2024. március 28., csütörtök
VÍZILABDA

Történelmet írtak a szerb pólósok

RIO DE ZANEIRO, 20. 8. 2016. - Vaterpolo reprezentacija Srbije postala je olimpijski sampion, posto je u finalu u Rio de Zaneiru pobedila Hrvatsku rezultatom 11:7. (BETAPHOTO/OLIMPIJSKI KOMITET SRBIJE/EV)

A világ vízilabdához értő közönsége már vagy nyolc éve egyetért abban, hogy az említett időszakban a világ legerősebb nemzete e sportágban Szerbia. Aztán volt két olimpia, ahol sehogyan sem sikerült a szerbeknek a csúcsra jutni, s bennfentesek tudni vélik, hogy mindez a csapaton belül uralkodó viszonyok miatt történhetett meg. Jött azonban Dejan Savić, a válogatottság tekintetében csúcstartó szakember, aki ugyan nyilatkozataiban elég szűkszavú és morcos, de a válogatott tagjaival baráti viszonyt alakított ki, s ezt a hozzáállást elterjesztette tanítványai körében is, így nyugodt lélekkel lehet azt állítani, hogy a mostani szerb csapat egy nagy családot képez. Ez a fajta baráti viszony azt eredményezte, hogy az olimpia előtt kilenc nagy versenyről nyolcról aranyéremmel tértek haza a fiúk, s az ötkarikásra abszolút esélyesként utaztak ki. A riói csoportkörökben aztán annyi fejfájást okoztak a szurkolóknak, hogy a gyógyszertárak egész szép profitot termeltek a pilulákból. Döntetlenek, majd egy vereség a gyengécske házigazdától. Az ausztrálok elleni mérkőzéstől kezdve azonban valami megváltozott, Savić csapata mérkőzésről mérkőzésre javult, és az egyenes ági kieséses rendszertől kezdve olyan parádés játékkal rukkolt elő, hogy az ellenfeleknek szinte az első negyed felétől nem volt már semmi esélyük. Eljátszadoztak a spanyolokkal, a horvátok elleni elődöntő félidejében 6:0-ra vezettek már, s a szombati döntő első negyede (3:1) után is világos volt, hogy az arany már nem lehet senki másé, csak az övéké. Pedig a fináléban a címvédő horvátok voltak az ellenfelek, akik magukhoz képest nem is játszottak rosszul, de a legtöbb támadásban nem tudtak mit kezdeni a szerbek fő fegyverével, a védekezéssel. Nem ment az be távolról, de emberelőnyből közelről sem, és az első negyedben kovácsolt előnyt a szerbek percről percre növelték, úgyhogy az utolsó percekben már akár fel is tehették volna a kezüket, a horvátok nem érték volna be őket. Az említett védekezés mellett volt ugyanis még egy szuperfegyvere Szerbiának, akit most úgy hívtak, hogy Dušan Mandić. Az 1994-ben Kotorban született fiatalember egyszerűen megbolondította az ellenfelet, mert az első negyedben például állandóan beúszott centerbe, és sorban hullottak ki róla a védők, aztán meg elengedte a kezét, s mindegy volt neki, hogy 8 méterről vagy centerből svédcsavarral kell gólt adnia, lövése ellen nem volt orvosság. A 120 válogatottságánál tartó fiatalember négy gólig jutott a döntőben, s ez jelentette a különbséget a két csapat között, mert az úgynevezett „rossz oldalról” ilyen játékost még nem nagyon látott a világ. A belgrádi kommentátor az egész tornán azt mondogatta, hogy a jövőben ő lesz a világ legjobbja, de mi megkockáztatjuk: a Pro Recco légiósa máris a legjobb játékos a világon, s ez még csak a kezdet, mert, mint említettük, a fiú 22 éves…

Szerbia tehát olimpiai bajnok lett vízilabdában, megvan az áhított arany, amivel ez a nemzedék minden lehető nagy versenyt megnyert, így ez a felállítás biztosan bevonul nemcsak Szerbia, hanem a világ sportjának a történelemkönyvébe is.