GYŰRŐDÉSEK

Becsöngetés

Fehértemplom, 1916

Mák Ferenc

2016. szeptember 12., 17:14

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

1914 nyarán, mire elvirágoztak Fehértemplom hársfái, egyszerre megváltozott a város felett az égbolt, s immár Gozsdu Elek is hiába kereste volna a magasban a toszkánai színeket megidéző ragyogást. A szerbiai hegyek felől ágyúlövések szaggatták szét a nyár végi áhítatot, s a korábban oly hangos kisvárosba beköltözött a félelem. Ősszel lényegesen kevesebb diák érkezett a gimnáziumba is, az értesítő szerint az 1914–1915-ös tanévben a korábbi háromszáz feletti létszámhoz képest huszonhat fővel kevesebb ifjú ült a padokba, a távolabbi vidékekről a szülők nem szívesen küldték gyerekeiket a frontközeli városba. Mások azért nem jöttek tanévkezdésre az iskolába, mert odahaza egyszerre családfenntartókká váltak. A második háborús esztendőben azután újabb húsz fővel apadt a tanulók száma, s az ekkor már majd félszáz ifjú lélek hiánya nyomán támadt üresség rémületet keltett Fehértemplom valamikor vidám ligetei virágágyásainak környékén. Talán ekkor kezdett végzetesen elfogyni az a patinás, táncos-zenés vasárnap délutánjairól ismert kisváros ott lenn, az Al-Duna közelében.

Háborúban állt akkor már a világ, s a korábban oly nevezetes tanintézet épületéből német katonai kórházat csinált a hadsereg. 1915 őszén két hónapig szünetelt is a tanítás, csak november 12-én kezdődött meg ideiglenes helyiségekben a tanév, s lakói majd csak január 30-ával költözhettek vissza az alma mater falai közé. A Szerbia elleni második nagy offenzíva a déli határtól alig tíz kilométerre lévő Fehértemplomot hadszíntérré változtatta, tanároknak, szülőknek és diákoknak emberfelettit kellett nyújtaniuk ahhoz, hogy hűek maradjanak az iskola korábbi rendjéhez, megszerzett tekintélyéhez. Kevesebb volt a latin deklináció, s a homéroszi eposzok helyett a diákok háborús jelentéseket olvastak, a negyedik osztályban pedig Délvidék a háborús időkben címmel írtak dolgozatot a diákok. 1916 februárjában azután elgyászolta első hősi halottját is az intézet, a nyolcadikos Lina Károly a doberdói fennsíkon esett el a hazáért. Még azon a tavaszon további öt tanulót soroztak be katonának, s akik még maradtak, rendre élére álltak a háborús jótékonysági céllal indított társadalmi mozgalmaknak. Fogyatkozott a tanári kar is, kit mozgósítottak, kit áthelyeztek az ország belsejébe, 1915-ben azután már csak hét oktató és az igazgató foglalkozott a diákokkal. Irovics Tamás, a tanári könyvtár őre pedig egyre nagyobb aggodalommal terítette ki az asztalra a háborús híreket hozó hírlapokat, az Új Időket, az Életet és a Tolnai Világlapját.

Hegyesy Károly az iskola magyar, latin és német nyelvszakos tanára is csak megkésve, az 1916. esztendőben megjelent iskolai értesítőben vehetett tiszteletteljes búcsút az 1915. július 23-án bécsi gyógykezelése során elhunyt Huzsik Jakabtól, a fehértemplomi magyar királyi állami gimnázium matematika és fizika szakos tanárától. Nagy öregje volt a távozó a határszéli iskolának; az 1876/1877-es tanévben szerzett tanári oklevelet a budapesti tudományegyetem filozófiai karán, s a következő tanévben – saját kérésére – azonnal a fehértemplomi középtanodába helyezték, ahonnan 1912 júliusában vonult nyugdíjba.

Sok évtizedes pályája során kiváló tanárok alkotta tantestületnek volt tagja a Szepes vármegyei Huzsik Jakab tanár úr, a közoktatási minisztérium olyan ragyogó szellemekkel együtt helyezte őt a magyar kultúra központjától távoli végvidékre, mint Csengeri János és Bászel Aurél, a klasszika-filológia, Sziklay Ferenc a magyar irodalom, Still Nándor a földrajz és Király Pál, a történelem tanára, akik „a magyar nyelv, érzés és míveltség apostolaiként” a nemzeti „érdekeknek és értékeknek érvényt, tekintélyt és kedveltséget” tudtak szerezni e határ menti kisvárosban is. „Nekik köszönhető – írta gyászbeszédében Hegyesy Károly –, hogy vidékünkön az azelőtt német míveltségű vezető elem [az ifjú értelmiség – M. F.] lassan magyarrá vált, sőt főiskolákig, egyetemekig és akadémiákig is eljutott.” Huzsik Jakab, a felvidéki vármegye szülötte harmincöt évet töltött a szívének oly kedves Fehértemplomban, ahol évtizedeken át a közélet meghatározó alakja volt: ellátta a fehértemplomi lutheránus egyház gondnoki feladatát, amellett a Társaskör egyik vezetője és az egyik helyi bank felügyelője volt. 1905-ben a város fényesen megünnepelte tanári működésének harmincadik évfordulóját, s az ott elhangzott köszöntők tanúsága szerint alakját feltétlen tisztelet övezte. Méltatói kiemelték: neki, és tudós tanártársai tisztességes munkájának volt köszönhető, hogy a sokféle nemzetiségre és felekezetre tagolt közösségen belül sikerült megteremteni a békét. Ami e fényes tanári kar után maradt, régen elemésztette az elszabadult rosszindulat.


!A cikkhez nem tartozik képgaléria.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége