A jelképeket mostantól párhuzamosan alkalmaznák majd a tartomány területén. E szimbólumok, az 1848-ban elfogadott szerb háromszínű lobogó és címer 2015 márciusában szerepeltek már a Tartományi Képviselőház napirendjén, az akkor hatalmon lévő Demokrata Párt képviselői azonban tartózkodtak a szavazás alkalmával, így nem volt esély arra, hogy meglegyen a tartományi döntés elfogadásához elengedhetetlen kétharmados többség. A jelenlegi, a választásokat követően kialakult haladó párti többségű, új képviselőházi összetétel ismét aktualizálta ezt a statútumból fakadó kötelezettséget, melyet támogatásáról biztosított a Szerbiai Szocialista Párt, a Vajdasági Magyar Szövetség és a Szerb Radikális Párt is.
A parlament ülése (Ótos András felvétele)
Igor Mirović kormányfő a sajtónak nyilatkozva elmondta, hogy a statútum határozta meg a jelképeket, s a mostani döntés csupán arról szól, hogyan alkalmazzák majd ezeket. Maga is elismerte, furcsa kissé, hogy mostantól a tartománynak két-két zászlaja és címere lesz, az lenne a megfelelő megoldás, ha egy dialógust követően egy jelkép-páros maradna alkalmazásban a statútum következő módosítása után.
Pásztor István házelnök emlékeztetett, hogy a parlament Vajdaság alkotmányjogi helyzetével foglalkozó bizottsága immár második alkalommal fogadta el a szimbólumok alkalmazását taglaló döntésjavaslatot, s elérkezettnek vélte az időt arra, hogy ezek után maga a döntés is megszülessen. A hagyományos szimbólumok kinézetével kapcsolatos döntés a vajdasági szerb többség döntése, tette hozzá, melyet nekünk kisebbségieknek tiszteletben kell tartanunk, hiszen minden jogunk megvan saját nemzeti jelképeink használatára is. Pásztor ugyanakkor hangsúlyozta: az, hogy tiszteletben tartjuk a szerb többség által elfogadott hagyományos jelképeket még nem jelenti azt, hogy megváltozott volna az 1948/49-es történésekkel kapcsolatos történelmi nézőpontunk.
A Tartományi Képviselőház 90 támogató szavazattal elfogadta a hagyományos jelképekről szóló javaslatot.
