Egy 2015 decemberében készült közvélemény-kutatás szerint a szerbiai polgárok elsöprő többsége, 83 százaléka támogatná országunkban az euró bevezetését. A kormányalakító az expozéjában a költségvetési szufficitről és a pénzügyi fegyelem magas fokáról beszélt. Vajon nem ez lenne most a kedvező pillanat, amikor komolyabban kellene foglalkozni az euró bevezetésének a lehetőségével?
Az euróval kapcsolatban már nagyon sokan kifejtették a véleményüket, és nagyon sokan vélekednek úgy, hogy hosszú távon ebben a formában nem tud megmaradni. Pedig a közös európai pénznek rengeteg előnye van. Elég csak arra gondolni, hogy globalizálódott világunkban mekkora előnyt jelent, hogy a cégeknek és a magánszemélyeknek nem kell a pénzt átváltogatni. Az uniós államok is azért hozták létre az eurót, mert nyilvánvaló volt, hogy egy egységes valuta bevezetésével az addig saját pénznemüket használó országok számos előnyhöz juthatnak. Amellett, hogy kiküszöböli az árfolyam-ingadozási kockázatokat és az átváltási költségeket, az egységes piacot is erősíti, ami elméleti szempontból mindenképpen kívánatos folyamat, még az időnkénti kellemetlen mellékhatásai ellenére is.
Az euró bevezetésének tapasztalatai megmutatták, hogy a közös pénz a gyakorlatban valóban sokféle haszonnal jár. Az egyének és a vállalkozások mellett a nemzetgazdaságok szintjén is mérhetőek voltak és érzékelhetőek a közös pénz előnyei, de a hátrányai is. Az új kormány célkitűzései között azonban továbbra sem szerepel a közös európai pénznem bevezetése, és ezt lehet kritizálni, de tekinthetünk rá a megfontolt gazdaságpolitika ismérveként is. Az egyik legfontosabb makrogazdasági előny a valuta stabilitása lenne. Az euró ugyanis egy hatalmas piac pénze, míg dinárunk egy egészen kicsi gazdaság fizetőeszköze. Egyelőre stabilnak tűnik, de egy ilyen kis ország pénzneme a történelmi tapasztalatok szerint viszonylag könnyen eshet spekuláció áldozatául. Külkereskedelmünk mintegy 60 százalékát az EU-val bonyolítjuk, ebből a szempontból kifejezetten előnyös lenne a közös pénz. Az euró bevezetése mindenképpen kedvezően hatna az ország külkereskedelmére.
KOCKÁZATOK ÉS MELLÉKHATÁSOK
Az euró bevezetésének „mellékhatásaként” tartják számon a bérek emelkedését. A közös valuta miatt a bérek közötti különbségek egyértelművé válnak, ennek pedig bérfelhajtó hatása szokott lenni. Jelenleg az EU 19 tagállamának több mint 340 millió polgára használja a közös valutát. Érdekes megfigyelni, hogy amíg továbbra is szép számban vannak uniós tagállamok, melyek nem vezették be az eurót, olyanok is vannak, melyek bevezették, de nem tagállamok. Az eurózóna országai mellett vannak úgynevezett „de jure” használók. Ezek olyan államok, melyek nem tagországok, de hivatalos megállapodást kötöttek a pénz használatáról az EU-val. Monaco, San Marino és Vatikán, a három miniállam tartozik ide. Vannak azonban úgynevezett „de facto” felhasználók is, melyek felhatalmazás nélkül vezették be a közös fizetőeszközt. Andorra, Montenegró és az EU-tagok közül is sokak által el nem ismert Koszovó is ilyen. Az EU-ból éppen kiválni készülő britek például a feltételeknek megfeleltek ugyan, de elutasították a közös valuta bevezetetését, arra hivatkozva, hogy az ország lakosai tradicionálisan kötődnek a saját valutájukhoz. Dánia és Svédország is megfelelt volna a feltételeknek, de a kiírt népszavazáson a lakosság többsége nem támogatta az euró bevezetését. A britek távozási szándékát követően az Unióban ismét erősödni látszanak azok az elképzelések, miszerint minden tagállamnak mihamarabb be kellene vezetni az eurót, ezzel is erősítve a bennmaradók egységét.
NEM IS BESZÉLNEK RÓLA?
Az euró bevezetése számos elemző szerint azért volt már a kezdettől fogva problematikus, mert a pénz kreálásával egyidejűleg nem hozták létre azokat az intézményeket, melyek képesek lennének egy közös pénzrendszert hatékonyan működtetni is. Az eurózóna legjelentősebb országaiban a piaci fundamentalizmus jellemzi a gondolkodást. Az eurózónát gyakran hasonlítják egy rossz házassághoz. Amíg azonban ott két partner van általában, itt jóval többről beszélhetünk. Kérdés, milyen irányból vizsgáljuk a dolgokat, de vannak olyan elemzések, melyekkel azt szeretnék bizonyítani, hogy a szegény országok ebben a rendszerben soha nem érhetik utol a gazdagokat. Utólag akár még úgy is tűnhet, hogy tudatosan szervezték meg olyannak az EU-t, hogy a trendek végül ne a kiegyenlítődés, hanem a szétszakadás irányába mutassanak. Nyilván azonban senki sem tudhatta előre, hogy a 2008-as válság ennyi gondot és problémát hoz majd a felszínre.
Az euróövezethez történő csatlakozás feltételei: az árstabilitás, a rendezett és fenntartható államháztartás és az árfolyam-stabilitás szempontjából akár már meg is tudnánk felelni, és a hosszú távú kamatlábak is a feltételekben megszabott értékhez közelítenek. Ha tényleg stratégiai célunk az uniós csatlakozás, miért nem beszélünk többet a közös pénz bevezetéséről?
