2024. április 25., csütörtök

A mostohagyerek új esélye

Együttes kormányülést elsősorban külföldi országok tartanak, kapcsolataik elmélyítésének jeleként. Ezek az összejövetelek tökéletes lehetőségként szolgálnak az országok közötti esetleges nyitott kérdések megvitatására, valamint a jövőbeni közös projektumok körvonalazására. A szerb és a magyar kormány november 21-én és 22-én tart együttes kormányülést Nišben, ez már a sokadik ilyen jellegű összejövetel lesz a két ország államvezetése között az utóbbi években. A szerb és a magyar államhatalom képviselői szerint a két ország közötti kapcsolatok történelmien jók, amihez részben feltehetőleg az együttes kormányülések és a kapcsolatokat terhelő problémák átbeszélése is hozzájárult.

Ha figyelembe vesszük bizonyos együttes kormányülések pozitív eredményét és a tényt, hogy a köztársaság és gyakorlatilag egyetlen tartományának kapcsolatát évtizedek óta a „hagyományosan rossz” jelzővel lehet a legtalálóbban leírni, érthető, hogy Igor Mirović tartományi kormányfő kissé euforikus hangulatban jelentette be, október 22-én Újvidéken együttes ülés keretében ül asztalhoz a tartományi és a köztársasági kormány. Az együttes kormányülésen Vajdaság kifejezettebb gazdasági fejlesztésének lehetőségeiről, a következő évi tartományi költségvetésről, a nagyobb lélegzetvételű közös beruházásokról és a legfejletlenebb vajdasági helyi önkormányzatok fejlesztéséről lesz szó, mondta Mirović. A tartományi kormányfő hatalmas lehetőségként éli meg az együttes kormányülést, és a nagyobb beruházások mögötti egységes felsorakozás politikájának bizonyítékaként tekint rá. A köztársasági és a tartományi miniszterek, illetve titkárok az ülést követően aktívabban tevékenykedhetnek annak érdekében, hogy helyi, regionális és nemzeti jelentőségű beruházások érkezzenek Vajdaságba, érvelt Mirović, aki elmulasztott kitérni arra, hogy eddig miért nem tevékenykedtek aktívabban.

Valóban „hatalmas lehetőség” Vajdaság számára, hogy négy év után az országban ismét érvényesül a hatalom vertikális folytonossága, hiszen a jól bevett gyakorlat szerint enélkül az együttműködés leginkább egy egymást látni sem bíró házaspár kényszerből, a „gyerekek miatt” fenntartott együttélésére hasonlít. Az előző négy évben, amikor köztársasági szinten a Szerb Haladó Párt, a tartományban pedig a Demokrata Párt köré tömörült a hatalom, a központi vezetés nem igyekezett érdemi projektumokkal segíteni Vajdaság fejlődését. De véletlenül éppen erre az időszakra – 2012 júliusa – tehető a független alkotmánybírósági döntés is, amely alapos pusztítást végzett a tartomány hatásköreinek tekintetében. Persze tudjuk, hogy Tadić demokratáinak idejében sem volt jobb a helyzet, ha csak anyagi szempontból vizsgáljuk, akkor ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy 2007 és 2012 között a köztársaság az ország alkotmányának folyamatos megszegésével hatvankét milliárd dinárt vett ki a tartomány zsebéből, de talán az is árulkodó a DP akkori központi vezetésének Vajdasággal szembeni hozzáállásáról, hogy amikor kikiáltották a tartomány Statútumát, Boris Tadić államfő nem vett részt az újvidéki ünnepségen, ehelyett inkább Mitrovicára látogatott el.

Most ismét megteremtődött annak a feltétele, hogy a köztársasági és a tartományi hatalom közötti együttműködés feszültségek nélkül valósuljon meg. A hatalom gerincét alkotó pártok ismét bizonyíthatják, hogy a közérdeket alárendelik a pártérdekeknek, vagy a kádermegoldásoknak. Persze az is megtörténhet, hogy kellemesen meglepődünk, és éppen az a párt kezd el a tartomány általános és alkotmányos helyzetének előremozdításán dolgozni, amely sem programjában, sem statútumában nem foglalkozik Vajdasággal. Az is előfordulhat, hogy több év alkotmányszegést és nekifutást követően végre elkészül a tartomány finanszírozásáról szóló törvény, amit majd tiszteletben is tartanak. Legalább addig, amíg ugyanaz a párt regnál Belgrádban és Újvidéken is. Hogy mi lesz azután, amikor ismét mindenki ráébred, hogy Vajdaság továbbra is a politikai pártok és hataloméhségük, illetve a változó hatalmi struktúrák túsza, azzal ráérünk később foglalkozni, a tartomány tekintetében eddig sem kergette senki a hosszú távú megoldásokat. A tartomány helyzete egyedül azt követően változhat meg, hogy megváltozik az államelméleti hozzáállás. Ha ez valaha valamilyen csoda folytán megtörténne, akkor talán már nemcsak bizonygatnák Belgrádból, hogy Vajdaság Szerbia része, hanem úgy is viselkednének, mintha az lenne.