A sajtókban vezető hírek között szerepel, hogy a finn kormány 2017 januárjától egy kísérlet keretében bevezetné a feltétel nélkül folyósított alapjövedelem intézményét. Havonta 560 eurót folyósítanának egy reprezentatív statisztikai szelekció során kiválasztott csoport tagjainak. A 2015-ben hivatalba lépett Juha Sipilä miniszterelnök választási ígérete volt a feltétel nélküli alapjövedelem, ezért kerítenének most sort az „emberkísérletre”.
Nem túlzás emberkísérletről beszélni, hiszen a finnek ezzel a történelem egyik legbonyolultabb, legdrágább és legtöbb emberre kiterjedő szociológiai és gazdasági kísérletsorozatát fogják végrehajtani. Sipilä az alapjövedelem bevezetésétől a szociális juttatások rendszerének egyszerűsödését, valamint a munkaerőpiac élénkülését reméli. A tervek szerint 2017-ben 2000 munkaképes korú lakost vonnának be az alapjövedelem hatásait vizsgáló kísérletbe. Egy kontrollcsoportot is létrehoznának, amely hasonló tulajdonságokkal bíró emberekből állna, számukra viszont nem biztosítanák ezt a juttatást. Míg sokan ellenzik az alapjövedelem gondolatának felvetését is, várható negatív hatásaira hivatkozva, a finn kormányfő szerint az alapjövedelem a vállalkozási kedvet növelné. A témánál nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy júniusban a svájciak többsége népszavazáson utasította el az alapjövedelem bevezetését. A feltétel nélkül folyósítandó ellátmány ötlete viszont nem újabb keletű. Hívei azzal érvelnek, hogy a munka nélkül is mindenkit megillető alapjövedelem hozzájárulna az emberi méltóság megőrzéséhez, egyben a szociális gondokat is egyszerű módon oldaná meg. Ellenzői szerint egy ilyen intézkedés gyengítené a gazdaságot, miközben lustaságra ösztönözne. Az alapjövedelem hatásairól azonban csak elképzelések, feltevések léteznek. A világon sehol nem próbálták ki még olyan körülmények között, amelyekben tudományos alapossággal lehetett volna a következményeit analizálni. A háttérben ugyanakkor ideológiai viták zajlanak. Az állam szerepéről, az igazságosságról, a munkához való hozzáállásról megoszlanak a vélemények. Nagy kérdés, hogy az alapjövedelmet milyen forrásokból, kinek a terhére lehetne folyósítani, és vajon egy ilyen rendszer meddig és hogyan lenne fenntartható.
Az alapjövedelemhez hasonló ötlet a negatív jövedelemadóról szóló elképzelés. Eszerint az állam meghatározna egy adómentes jövedelmi minimumot. Akik ennél többet keresnek, adóznának belőle, akik kevesebbet, azoknak a jövedelmét az állam kiegészítené. Első hallásra ez talán még szimpatikusnak is tűnhet, de szintén nem tudjuk, pontosan milyen hosszú távú hatásai lennének egy társadalomban az ilyen intézkedéseknek. Természetesen az egésznek – egyik és másik esetben is – csak akkor lenne értelme, ha az alapjövedelem elérne egy szintet, ami biztosítaná az egyén alapvető szükségleteit.
Támogatói szerint alapjövedelemre azért lenne szükség, mert a munkanélküliség ma már nem az emberek hibája, hanem a (kapitalista) rendszer okozza. A profitorientált társadalomban az elvégzett munkát csak részben fizetik meg. Az olyan tevékenységeket mint a gyereknevelés, az öregek, betegek gondozása, csak akkor fizetik meg, ha intézményesített keretek között történik. Sok kulturális és kreatív munka eleve nem fizettethető meg. Az alapjövedelem bevezetése gyökeresen alakíthatná át társadalmunkat, azt kísérlet nélkül is tudni lehet.
A 18. század végén az amerikai Thomas Paine az alapjövedelem bevezetését azzal indokolta, hogy így kárpótolhatnak minden embert „természetes öröksége”, a föld magánkézbe kerüléséért. A monetarizmus atyja, Milton Friedman „negatív személyi jövedelemadó” formájában javasolta bevezetését. Sokak szerint az alapjövedelem által a társadalmi feszültségek csökkennének, és ez hozzájárulna a társadalom sikeres működéséhez, miközben a termelés automatizálását erkölcsi aggályok nélkül lehetne felgyorsítani. Források nélkül viszont utópia az egész. A finn kísérlet azonban egészen meglepő eredményeket is szülhet.
