Természeti katasztrófák kockázatának csökkentése címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést a szakemberek és az érintett szervezetek számára, melyet a Caritas Szabadka bevonásával a Görögkatolikus Egzarhátus Caritasa és az Újvidéki Dekanátus Caritasa szervezett. A találkozón részt vett a szabadkai, bajmoki és a nagyfényi Önkéntes Tűzoltó-egyesület, a Vöröskereszt, a Szabadkai Paraszt Egyesület, a Szabadkai Ifjúsági Iroda, valamint a szerbiai, az újvidéki, kucorai és szabadkai Caritasok képviselői is.
Ric Gábor, a Caritas Szabadka igazgatója elmondta, az esemény annak a nemzeti projektumnak újabb állomása volt, amely két évvel ezelőtt indult útjára, s célja a tapasztalatcsere és a katasztrófák elhárításában részt vevő helyi szervezetek közötti kapcsolat kialakítása volt.
A szabadban gyújtott tűz potenciális veszélyforrást jelent (Fotó: Molnár Edvárd)
– A Szerbiai Caritas rendkívül hasznos, egyben meglepő tapasztalatokat szerzett az árvizek alatti és utáni, vagyis a helyreállítási időszak alatt, melyet ezúton szeretett volna továbbadni más közösségeknek is, melyek nem voltak, illetve nincsenek kitéve az árvízveszélynek, ugyanakkor egyéb katasztrófák fenyegethetik őket. Az előadás során szó volt arról, hogy konkrétan milyen katasztrófák leselkednek Szabadkára és környékére. Ilyen például, amikor az aluljárót a nagy esőzések alkalmával elönti a víz és átjárhatatlan, amikor az autópályán való közlekedést megnehezíti vagy megbénítja a hó, a jégeső, nagy zivatarok is katasztrófahelyzetet okozhatnak, de egy esetleges erdőtűz is folyamatosan fenyeget, hiszen a város környékén sok az erdő, s minél hosszabb ideig nincs erdőtűz, annál nagyobb az esélye annak, hogy a következő évben lesz, hiszen évről évre egyre vastagabb a lehullott levélszőnyeg. Vannak olyan természeti katasztrófák, melyek ellen nem lehet védekezni, azonban a legtöbb esetben sajnos ember által előidézett katasztrófák történnek. A szabadkai befogadó központban tartózkodó migránsok most potenciális veszélyforrást jelenthetnek, hiszen egyes segélyszervezetektől nyers élelmiszert kapnak, amit aztán ők készítenek el, ehhez pedig tüzet gyújtanak a szabad ég alatt. A befogadó központ mögött van egy búzatábla, ami akármikor felgyulladhatott volna. Ott most tarló van, az ugyanannyira gyúlékony, így továbbra is tűzveszély van – mondta Ric Gábor.
Ric Gábor (Fotó: Molnár Edvárd)
Amikor katasztrófahelyzet áll elő, a lakosságnak valamilyen módon reagálni kellene, azonban a ’90-es években megszüntették a középiskolákban a polgárvédelmi oktatást, így a lakosság nagy része úgy nőtt fel, hogy ilyen oktatásban nem részesült és fogalma sincs róla, mit kell tennie, hogyan kell viselkednie katasztrófahelyzet esetén, hangzott el a találkozón. Jól példázta ezt az obrenovaci eset, amikor az árvíz sújtotta területeken élő embereket telepítették ki, s az emberek nem tudták, mit kellene ilyen esetben kimenteniük a házból és magukkal vinniük. Volt, aki a családi fényképeket szedte össze, ahelyett hogy a legszükségesebb ruhaneműket, ennivalót, pénzt, orvosságokat pakolta volna össze magának, mások hosszan időztek odabenn a házban, miközben a kimentett emberekkel teli motorcsónak odakint várt rájuk.
– A tanácskozáson arról is szó esett, hogyan lehetne a lakosságot felkészíteni egy-egy esetleges katasztrófahelyzetre. Az embereken is nagyon sok múlik, mert a nem megfelelő viselkedéssel saját és mások életét is veszélyeztethetik. A tavalyi év folyamán, úgyszintén ennek a projektumnak a keretében, jártunk Bajmokon, Tavankúton, de voltunk Magyarkanizsán is, ahol az iskolás gyerekeknek tartottunk előadást a katasztrófahelyzetekről, hogy mi is számít annak, hogyan kell ilyen esetekben reagálni, mi lehet életmentő, hogyan kell a vagyontárgyakat kimenteni. A katasztrófáról tudni kell, hogy sajnos nem az a kérdés, hogy bekövetkezik-e, hanem az, hogy mikor és mi mennyire vagyunk rá felkészülve. Éppen ezért volt fontos ez a találkozó, hogy a katasztrófahelyzetekben részt vevő emberek, szervezetek is felkészültek legyenek, és kapcsolatban legyenek egymással, és fontos lenne az iskolákban, munkaközösségekben képzéseket szervezni, sőt időről időre megismételni azokat, hogy az emberek ne felejtsék el, mit kell tenniük – mutatott rá az igazgató.
