Neoklasszicizmus és tárgyiasság

Telcs Ede éremművészete

Mák Ferenc

2016. szeptember 26., 16:58

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Szabadkán hagyománytisztelő körökben évtizedekkel ezelőtt is Iványi István, Toncs Gusztáv és Loósz István mellett Telcs Ede nevét emlegették a leggyakrabban. Úgy beszéltek e négy tekintélyről, mint a magyar polgári kultúra megteremtőiről, akik tanári, történetírói és művészi munkásságukkal nemzedékeknek mutattak példát a közösségi szolgálat tekintetében. Ám amíg a tudós tanárok könyvei az érdeklődők számára elérhetők voltak, Telcs Ede alakját és művészetét sűrű, átláthatatlan homály fedte. Nem is csoda, hiszen a Szabadkán 1901-ben felállított egyetlen köztéri alkotását, Erzsébet királynő mellszobrát, ellenséges indulatok időben eltakarították, semhogy köréje teremtő emlékezet épülhetett volna. Ami Telcs Ede életművéből a vidékünkön megmaradt, mindösszesen a Szilágyi faluban 1907-ben felállított Szilágyi Dezső szobra, a Topolyán 1908-ban felavatott dr. Hadzsi János orvost megörökítő alkotása, Apatinban Fernbach Károly márvány sírköve, és a Zomborban élő unokatestvérének, Teltsch Gáspárnak 1916-ban befejezett szecessziós moziépület díszeinek némely eleme.

Pedig Telcs Ede országosan ismert művészként is ragaszkodott gyermekkora városához. A 2011-ben Baján kiadott …éltem, és művész voltam – Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói című könyvben olvasható bejegyzés szerint 1892 tavaszán, húszévesen, tanulmányai egy korszakának sikeres lezárása után elégedetten tért haza nyári pihenőre, Szabadkára. „Amikor csak lehetett, kimentem Palicsra a közeli tóhoz, a szabadkaiak akkori, kezdetleges kis nyaralóhelyére, és elnyújtóztam a Palicsi-tó langyos vizében, vagy lefeküdtem a tóparton, elnéztem az ezüstös vizet, vagy a fölöttem kéklő eget, s az alakjukat egyre változtató bárányfelhőket. A sík alföldi tájon semmi sem volt, ami különösen lekötötte volna az ember figyelmét, de engem minden gyerekkori örömöm-bánatom ehhez a vidékhez fűzött, s úgy éreztem, hogy semmi más vidék nem ér fel ahhoz a varázshoz, mely a Palicsi-tó fölötti naplementék, s a szabadkai hajnalok fölött lengett.”

Hogy ebből a ragyogásból mekkora kévét mentett át a saját lelkébe, az kiderül Baranyi Anna az újvidéki Forum kiadó gondozásában megjelent Telcs Ede éremművészete – Umetnost medaljerstva Edea Telča (2015) című kétnyelvű, gazdagon illusztrált kötetéből. A szerző bevezető tanulmányában elmondta: a modern magyar éremművészet az 1900-as évek elején francia hatásra született meg, megalapítói között a művészettörténet elsősorban Beck Ö. Fülöpöt és Telcs Edét tartja számon. Telcs magánpasszióból kezdett éremművészettel foglalkozni, és ezt oly hatalmas művészi átéléssel művelte, hogy akkori műtermében az érdeklődő tanítványok népes serege vette körül. Egyik korai, 1899-ben Gozsdu Elekről készített remeke is elárulta, kitűnő portretista készítette az érmeket, mindazonáltal az aktok, és az allegorikus kompozíciói is páratlan belső átélésről tanúskodnak, nem véletlen, hogy a pályatárs Beck Ö. Fülöp már 1905-ben „lelkes plakettrajongónak” tartotta őt. Baranyi Anna Telcsről írt pályarajzában rámutatott: az éremművészet korabeli fejlődéséhez erőteljesen hozzájárult, hogy a plakett ekkor már nem csak a numizmatikai gyűjtemények tartozéka volt, hanem a polgári otthonokat díszítő műtárggyá vált, és mint ilyen ízlés- és világnézet-formáló erővel rendelkezett. Az éremkészítést a művész olyannyira sajátjának érezte, hogy 1910-ben egyik válságos korszakát követően, a lelki gyógyuláshoz a plakettek készítése vezette őt el, munkáját egyre elmélyültebben végezte, így történhetett, hogy egészen 1927-ig, amikor az Iparművészeti Iskolában éremművészetet tanítani nem kezdték, Telcs Ede műterme volt Magyarországon az egyetlen, ahol az éremművészet alapjait el lehetett sajátítani. A katasztrófa, a történelmi Magyarország összeomlása, és a forradalmak kora őt is megviselte: az 1920–1922 közötti két esztendőt Hollandiában töltötte, ahol ugyancsak az éremművészet terén tevékenykedett, nem csoda hát, hogy a Telcs Ede éremművészete című könyv szerzőjének három ország múzeumaiban kellett a művész alkotásai után kutatnia. Így születhetett meg Telcs Ede érmeinek és plakettjeinek teljes jegyzéke, amelyben 233 műalkotásának leírása szerepel. A gyűjtemény láttán úgy tűnik, nem volt korának olyan jelentős személyisége, akiről ne készített volna plakettet. E hatalmas életmű láttán fogalmazhatta meg Baranyi Anna a művészről alkotott véleményét, miszerint: „Telcs Ede érmein és plakettjein keresztül, amelyek elsősorban kimagasló művészi értékükkel ragadnak meg bennünket, kitűnő korrajzot is kapunk, és olyan alkotót ismerünk meg, aki nagy, klasszikus műveltséggel rendelkezett, humanista felfogású, széles látókörű, nyitott ember volt.” Telcs Ede a XIX. század fordulójának ismert művésze 1937-ben alkotta meg utolsó nagy munkáját, Hubay Jenő családi sírboltját, amelyet a Fiumei úti temetőben avattak fel.


!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége