Sok százan búcsúztatták Tamás Aladárnét, Ilonka nénit, ahogyan a sajtóban is nevezték. A szlovákiai magyarság immár ikonikus személyiségét a rimaszombati temetőben csütörtökön helyezték végső nyugalomba.
A magyar kormányt Semjén Zsolt képviselte Ilonka néni búcsúztatásán, balról Kovácsné Tímár Ildikó áll (Fotó: MTI)
A 104 éves korában augusztus 22-én meghalt tanítónő élete végéig küzdött azért, hogy a 2011-ben felvett magyar állampolgársága miatt ne veszítse el szlovák állampolgárságát.
A református egyház szertartása szerint megtartott, hamvasztás előtti búcsúztatáson a magyar kormányt Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes képviselte, aki a család kérésére felolvasta Orbán Viktor személyes hangú levelét.
A magyar miniszterelnök egyebek mellett azt írta: a nemzet jövője a múltban és a kultúrában gyökeredzik, ezért mindazok, akik a műveltség alapjaira és hagyományai megismerésére tanítják gyermekeinket, a jövő építőköveit rakják le. Tamás Aladárné, sokak számára csak Ilonka néni ilyen kivételes magyar építő volt, ő nemcsak az ábécét tanította, hanem magyarságra, összetartozásra, a szülőföldhöz való hűségre nevelte diákjait.
Tudta és hirdette, csupán a közös gyökerek tarthatják meg a kisebbségbe szorultakat, ezért állt ki bátran a jogaikért is. Aligha felejthetjük, amikor a budapesti Kossuth-téren száz éves korában is irigylésre méltó szellemi frissességgel adott útmutatást Gyöngyösi István máig érvényes soraival: „nem nemes elme az, mely mindig változik, akármilyen szélen nádként ingadozik, ott tisztul az arany, hol a tűz lángozik, a rózsa is tövis között virágozik” – írta a miniszterelnök, aki őszinte együttérzését fejezte ki a családnak.
Semjén Zsolt rövid beszédében arról szólt, hogy Ilonka néni immár a magyar történelem kitörölhetetlen része, most már mint a „nemzet tanítója”. Földi hatalmak megfoszthatták szülőföldje állampolgárságától, de a mennyei állampolgárságtól soha senki nem foszthatja meg, „a magyar kormány és a magyar nemzet nevében Ilonka néni köszönjük” – mondta a miniszterelnök-helyettes.
A szertartáson Kovácsné Tímár Ildikó, a rimaszombati református gyülekezet lelkésze ismertette Tamás Aladárné hosszú életének állomásait; végsőkig tettre késznek nevezte az egykori tanítónőt. A város nevében Sinkó József, Rimaszombat polgármestere búcsúzott az elhunyttól.
Tamás Aladárné öt évvel ezelőtt a rimaszombati otthonában az MTI-nek azt mondta: ő tanári pályáján tanított magyart és szlovákot, Rimaszombatban magyar és szlovák mindig is otthon volt, a két nemzet között ellentét nem feszült.
Mindehhez hozzátette: ő a szlovák állampolgárságáról nem mondott le – „miért is mondtam volna le?” –, szlovákok és magyarok itt mindig békességben éltek, a városban is, az iskolában is, ez a procedúra azonban megviselte.
