Azon ritka nemzetek közé tartozunk, amelynek nemcsak nemzeti ünnepei, hanem a nemzeti gyásznapjai is ugyanolyan fontos megemlékezési pontjai. Ez így is van rendjén, hiszen nemcsak a győzelmek és a sikerek építik és őrzik az együvé tartozókat, hanem a hősies helytállások is, amelyek a nagy katasztrófákat, a látszólagos bukásokat kísérik. Sajnos a történelem bennünket nem kímélt meg a csapásoktól, de szerencsére a súlyos, emberpróbáló időknek a hősies helytállás is mindig velejárója volt a legkiemelkedőbbeknek köszönhetően. Ez adott lelki erőt a megmaradáshoz.
Legfontosabb nemzeti gyásznapunkon a 13 aradi vértanú is ilyen végsőkig menő, hősies helytállásról tett tanúbizonyságot.
1849. október 6-án végezték ki Aradon a magyar szabadságharc tizenhárom honvédtábornokát, Pesten pedig Batthyány Lajos grófot, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét. Az első kormányfő mellett az aradi 13 nevét is illendő ideírni. Ők ABC-sorrendben: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Láhner (Lahner) György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly.
