2024. április 23., kedd

Elindultam szép hazámból

Vendégségben egy Cambridge-be települt magyar családnál

A férj 2013 januárjában utazott Cambridge-be, a feleség és öt gyermekük néhány hónap múlva. Minden szempontból beilleszkedtek, de nem vágtak el minden, a szülőföldjükhöz fűződő szálat. Mindennapjaikról, sikeres beilleszkedésükről és kevés, de annál hangsúlyosabb dilemmáikról meséltek a Hetek munkatársának.

A szereplők nevét kérésükre megváltoztattam. Boldizsár programozó. Mindent megpróbáltak itthon, szép sikereket is elértek az internet felfutása idején. Boldizsár egy harmincfős problémamegoldó programozócsapat tagjaként dolgozik egy közismert világcégnél Cambridge északi részén, a Science Parkban. A világ minden tájáról vannak munkatársai, legkevésbé angolok.

– Jó a csapat?

– Mindannyian kockák vagyunk. De jó a társaság.

– Ki tudod élni a kreativitásodat?

– Semmi ilyesmi. Dolgozom egy munkahelyen. Megfizetnek, adózom. Nem kell azon gondolkodni, hogy holnap mit adunk enni a gyermekeinknek, pedig házat bérelünk. És marad időm a családommal tartalmas időtöltésre – mondta Boldizsár.

De jelezzük már az elején, hogy a családnak, a nagyszülőknek milyen különösen fájdalmas ez a kényszermegoldás. Akkor is, ha a tények alapján értik, támogatják a gyerekeik döntését. A reptéri búcsúölelések pillanataiban mutatkozik minden. Amikor nem is tudnak mást mondani: „Vigyázzatok magatokra! Vigyázzatok magatokra!” S hogy milyen érzés lehet mindig indulásra készen, hét határon túlról kísérni idősödő szüleink kórtörténetét. Milyen tudni, hogy a nagymama befőttje, gyümölcsösének termése nem azokra vár, akik miatt a gyümölcsfák ültetve lettek.

A családfő halkan zongoraleckéket vesz a nappaliban lévő szintin. A kottás füzet ennél a dalnál áll nyitva: Elindultam szép hazámból. Bartók Béla gyűjtötte 1906-ban Gyulán. „Szememből a könny kicsordul.”

A lakás a város tág és zöld kertvárosi részében, egy nyugis zsákutcában található. Arbury a negyed neve. Főleg betelepülők lakják. De az egyik szomszéd angol. Szemben, a garázsban a család tíz kerékpárja.

TAPINTHATÓ A NYUGALOM

Szóba kerül szülőföldünk is, miközben a nappaliban ülünk. Elmondok egy-két visszás esetet a közéletből.

– Azt hiszed, engem ezzel fel tudsz idegesíteni? – kérdez vissza Boldizsár.

Az már itthon történt, hogy egy pszichológus barát kérdezett az útról. Elmondtam, hogy tapintható a fesztelenség, a nyugalom, a segítőkészség. Nincs ez az elkeseredett idegbaj és reménytelenség, amihez itthon néha kerékpárt lehet támasztani. Azt kérdezte: mennyire van jelen Angliában a politika a mindennapi életben?

– Semennyire – válaszoltam.

– Hát ez az. Ennyi – összegezte.

Cambridge kilenckor ébred. Legalábbis addig néptelenek az utcái. Az apa dolgozni ment kerékpárral. Rékával és az öt gyermekkel másnap 8 óra 50 percre két iskolába megyünk hét kerékpárral libasorban. A Mayfield School Ivett és Réka iskolája. A legkisebb és a legnagyobb lányé. Réka 2004-ben született, Ivett 2010-es. Közel az iskola. Szinte a szomszédban. A The Grove School tanulói Luca (2006), Nóra (2007) és Boldizsár (2008). Ez már szép távolság. Különös élmény egy idegen városban az angol „balra tarts” jegyében kerékpározni. Az autósok óvatosak, nem rohannak, nem agresszívek. Magyarországra és Nagy-Britanniára is igaz az a korábbi tűnődésem, hogy a közúti közlekedés pontos makettje az egész társadalom állapotának.

Négyéves kortól minden Nagy-Britanniában élő gyermek iskolaköteles. Aki Angliában nem dolgozik, annak a munkanélküliség ideje alatt sem jár semmilyen szociális támogatás. A gyerekek után járó családtámogatásnak is munkahely az alapja. De itt csak az nem talál munkát, aki nem akar, vagy nem munkaképes. Az angoltudás alap. Vannak munkakörök, amiket anélkül is el lehet látni. De nyelvtudás mégis kell.

