Szerbia férfivízilabda-válogatottja idén „mesterhármast” ért el, mert megnyerte Belgrádban az Európa-bajnokságot, a kínai Hujcsouban (Huizhou) megrendezett világligát, és a sokéves munka koronájaként diadalmaskodott Rio de Janeiróban, az olimpián. Mindezért érthető volt az eufória Szerbiában, hiszen nagyon kellett ez a siker az országnak, de csakhamar akadtak mellékzöngék is, miszerint bizony szépen csillog az aranyérem, de azért mégsem minden arany, ami fénylik. Honi valóságunk ugyanis az, hogy a még pár idénnyel ezelőtt LEN-kupa-győztes kragujevaci Radnički önmagát szüntette meg, hogy kibújjon az adósságok alól, hasonló helyzetben van a szintén néhány idénnyel ezelőtti sztárcsapat, a C. zvezda is, bedőlt Szabadkán az a kísérlet, hogy a másik, a prozivkai Spartacus lépjen a dicsőség útjára, a vízilabda lángja csak pislákol az egykor dicső zombori és nagybecskereki közegben, s hosszan lehetne még sorolni, milyen nagy bajban vannak a szerbiai pólóklubok. Dejan Savić, a férfiválogatott szövetségi kapitánya is felhívta erre a figyelmet, s azt nyilatkozta, látja már a csapatot a 2020-as olimpiára, de nem látja a 2024-esre.
És akkor megtörtént a csoda! Hollandiában most ért véget az 1997-ben született, azaz ifi versenyzők kontinensviadala, amelyet a szerb legények fölényesen nyertek meg a Partizan eddigi mágusa, aktív pályafutása alatt a világ legjobbjának számított Vladimir Vujasinović irányításával! Hogy mennyire voltak jók ezek a fiatalemberek, azt az is bizonyítja, hogy a döntőbeli ellenfelet, Olaszországot a csoportban 12:3-ra verték meg.
Nagy kérdés az, hogy ezek a fiúk felnőtt korukra elérik-e azt a szintet, mint amilyet a mostani „nagyválogatott” képvisel. Ez a mostani felnőttcsapat valóban rendkívüli nemzedék, amelyhez hasonló csak a háromszoros olimpiai bajnok magyar szelekció volt, de érdemes-e egyáltalán ilyen összehasonlításokat végezni? A 19 éves bajnokok olyanok, amilyenek, de legjobbak Európában, ezáltal a legjobbak a világon! Előbbre vannak, mint a rendkívüli bázissal rendelkező Olaszország és Oroszország, előbbre vannak, mint a szomszéd horvátok, akiknél szintén nemzeti sport a vízilabda, s előbbre vannak Magyarországnál is, ahol pedig kemény milliárdokat fektetnek be e sportágba.
Nincs tehát gond a 2024-es olimpiával, még akkor sem, ha szembetűnő, hogy a 13 tagot számláló csapatból 10 játékost a Partizan nevelt ki. Ez a klub már évtizedek óta valóságos „tehetséggyárnak” számít, mert aki ott átjut a rostán, abból világszintű játékos lesz. Kívánjuk, legyen ez így legyen a jövőben is, s csak halkan jegyezzük meg, hogy a Partizan is óriási anyagi gondokkal küzd…
Az aranyérmes szerb ifjúsági válogatott: Radoslav Filipović, Milutin Belopavlović, Nebojša Toholj, Petar Belkić, Radomir Drašković, Filip Radojević, Petar Kasum, Nikola Lukić, Nikola Japundžić, Petar Tomić, Nikola Radonjić, Beljko Tankosić, Marko Janković. Szövetségi kapitány: Vladimir Vujasinović.
A 7. helyért: Magyarország–Hollandia 17:5. Az 5. helyért: Horvátország–Görögország 6:10. A 3. helyért: Spanyolország–Oroszország 12:6. Döntő: Szerbia–Olaszország 12:9.
