A XX. század végéig elképzelhetetlen volt, hogy a falun élőknek ne lett volna meg a betevő falatjuk, hogy népkonyhára szorult volna bárki is. A gyerekekről szüleik gondoskodtak, majd amikor azok már egyedül kezdtek gazdálkodni, a fiatalok viselték gondját az időseknek.
A háztájiból mindig ki lehetett gazdálkodni a krumplit, a káposztát, a babot, a baromfi ott kapirgált az udvaron, a szalonna meg a kolbász a kamrában szikkadt, kenyeret búzáért, lisztért lehetett cserélni a péknél, de akár odahaza is megsült az illatos cipó. Csakhogy azóta fordult egyet a világ kereke: a privatizálás kihúzta a megélhetés talaját a mezőgazdasági vállalatokban dolgozók lába alól, a falun létesített üzemek sorra tönkrementek, bezártak.
A fiatalok tömegesen kerekedtek föl, hogy a városokban találjanak munkát, majd inkább külföldre távoztak. A szülőket hátrahagyták, akik elöregednek, képtelenek dolgozni, meg leginkább nincs is mit. Így nem csoda, hogy a falvakban is egyre több a szociális ellátásra szoruló.
Zomborban napi 500 adag meleg ételt készítenek a népkonyhán, a falun élő rászorultakon pedig úgy igyekszik segíteni a város, hogy évente több alkalommal, általában kéthavonként élelmiszercsomagot juttat nekik a Vöröskereszt helyi szervezete által. Immár huzamosabb ideje alkalmanként 550 segélycsomagot osztanak ki a falvakban. A segélyszervezet tegnap kézbesítette a soros adagot, amit a helyi közösségek a szociális központ által összeállított listák szerint osztanak szét a lakosság körében.
Legtöbb élelmiszercsomag, 66, Bezdánba került, Kerényre 61, Őrszállásra 60, Monostorszegre 42, Bácsgyulafalvára 41, Nemesmiliticsre 40. Regőcén és Doroszlón 33–33, Csonoplyán és Sztapáron 32–32, Küllődön 31, Béregen 30, Gádoron 21, Sárin 20, Harasztin 3, a tanyasi településeken összesen 5 csomag kerül kiosztásra.
A csomagok 3–3 kilogramm riszt és cukrot, négy kilogramm szárazbabot, 3 liter étolajat és egyéb élelmiszereket tartalmaznak.
