2024. április 25., csütörtök

Eszi a békát a kötél

Felakadt a sétahajó a drótkötélen – Komppal a Tiszán át

A bátkai kompot nem először „vezeti” a zentai Lengyel János: 1986-ban, majd három évvel ezelőtt is ő volt a kompos, idén pedig májusban vette át a közel harminc tonna teherbírású termetes vízi jármű irányítását. Ahhoz, hogy valaki kompot kormányozzon, megfelelő vizsgát kell tennie a zentai révkapitányságon. E dokumentum mindig ott lapul János táskájában. Ezeket mondja a kompos:

– Tavasztól őszig jár a komp, nyáron naponta akár többször is. Májusban reggel és délben is mentünk a túlpartra, majd hatkor visszahoztam a népet a bácskai oldalra. Szeptembertől később indulunk, reggel nyolc órakor startolunk a zentai oldalról, átviszem az embereket és járműveiket a bátkai oldalra, majd öt órakor jövünk vissza. Ingyenes a szállítás a kompon, az önkormányzat az üzemeltetője. Mindennap, hétvégeken is lejövök a komphoz. Reggel, ha van utas, átviszem, majd megbeszélés szerint, amikor vissza akarnak jönni, lejövök értük, és visszahozom a társaságot. A menetrend ki van írva a parti kis házikónál, de akik erre járnak, azok már tudják, mikor jár a komp. Idegen ritkán téved erre.

Kézi erővel, a kötélbe akasztott kukával, fából faragott vonóhoroggal hajtom a kompot. Van, aki békának nevezi ezt a húzóeszközt, amit én szőlőkaróból vágtam ki. A drótkötélbe beakasztva húzom a kompot, de az utasok is segítenek, ha már ingyenes a szállítás a Tiszán át. A két part között kifeszített, régi, rozsdás drótkötél tartja meg kompot. A sodronykötél lassan megérett a cserére, ami abból is látszik, hogy igencsak szőrösödik. A vastag drótfonat apró felszíni törött szálai kiállnak a kötélből, ami igencsak eszi a békát, kopik a kuka. Évente több kukát is elfogyasztunk a kompon.

Amikor már elindul, nincs szükség nagy erőbevetésre, lassan átsiklunk, átlibegünk a Tiszán. Nehezebb dolgunk van, ha szembe fúj a szél. Amikor árad a folyó, a víz sodrása segít, a víznyomás tolja a kompot. A kötél egy helyen van rögzítve a komphoz, átmenetkor ez az eleje, ezért félig-meddig oldalozva haladunk előre, a hajótestbe bele tud kapni a sodrás, de mivel a vízfolyás nem tudja elsodorni, oldalirányba taszítja, segítve ezzel az átkelést.

Általában nyugodtak, eseménytelenek a napok, de kisebb-nagyobb balesetek előfordultak a múltban, és most a nyáron is majdnem vízi balesetet szenvedett egy kis hajó. Még 1982-ben történt: egy teherautó csúszott le a kompról a vízbe, és a kabinban ülő idősebb nőt már nem tudták kimenteni, ott fulladt meg. Akkoriban a parthoz érkező kompot még karóval rögzítették. A sáros talajba szúrt karó nem tudta megtartani a kompot, amikor a teherautó gázt adott, kirúgta maga alól a kompot, és a vízben kötött ki. Szerencsére ma már ilyen és hasonló balesetnek kicsi a valószínűsége.

Egy hónapja kisebb baleset történt. Egyedül mentem át a komppal, már a Tisza közepén voltam, amikor egy sétahajó közeledett, kiabáltam nekik, hogy túl közel jönnek a kötélhez, de nem figyeltek, és a hajó fennakadt a kötélen. Se előre, se hátra, nagy volt a riadalom, az utasok egy része pánikba esve sikoltozott. Mondtam nekik, várjanak, amíg eltávolodom tőlük, és valóban, a kötél lesüllyedt, és a sétahajó folytathatta útját. A komp víz felőli végére kitűzött fehér zászló azt jelezi, hogy szabad a hajóút, de ha nincs kirakva a zászló, veszélyes a komp közelében elhaladni.

Reggelente, amikor átviszem az utasokat, magam is a bátkai oldalon maradok, van egy kis gyümölcsösöm, azzal foglalatoskodom, majd estefelé, amikor összejönnek a bátkai földtulajdonosok, indulunk vissza a zentai oldalra. Nagyjából mindennap így zajlik az átkelés oda-vissza.

A fizetés minimális, de legalább bejelentett munkám van, decemberben töltöm a 65-öt, 37 munkaévem van, de már szeretnék nyugdíjba menni. A bátkai gyümölcsöst, amíg erővel bírom, megművelem. Sajnos nincs utánpótlás, az én fiam is csak szalad, nem ér ő oda ilyesmivel vergődni. Nem így volt ez még 20-30 éve, csoportokban jöttek az emberek, ismerték egymást, most azt sem tudom, ki a gyümölcsösszomszédom. A komp utasai egyre idősebbek, és egyre kevesebben vagyunk, akik még bátkáznak. Ahogy öregszenek a komp utasai, úgy szaporodnak a gazdátlan, elvadult gyümölcsösök a Zenta községhez tartozó Bátkában – mondta János, a kompos.