Nyugodtan nevezheti bárki a meglepetések emberének Alekszisz Cipraszt. A görög kormányfő és radikális baloldali pártja, a Sziriza ugyanis bármikor képes váratlan húzásokra. Amióta 2015 januárjában hatalomra kerültek, ezt a képességüket többször be is bizonyították.
Léphaft Pál karikatúrája
A kormányfő a minap ismét meglepő ígérettel állt elő. Közölte: a hét éve válság nyomorgatta hazája minden korábbinál közelebb került a súlyos gondok felszámolásához. A megoldásról ugyan nem beszélt, de a derűlátó nyilatkozatát azzal is megtoldotta, hogy a gazdaság újjáéled, s aki netán nem venné észre, Görögország máris „a stabilitás oázisa egy instabil régióban”. Ráadásul a következő öt évben teljesen megújul egy ambiciózus akcióterv részeként.
Arról persze nem szólt, hogy miből finanszírozná a nagyszabású programokat, amikor az állam vállára majdnem 320 milliárd euró tartozás nehezedik. Utalt viszont arra, hogy „megsarcolná” legfontosabb hitelezőjét, Németországot, amely a Ciprasz-kormány szerint régóta hatalmas összeggel tartozik Athénnak. Hadi jóvátételt hajtana be Berlinen. Arról, hogy mire fordítaná a pénzt, nem tájékoztatta a választókat, de szép summára számít.
Augusztus óta már másodszor vette elő a témát, megismételve: mindent elkövet, hogy Németország jóvátételt fizessen mindazokért a rémtettekért, amelyeket a nácik követtek el a II. világháború idején Görögországban. Erről (valamikor) tárgyalna a német kormánnyal, amelynek üzeni: „a megfelelő időben” megteszi a megfelelő lépést.
Berlin ugyan nem riadt meg, de már unja Athén üzengetéseit, fenyegetőzéseit és követelőzéseit.
Az Antonisz Szamarasz miniszterelnök vezette előző görög kormány is próbálkozott már „pénzbehajtással”. A háborús kompenzációra vonatkozó követeléslistáját még 2013-ban adta át. Az ügyben azóta sem történt semmi, és ez csöppet sem meglepő, hiszen Berlin abból indul ki, hogy Németország (jogilag) már rég lezárta mindenkivel a háborús jóvátétel ügyét, s az ehhez kapcsolódó kérdéseket.
A témáról két meghatározó nemzetközi szerződés is született. Az egyik 1945 után, a másik a német újraegyesítés előtt (1990-ben), amelyet szintén a győztes nagyhatalmak kötöttek Berlinnel a náci állam háborús örökségének kezeléséről, rendezéséről.
Az utóbbi szerződést Athén is elismerte, s ezzel lényegében deklarálta, hogy lezártnak tekinti az ügyet. Az előző jóvátételi szerződést pedig az akkori görög kormány fogadta el, illetve írta alá, hogy nincs további követelése Németországgal szemben.
A háború után a németek 25 millió dollár (jelenlegi árfolyamon kétmilliárd euró) értékű gépi berendezéseket küldtek Görögországnak, ám a szállítmány nem ért célba; egyharmada (1950-ben) „elveszett”, a többi sokáig Hamburgban rozsdásodott, majd eladták a briteknek. A németek ezután pénzt utaltak Athénnak. Előbb (1953-ban) 200 millió márka befektetési hitelt, később (1960-ban) pedig 115 millió márkát (mai értéken majdnem 60 millió eurót) az áldozatok hozzátartozóinak.
Cipraszék azonban másként számolnak. A Sziriza-kormány kezdettől fogva kiemelt témaként kezeli a jóvátételt, amit az okozott pusztítások és egy állítólagos kamatmentes kényszerhitel, azaz 476 millió márka (mostani értéken 11 milliárd euró) után követel. Az ominózus összeget a görög nemzeti banktól csikarta ki 1942-től a hitleri Németország, de nem fizette vissza.
Az ügylet azonban lehet, hogy létre sem jött. A korabeli dokumentumokban legalábbis nem találni egyetlen tranzakció nyomát sem. Mindössze arra utaló adat létezik, hogy ennyibe került a német megszálló apparátus működtetése Görögországban.
A hivatalos okmányokban ráadásul még a hitel vagy a (hadi)kölcsön kifejezés sem szerepel. A tényt feltáró Die Welt német lap ezért azt állítja: a hitel inkább legenda, mint valóság.
Ciprasz szerint ennek az ellenkezője igaz, vagyis az, hogy volt jegybanki kényszerhitel, amelyet ideje lenne visszafizetni. Ha csak teheti, azt is szóvá teszi, hogy Berlin csupán a civil áldozatokat kártalanította, a görög állam azonban eddig nem kapott semmilyen jóvátételt.
A parlament különbizottsága szerint Athént összesen 278,7 milliárd euró illeti meg a világháborús veszteségekért, pusztításokért és az állítólagos hitelért. A hatalmas görög adósságállomány kezelésére kiválóan alkalmas tétel ugyan túlzottnak tűnik, de vannak sokkal merészebb elképzelések és vágyak is.
Manolisz Glezosz, a Sziriza, egyszersmind Görögország legidősebb politikusa, világháborús veterán – aki 2012-ben még „csak” 162 milliárd euróra taksálta a németektől eddig kapott háborús jóvátételen felül fizetendő összeget – egy ideje már ezermilliárd euróval sarcolná meg Berlint. Az összeget azonban még a radikális baloldali társai is túlzónak tartják.
Ciprasz mindenesetre hajthatatlan. A végsőkig harcolna a diplomácia, illetve szükség esetén a jog eszközével, hogy Németország ismét fizessen.
A címzett visszautasítja a követelést. A német kormány mereven elzárkózik még attól is, hogy a téma egyáltalán napirendre kerüljön.
Most ismét Cipraszon a sor: válaszolnia kellene arra a kérdésre, vajon mivel tudja rávenni Berlint arra, hogy legombolja a hatalmas összeget.
