2024. április 26., péntek

„Hogy melegednének az emberek…”

Az ember tulajdonképpen nagyon is ösztönlény, ugyanúgy készülődik a télre, mint a legtöbb állat. Gyűjtöget, készíti a befőtteket, savanyúságokat, a mélyhűtőt, ha teheti, megtömi a kertben termett friss zöldségekkel, akinek jobban megy, valamiféle hússal is. S közben azon is gondolkodik, hogy télen mivel melegíti majd fel otthonát. Aki villanyárammal fűt, ellenőrzi fűtőtestjeinek állapotát, aki gázzal, megnézeti a kazánt, aki fával, szénnel, az pedig, ha csak teheti, időben megvásárolja az előreláthatólag elegendő mennyiségű tüzelőanyagot.

Ahhoz, hogy a tűzifát, szenet megvásároljuk, most, a melegben kell körbejárnunk a fatelepeket és kiválasztanunk a nekünk tetsző portékát, abban reménykedve, hogy a használat majd csak hónapok múlva kezdődik meg. Mindenki azt mondja, megéri nyáron megvásárolni a fát, mert ha az akkor még nyers is, mire a kazánba, cserépkályhába kerül, addigra kiszárad, s így kevesebb fogy majd belőle.

(Fotó: Tómó Margaréta)

(Fotó: Tómó Margaréta)

Valószínűleg igaz lehet ez, mert tavaly mi magunk is megjártuk, mert kénytelenek voltunk nedves, friss fával melegíteni. Nem volt más választás akkor, a nyár folyamán a fűtőrendszer beépítésére kellett gyűjtögetni, tűzifára már nem jutott. Így az első adagot valamikor október végén vásároltuk meg, de alig futotta egy hónapig, máris venni kellett a következőt. Apránként vásároltuk tavaly a fát, s mivel az mindig nedves volt, nehezen melegedett fel a ház, a kazán pedig olyan kormos lett, hogy az idei fűtési idényt mindenképp annak kiégetésével kell kezdeni.

A minap érkezett meg a télire szükséges famennyiség fele. Itt áll az udvar közepén, s habár mennyiségre nagyon soknak tűnik, főleg, ha hasogatni és pakolni kell, ez még nem lesz elég ahhoz, hogy csaknem fél éven keresztül meleggé varázsoljuk otthonunk falait. Friss fa, de a ház tövében a tető alatt a nyár végi és őszi napsugarak szépen kiszárítják majd, hogy a karácsonyi ünnepkörben már a kazánt melegíthessük vele.

Miközben a tűzifát pakolgatjuk a fiammal, azon gondolkodom, milyen szerencsések vagyunk. Az idei tél felét már biztosan meleg házban töltjük, s remélhetőleg nem kell aggódnunk majd azon sem, hogy a hiányzó famennyiséget megvásároljuk. Nem is vágyunk most többre. Eszembe jutnak viszont azok a kisgyermekes családok, idős házaspárok, nénik és bácsik, akiknek nem jut tüzelőre, ebben a pillanatban azt sem tudják miből vásárolnak majd a következő héten kenyeret, s hogyan tudják tisztességesen iskolába indítani gyermekeiket. Ők most nem is mernek még a télre, a hideg napokra gondolni.

Szerbiában a lakosság kétharmada nyilatkozta a nyár elején, hogy nehezen él meg, nagyon takarékoskodni kell, hogy a fizetésből maradjon a hónap végére. Az országban továbbra is mintegy 800 000-en élnek a létminimum alatt, ez a szám azonban sokak szerint nem fedi a valóságot, s tulajdonképpen a minimálbérből élők sem tudnak tisztességes életet biztosítani a családjuknak.

A nyári hónapokban kevesebben éheznek, legalábbis kevesebbet beszélünk róluk. Két hónap múlva viszont sokuknak nem lesz mivel felmelegíteni a szobát.