Boldizsár egyedül jött ki. Beszéli az angolt, ezért földerítette a neten, hol keresik a legtöbb programozót Nagy-Britanniában. Cambridge-et dobta a gép. Réka és a gyerekek azért követték, hogy ne menjen családi életük rovására a különélés.

Réka távmunkákat végzett adminisztrációs területen. Az általa bevételezett összeg viszont olyan adósávba emelte a család jövedelmét, ami már nem volt kifizetődő.

A családi élet a kezében, viszi a háztartást, tanul a gyerekekkel magyarul és angolul.

Eredeti helyükön, dunántúli kisvárosunk egyik iskolájában magántanulók a gyermekek, a magyar alapvégzettségük érdekében. Otthon, az angol lakásban csak magyarul beszélhet mindenki. Vannak ismerőseik, akik a maguk (nem magyar) anyanyelvét otthon sem használják az integráció és az angoltanulás érdekében. Tévét nem néznek, nincs is készülék. Néha egy online film megengedett, vagy a netezés.

HAVI 1200 FONT LAKÁSRA

A lakás földszintjén előtér, konyha, WC és nappali, amiből a rózsabokros, parcellányi kertbe nyílik a hátsó üvegajtó. Hátul trambulin, ugrálóvár. Az emeleten nagyon angol WC, fürdőszoba káddal és zuhanyzóval. Kis előtér és három szoba. Havi 1200 font körüli az utcabeli lakások bérleti díja, plusz rezsi. A font forintára 430 körüli. Egy szobabérlet 400 font körül lenne, plusz rezsi.

A sorházak falai vékonyak. Ha kis méretű téglából épültek, akkor annyi a falvastagság. Amikor a gyerekeket dicsérem, elhangzik a szülők részéről, hogy ha majd hallom őket a felső szinten dübörögve szaladgálni, mintha elefántcsorda vonulna… A nappalinak, ami ebédlő, dolgozó is, a falán körbe gyerekfestmények és rajzok, valamint térképek és tanuláshoz szükséges tantermi illusztrációk.

Az első reggelen a ház előtt pattant az útra egy kislabda, ami után szaladt a gyermek. Hangosan kiáltottam, hogy ne szaladj az útra, hiszen akármennyire is zsákutcában vagyunk, itt is közlekednek. Egy szórólapozó fiatal mosolyogva kívánt magyarul jó reggelt. A közeli Aldiban vásároltunk, ahol mindannyiszor találkoztunk a Debrecen közeléből érkezett munkatársnővel. Debrecen a második legnagyobb vidéki magyar város – az első London.

A legszebben angolul a 11 éves Réka beszél. Vasárnap reggeli után kerékpárra ültünk, és az Arbury Community Churchben tartott istentiszteletre mentünk. John és Diane vezetik a közösséget. Lelkes, rokonszenves emberek, mindkettőjükkel beszélgettünk, mert korábban érkeztünk. Az asztalról tejeskávé, zöld tea, tejes fekete tea közül az utóbbit választottam kínálásukra. Három fiuk és sok unokájuk van. Angolok, akik a betelepültek által közkedvelt Arbury kertvárosban élnek már régóta. Az ötvenfős közösségben a világ minden tájáról érkezett protestáns keresztények igét olvasnak a térdeken pihenő Holy Bible-ból, imádkoznak, énekelnek és táncolnak. A közösség segítőkész. A 800 éves diákváros óvárosát párszor bejárjuk kávéházi „flesseléssel” összekötve. Ez olyan játék, melyben azt játszom, hogy régóta itt élek, és el is hiszem. Amikor Belgrádban játszottam ezt, egy taxis meg is állt mellettem, és útbaigazítást kért. Jó, rendben, nálam volt egy szerb napilap.

Beszéljünk az időjárásról is: fáztam Angliában. Megtudtam, hogy az évi középhőmérséklet 7–8 Celsius-fokkal magasabb az öreg kontinens ezeken a szélességi körökön fekvő országaiénál. Kivéve északon. Mindenhol máshol jól dolgozik Mr. Golf, a fűtő.

A saját ingatlan megszerzése Cambridge-ben is nehéz. 300–400 ezer font egy átlagos lakás középárfolyama.

Az édesanya fájdalma ott Cambridge-ben, hogy édesapja betegségét és hirtelen jött, súlyos műtétjét távolról kellett szemlélnie. És az is, hogy otthon van egy nagy családi házuk, aminek eladása esetén megszűnne az önálló biztos pont, és arányaiban nem jelentene olyan sokat az ára az angol lakásvételben.

A magyar édesapa egyértelműen maradni akar. Szerinte ez a jövő. A magyar édesanya jönne is, maradna is. Az öt gyermek kötődése egyre erősebb. Szeretik ezt a helyet. Jó modorú, szeretettel teli, szép és okos magyar gyerekek. Angliában.