A mögöttünk álló héten a sertés felvásárlási ára Szerbiában csökkenő tendenciát mutatott.
A rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján az országos átlagár 147,80 dinárt tett ki. Ez 10 dinárral alacsonyabb, mint az előző héten jegyzett szerbiai átlagár. Smederevón, Loznicán és Kragujevacon még 160 dinárt fizettek a hízók kilogrammjáért, Zaječar környékén viszont rekordalacsony, 110 dináros átlagárat jegyeztek. Vajdaságban az elmúlt héten 160 dinár volt az átlagár. A tenyésztők szerint ez az a szint, amely még egy minimális jövedelmet szavatolhat egy átlagos tenyésztőnek. A tartományi átlag azonban a közép-bácskai 140 és a szerémségi 180 dináros felvásárlási ár átlaga. Ennek tudatában pedig már egészen másként tekinthetünk a kialakult helyzetre. A gazdálkodók több tényező együttes hatásával magyarázzák ennek okait. Egyesek szerint a felvásárlók is mesterkednek, időnként nem vásárolják fel a jószágot, és amikor már túlsúlyos, csak alacsonyabb áron hajlandóak átvenni. A malac átlagára a múlt héten 190 dinár volt, 14 dinárral alacsonyabb, mint egy héttel korábban, de régiónként jelentősek az eltérések. Obrenovac és Topolya környékén mindössze 150-160 dinárt fizetnek a malacokért, de Pirot környékén 230 dinárt is lehet értük kapni. Természetesen a piroti adatokat annak tükrében kell kezelni, hogy az országnak ez egy specifikus vidéke, ahol a malacpecsenye nemzeti eledelnek számít.
Mikuska Csaba, a Topolyai Sertéstenyésztők Egyesületének elnöke szerint Topolyán és környékén azért a legalacsonyabbak az árak országos viszonylatban is, mert az átadott vágóállatok mindössze 60-70 százaléka tekinthető első osztályúnak. Korábban régiónként csak kisebb különbségek voltak a sertésárakban, ma azonban jelentős árkülönbségeket tapasztalhatunk a szerémségi és az észak-bácskai régió között. Ezért van az, hogy Topolyán és környékén a sertés felvásárlási ára 140-145 dinárra csökkent, Szerémségben viszont még tartja magát a 170-180 dináron. Mikuska szerint ennek legfőbb oka, hogy az ott átadott hízók 95–98 százaléka első osztályú, és ez elsősorban annak köszönhető, hogy kiváló tulajdonságokkal rendelkező behozatali malacokat hizlalnak. Ezzel szemben Topolyán és környékén az átadott sertéseknek csupán a 65-70 százaléka első osztályú. Részben ez okozza a jelentős árkülönbséget, de egyéb tényezőkkel is magyarázható a folyamat. A malacokért mindössze 150 dinárt fizetnek. Ez az ár jóval a gazdasági ár alatt van, de a hízók esetében is nyomottnak tekinthető. Mindezek a körülmények valószínűleg jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a közelmúltban egy napon húsz anyakocát szállítottak el, amire korábban már nagyon régen nem volt példa. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a tenyésztők felszámolják állományukat, felhagynak a tevékenységgel. Az anyakocák kilogrammjáért 120 dinárt fizetnek, ami reális árnak tekinthető. A probléma abban van, hogy a kocák eladása a tevékenység hanyatlásának, felszámolásának a jele.
Ami a húsárakat illeti, azt tapasztalhatjuk, hogy a topolyai üzletekben a sertéshús ára visszament a három hónappal ezelőtti szintre. Ismét átlagosan 400 dinárba kerül a színhús, a comb és a lapocka, csont nélkül. Az elárusítók szerint drasztikusan csökkent a kereslet a drágább hús iránt, és ez is hozzájárult a visszarendeződéshez. Mikuska szerint ismét szabadon lehet sertéshúst importálni, az alacsony felvásárlási árak mellett ez is hozzájárul az árak csökkenéséhez.
