2024. április 24., szerda

A Monarchia hangulata és a kortárs művészet

A Nagyapáti-díjat idén Lázár Tibor vette át
Náray Éva és Kislinder Gábor Lázár Tiborral az ünnepélyes díjátadón

Náray Éva és Kislinder Gábor Lázár Tiborral az ünnepélyes díjátadón

Mint arról már korábban hírt adtunk lapunk hasábjain, az idei Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díjat az idén az óbecsei Lázár Tibor festőművész, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium tanára nyerte el. A díj ünnepélyes átadójára hagyományosan a Topolyai Napok rendezvénysorozat keretein belül kerül sor, és ezzel egy időben a díjazott művész alkotásaiból is kiállítás nyílik a Művelődési Ház kiállítótermében. Az idei rendezvény a helybeli Alapfokú Zeneiskola tanulói, Sergej Šarić és Győri László gitárjátékával kezdődött, majd ezt követően Náray Éva, a Nagyapáti-díj bírálóbizottságának tagja köszöntötte az egybegyűlteket. Őt Topolya polgármestere, Kislinder Gábor követte, aki elsősorban köszönetét fejezte ki a művésznek amiatt, hogy a városban kiállította alkotásait, és kijelentette, hogy az ilyen és hasonló rendezvények okán érdemes a művészetbe fektetni. A polgármestert követően ismét Náray Éva vette át a szót, aki emlékeztetett arra, hogy jelen díj az egyetlen olyan képzőművészeti díj, amelyet egy községi képviselő-testület alapított még 1973-ban, és rövid szünetet követően 2003 óta folyamatosan átadják az arra érdemes, képzőművészettel foglalkozó egyénnek, legyen az alkotó, kritikus vagy művészettörténész. Náray felszólalásában arra is kitért, hogy Lázár művészetének gyökerei a XIX. századig nyúlnak vissza, amikor vidékünkön is megindult egy polgári réteg kialakulása, és ez az a hangulat, amelyet az alkotó megpróbál visszaadni a műveiben a kortárs művészet eszközeivel, felhasználva a street art és a popkultúra kelléktárát is, és az így létrejött alkotások különböző emlékeket idéznek fel, és a múltat rövid időre áthozzák a jelenbe. Lázár friss festői nyelvével kapcsolatban kifejtette, hogy az néha nosztalgikus, néha melankolikus, sokszor ironikus, sőt olykor cinikus is, majd helyet adott azon véleményének is, hogy ha a díjazott nem festő lett volna, akkor minden bizonnyal a matematikát választotta volna. Újságírói kérdésre Lázár Tibor elmondta:

– Kedves emlékek kötnek Topolyához, úgy érzem, meg sem érdemlem ezt a nagy figyelmet, ami itt körülvesz. A tavalyi évben a Művésztelepen voltam, tavasszal pedig egy önálló kiállításom volt a helybeli múzeumban, most pedig ez a díj is a városhoz köt. A díj, azt hiszem, az ember munkájának a következménye, ugyanúgy megtisztelő egy nem hivatalos szóbeli dicséret és a hivatalos, papír formájú elismerés is – nyilatkozta Lázár, majd az ars poeticájáról elmondta: – A művészetem az identitás kérdésével foglalkozik, míg régebbi munkáimban a személyes identitás problematikájával; az utóbbi években ez áttevődött egy kollektív identitástudat kutatásába, mégpedig ennek a régiónak az identitástudatával foglalkozom, és az alkotásaimban felismerhető az az időszak, amikor ez a vidék az aranykorát élte, és a ma kiállított festmények is a polgári otthonok berendezéseit, illetve azok falain található festményeket, gobelineket és egyéb tárgyakat idéznek fel, természetesen a kortárs képzőművészeti nyelvezetet használva.

A kiállított munkákról Lázár elárulta, törekedett arra, hogy a legújabb, a legfrissebb alkotásai jelenjenek meg a tárlaton, és amelyek egy olyan sorozat részei, amely jelenleg is aktuális és bővül.

A zsűri további tagja volt még Ninkov Kovačev Olga művészettörténész, valamint Csernik Attila képzőművész. Utóbbi elmondta:

– A díjazott művész fiatal kora ellenére olyan eredményeket mutatott már fel, amelyek alapján elmondhatjuk, hogy megérdemelte a díjat, és természetesen azt várjuk tőle, hogy fejlődjön, és folytassa a munkát olyan irányba, amely számára a legmegfelelőbb.