem mellékes, az olaszok az áruért az átvétel pillanatában azonnal fizetnek!

Nyílt titok: a hazai méz kiváló minősége folytán külföldre irányul, ezzel egy időben pedig importból gyanús eredetű méz érkezik az országba. Hogy van ez? Hát nincsenek felügyelőségek? Az üzletekben, ismert üzletláncokban találhatunk már 400–500 dinárért is mézet. Külalakra szép, a színe, tetszetős, a csomagoláson azonban nincs feltüntetve honnan származik, ki a termelő. Persze a fogyasztót nem lehet becsapni. Aki ugyanis egyszer vásárol az ilyen mézből, másodszor már nem fog. De hát az eladók valószínűleg így gondolkodnak: akkor is megéri, ha ennyi emberből mindenki csak egyszer csapódik be!