2024. március 29., péntek

Volt egyszer egy Újvidék 142.

Az újvidéki zsidóságról 15.

A sikeres zsidó vállalkozások közé tartozott Újvidéken a Königstädtler testvérek vállalkozása is. A család igazi újvidéki családnak számított, mert vezetéknevük szinte állandóan megjelent a zsidó közösség különböző tevékenységét jelző felsorolásokban.

A család első két ismert tagja Königstädtler Ábrahám és Dávid volt. Őket a zsidó iskola tanítóiként tartották számon. Az ő utódaik azonban már nem tanítóként tevékenykedtek, hanem vállalkozásba kezdtek. Az 1881-es lakossági összeírás során, amelyben nem utca szerint, hanem házhely szerint írták össze Újvidék lakosait, két felnőttkorban lévő Königstädtler fiút jegyeztek be. Az egyik, az idősebb, Adolf akkor 44 éves volt, testvére pedig, a tőle fiatalabb, az akkor 42 éves akkor már szintén nős, János. A későbbi összeírásokból tudjuk, hogy házuk, a Búza tér 9. alatti közös ház volt, ahol a két testvér élt együtt családjaikkal. A két feleség a Königtsädtler fivérektől lényegesen fiatalabb volt. Mindketten Versecen születettek, az idősebb Száli, akkor 33 éves, a fiatalabb, Emma 1881-ben a 28. életévét töltötte be. A család igen népes volt, 5 fiút és 2 kislányt írtak össze. A gyerekek közül ketten, Albert és Károly valószínűleg ikrek voltak, mert mind a ketten 1 évesek voltak, Dávid 11, Húgó 9, Ottó pedig 4 éves volt. A két kislányról, a kétéves Lauráról, és a 13 éves Ilonáról a család nő tagjai két cseléd segítségével gondoskodtak. A cselédek is fiatalok voltak, az újvidéki születésű Varga Verona 16 éves, míg a messziről jött 19 éves Schultz Borbála Trübswetterben született. A két Königtädtler fiút akkor még kereskedőként jegyezték be. Csak feltételezzük, hogy borral kereskedtek nagyban.

A tíz év múltán megejtett, 1892-es összeírás szerint, ahol már utca és házszám, valamint az összeírt lakosok születési éve is szerepelt, a családi vállalkozást még mindig a két legidősebb Königstädtler fivér vezette, a korhoz és a szokásokhoz híven azonban változások is észlelhetők. Ami szembeötlő, hogy a család két férfi tagja névváltoztatást eszközölt. Königstädtler Adolf itt már Bélára magyarosította a nevét, míg feltehetően fia, akit Dávidként írtak össze, már nem magyarosította, hanem szerbesítette a nevét, és ettől fogva Dusanként szerepelt az összeírásokban. Valamilyen lázadó ifjúról lehetett szó, mert ő volt az, aki ugyan megmaradt a közös üzletben, de már nem a szüleivel lakott a Búza téri házban. Az adatok alapján a család a tanítóságot és kereskedelmet egy új vállalkozással bővítette, mert 1861-ben, „eczetgyárat” nyitottak, amely mellett szesz- és likőrgyártással is foglalkoztak. A vállalkozás székhelyéül a Búza téri családi házat tüntették fel. Tehát, az üzlet jól működött, mert Dusán a nagyszombati születésű feleségével a Fő utcára költözött. 1900-ban a valamikori apróságok is felcseperedtek, és már a családi vállalkozásban is elfoglalták a helyüket. Az apák mellett az 1871-ben született Húgó volt az irodafelelős és comptoarista, és ugyanezzel foglalkozott az 1876-ban született Károly és Emil nevű testvére is. A comptoarista nem jelentett mást, minthogy számvevők voltak. Talán azért is ment olyan jól az üzlet, mert a cég pénzügyeit is a családtagok vezették. A Königstädtler Testvérek d. d. gyár a Limánon volt, abban a városrészben, amely sajátos, kis gyári negyede lett a gyorsan fejlődő Újvidéknek. Ketten a testvérek és rokonok közül azonban nem vettek részt aktívan az üzleti életben, mindketten ismert újvidéki ügyvédek lettek. Königstädtler Emil pedig a két világháború között a zsidó közösség cionista ágának volt vezéregyénisége, és ő szerkesztette a mozgalom Jevrejske novine című sajtóorgánumát is.