A technológia olyan ütemben fejlődik, hogy már azt is hálátlan dolog valamiről leírni, hogy korszerű, mert mire nyomtatásban megjelenik, már elavulttá, túlhaladottá válik. A mind nagyobb sebességre váltó fejlődés az iparágak átalakulását, új üzleti modellek megalkotásának szükségességét és a munkaidő átszervezésének szükségességét eredményezi. A cégvezetőknek és az alkalmazottaknak is gyorsan és hatékonyan kell igazodniuk a megváltozott körülményekhez. Ma már a munka hagyományos definíciója is inogni látszik, a munkában eltöltött idő kérdését pedig nagyon rugalmasan kell kezelni. Természetesen egy portás esetében nem lehet rugalmasan kezelni a munkában eltöltött idő kérdését – még ha ebben az esetben is segíti a munkáját a korszerű technológia – pl. térfigyelő rendszer –, de más kreatív munkakörök esetében a feladat elvégzése kerül a követelmények központjába. A munkában eltöltött idő lerövidítése vagy legalábbis rugalmasan történő kezelése pedig sokban hozzájárulhat a kreativitás kibontakozásához. Ennek felismerése nagyon gyorsan terjed. Amíg korábban csak a legfejlettebb országokban hallhattunk ilyen kísérletekről, ma már a közvetlen szomszédságunkban, pl. Romániában és Magyarországon is gyakorlati alkalmazást nyert a munkában eltöltött idő rugalmas kezelése.
A JÖVŐ SZELE MÁR ITT VAN A SZOMSZÁDBAN
Heti öt nap helyett csak négyen dolgoznak augusztus óta az egyik romániai marketingügynökség alkalmazottai. A cég vezetői arra számítanak, hogy a több szabadidő növeli majd a dolgozók munkájának hatékonyságát. A hétfői napon sem dolgoznak, a munkahét tehát kedden kezdődik és pénteken ér véget. A vállalat vezetője szerint az ötnapos munkahét esetében nem lehet azt elkerülni, hogy legyenek olyan holtidőszakok, amikor a dolgozók sokat hibáznak, vagy csak egyszerűen rosszul teljesítenek. A szabad hétfők eredményeképpen viszont az alkalmazottak pihentebbek lesznek, és ennek köszönhetően hatékonyabban tudnak dolgozni. Az ötlet nem tekinthető eredetinek, mert egy skót marketingügynökség még 2013-ben négynapos munkahétre tért át, és munkája annyira hatékonnyá vált, hogy mára már az ügyfelei közé tartoznak olyan hatalmas multinacionális cégek is mint a Gilette vagy a SEAT. A kiemelkedően kreatív munkatársak esetében általában beválik a recept, hiszen ők azok, akik a szabadságközpontú munkakörnyezetben jobban ki tudják bontakoztatni tehetségüket. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a személyiségüknek nemcsak egy aprócska részét, változatát élik meg a dolgos hétköznapokban, hanem egész személyiségükkel hozzá tudnak járulni a munka sikeréhez.
HOZZÁNK IS BEGYŰRŰZIK?
Magyarországi cégekben is vannak már példák a négynapos munkahét bevezetésére. Egy ilyennek a vezetője szerint az ötnapos munkahéten sok volt az üresjárat. Az alkalmazottaknak mindig akad valamilyen hivatalos elintéznivalójuk, amit csak munkaidőben tudnak megoldani. Ezért késtek vagy előbb hagyták el a vállalatot, illetve munkaidőben elkéredzkedtek. A tapasztalatok szerint a munkanap első félórája is kritikus, hiszen ilyenkor zajlanak az előkészületek, közben a foglalkoztatottak általában megosztják egymással előző napi élményeiket, ki mit főzött, kivel találkozott stb. Ha viszont öt helyett négynapos a munkahét, egy napi, haszontalanul eltöltött holtidő megspórolható. Ha például négy napon dolgoznak napi 10 órát, ez ugyanannyi, mint ha öt napon dolgoznának napi 8 órát, de egynapi rezsit, áramot, valamint a haszontalanul eltöltött időt meg lehet spórolni. A magyar tapasztalatok szerint az így átszervezett munkaidőt az alkalmazottak is megszerették. Több esetben azt tapasztalták, hogy a változás még erősítette is a dolgozók ragaszkodását a céghez, és sokan arról számoltak be, hogy a családi életük is tervezhetőbbé vált. Vannak olyan vállalkozások, amelyekben a négynapos munkahét valódi csodafegyvernek számít. Az ilyen átszervezés azonban csak azokban a munkakörökben célszerű, amelyekben egyébként egy váltásban dolgoznak.
Szerbiai perspektívából távolinak tűnik a négynapos munkahét, de vannak úttörő próbálkozások. A robotika és az automatizáció térhódítása azonban nálunk is gyors változásokat hozhat. A megváltozott munkaerőpiaci viszonyok új stratégiát igényelnek mind a munkaadók, mind a munkavállalók részéről. A piac részekre bomlik, szegmentálódik, ennek pedig nyertesei és vesztesei lesznek és vannak már jelenleg. Egyes munkatípusok iránt nő, mások iránt csökken a kereslet. A kialakuló részpiacok között pedig alig van, és a jövőben sem lesz átjárhatóság. Ezért nem mindegy, hogy egy ország milyen új munkahelyek teremtésére törekszik. Csak az olyan cégeket érdemes betelepülésre ösztönözni, költségvetési támogatásban részesíteni, amelyek jól fizető, igényes és tartós alkalmazást biztosító munkahelyeket teremtenek. Ellenkező esetben időzített bombát helyezünk el ma a munkaerőpiacon, mely a jövőben növekvő munkanélküliség formájában fog robbanni.
