2024. április 23., kedd

Jéghideg vízben fuldokló demokraták

Mihal Ramacs: Új ötletekkel új emberek állhatnak elő, így változást is kizárólag új emberek hozhatnak

A Demokrata Párt tagsága szombaton megválasztotta a párt új vezetését. A négy elnökjelölt – Bojan Pajtić eddigi pártelnök, Dragan Šutanovac volt védelmi miniszter, Zoran Lutovac és Srboljub Antić – közül messzemenően Šutanovac kapta a legtöbb szavazatot. Az öt alelnöki tisztségre tizenkét jelölt volt, végül az az öt személy – Branislav Lečić, Tamara Tripić, Nada Kolundžija, Jovan Marković és Igor Salak – szerezte meg a legtöbb szavazatot, akiket korábban Šutanovac jelölt. Az öt alelnök közül a Főbizottság választja ki a pártelnök helyettesét. Először történt meg az országban, hogy egy politikai párt közvetlenül, nem pedig küldöttek által választotta meg a vezetését. Arról, hogy ez gyakorlattá válhat-e Szerbiában, valamint arról, hogy Šutanovacnak és új csapatának lesz-e kapacitása talpra állítani az évek óta mélyzuhanásban lévő pártot, Mihal Ramacs elemző nyilatkozott lapunknak.

Mit vár az új elnöktől?

– Ha a DP tagja lennék, Zoran Lutovacra szavaztam volna. Értékelésem szerint Dragan Šutanovac nem az a politikus, aki hozzájárulhat a párt valamikori tekintélyének a visszaszerzéséhez. Lehet, hogy tehetséges menedzser, de nincsen érdemi terve, nem karizmatikus, és intellektuális szempontból nem közelíti meg sem Mićunovićot, sem Đinđićet. Persze minden változik, így a DP is. Ha a párttagság többsége így szavazott, ahogyan, az annak a jele, hogy többségben vannak azok, akik másképpen gondolkodnak, mint azok, akik a kilencvenes években lettek tagjai a pártnak és az akkori szavazók, akik az európai és a demokratikus értékek hordozójaként tekintettek a pártra. Az is megtörténhet, hogy azért voksoltak Šutanovacra, mert úgy vélték, harciasabb a többi jelöltnél, hiszen ha valaki szembe akar szállni Vučić rezsimjével, annak nemcsak szilárdnak, hanem valamelyest szemtelennek is kell lennie.

Ramacs: A nyugati államok nem támogatnák, hogy lépten-nyomon választások legyenek Szerbiában

Mihal Ramacs: Dragan Šutanovac nem az a politikus, aki hozzájárulhat a párt valamikori tekintélyének a visszaszerzéséhez (Dávid Csilla felvétele)

Hogyan értékeli magának a tisztújításnak a folyamatát, illetve gyakorlattá válhat-e az országban a pártvezetés közvetlen megválasztása?

– A DP-ben korábban is szabad volt véleményt alkotni és azt elmondani, helyet adtak a vitának, és tisztújítás alkalmával több jelölt is volt. A szerbiai politikai pártok többsége inkább vezérközpontú. Ezekben magától értetődik, hogy mindenki osztja a pártvezér véleményét, és gondolkodás nélkül végrehajtja a pártvezetés utasításait. El sem tudom képzelni, hogy megtörténhetne például, hogy az SZHP-ben, a VSZL-ben vagy a VMSZ-ben a pártvezető iránti bizalomról szavaznak vagy több jelölt közül választanak.

Milyen hangulatra enged következtetni az a mód, ahogyan a DP tagsága szavazott?

– Akármekkora és akármennyi vereséget is voltak kénytelenek elszenvedni az utóbbi néhány évben a demokraták, az a benyomásom, hogy megőrizték a párt belső energiájának egy részét. Mivel a párt bizonyos ideig még biztosan ellenzékben marad, hamarosan mindenki elhagyja, aki személyes érdekek okán lépett be. Maradnak azok, akik hisznek a valamikori eszmékben és elvekben, és ezekért hajlandóak küzdeni olyan politikai közhangulat közepette, amely egyre jobban emlékeztet arra, ami a kilencvenes évek második felében uralkodott.

Az új pártvezetéstől érdemi változtatásokra számít, vagy csak kozmetikázásra?

– Új ötletekkel új emberek állhatnak elő, így változást is kizárólag új emberek hozhatnak. A többi párthoz hasonlóan a DP csúcsvezetésében is a megélhetési politikusok vannak többségben. Hiányoznak a széles látókörű emberek, az idealisták, akik hajlandóak lennének küzdeni, és ezzel megszólítani új embereket.

Reálisnak, megvalósíthatónak tartja-e az új elnöknek azt a kijelentését, hogy a következő választásokon a demokraták legyőzik a haladókat?

– A Demokrata Pártot Boris Tadić tette tönkre. Nem vagyok benne biztos, hogy a párt képes lesz újjászületni és megerősödni. Ilyen állapotban, mint amilyenben most van, semmi esélye a haladók feletti győzelemre, sem az elnökválasztásokon, sem a következő parlamenti választásokon. A Szerb Haladó Pártot – előbb vagy utóbb – saját katasztrofális politikája és alkalmatlan káderei teszik tönkre. Az ellenzéki pártok, beleértve ebbe a DP-t is, semmilyen alternatívát nem kínálnak fel a gazdaság és a társadalom szétesésének tekintetében.

Mennyire fontos a polgároknak a pártelnök és az alelnökök személye?

– A pártelnök és legközelebbi munkatársai testesítik meg a pártot. A párttagság és a szavazóik hisznek nekik és bennünk. Ha egy párt élén egy vidám, tisztességes, feddhetetlen múltú személy áll, akkor az a párt olyan emberek számára válik vonzóvá, akik a tisztességes, becsületes munkában hisznek. Ha viszont egy párt élén például Vojislav Šešelj áll, akkor az a párt azokat vonzza magához, akiknek tetszik a pártvezér magatartása, ordenáré beszéde és kizárólagossága.

Mennyire volt logikus és várható Bojan Pajtić lépése, hogy lemondott parlamenti frakcióvezetői tisztségéről?

– Pajtić már a DP vajdasági tagságának a támogatását is elveszítette, Belgrádban és Szerbia többi régiójában pedig esélye sem volt a győzelemre. Pajtić igazi kabinetpolitikus, hivatalnok. Ha képes volt elnöke lenni Šutanovacnak, most viszont nem képes elfogadni, hogy Šutanovac az ő elnöke, az arra enged következtetni, hogy az egója erősebb a politikai meggyőződésénél. Pajtić először Újvidéket veszítette el, majd Vajdaságot. Semmi esetre sem az az ember, aki megmenthette volna a pártot, amely nyakig merült a jéghideg vízbe.