Miközben atata meg a Zacsek gondtalanul sörözget és az olimpiát bámulja az árnyas kerti szaletliben az oda kivezetett tévén, nagyokat rikkantva, amikor egy-egy világcsúcs születik, amama folyton folyvást csak kesereg.
– Érdekes, Tegyula, hogy téged, mint lelkes sportbarátot jobban izgat, hogy ki hány métert ugrik eme nyurga atlétalányok közül, mint az, hogy nekem hogy sikerült hazacipelnem ezt a rengeteg zöldséget a piacról ebben az augusztusi kánikulában. Pedig most is majd leszakadt a kezem a két teli szatyortól. Hidd el, hogy a bevásárlás is legalább annyira fárasztó sport, mint a gátfutás, csak a férjek nem becsülik.
– Már hogyne érdekelne a teljesítményed, Tematild! – vígasztalá őt atata. – Sőt, legközelebb mérni fogom az időt, és ha rekordidő alatt hazaérsz, kapsz tőlem egy bronzérmet. Ezüstre, aranyra sajnos nem futja a fizumból a törlesztések miatt, mert bár még javában tart a nyár, máris megkezdték a téli tűzifarészlet levonását.
– Könnyű neked viccelődni a szaletli hűvösében, Tegyula, miközben én a piacon izzadok. Meg veszekedek a hentesnél, hogy ne mócsingot adjon a méregdrága karaj árában. Mert azt is felcsapták az olimpia miatt. De te azért elvárod, hogy vasárnap finom porhanyós bécsi szelet kerüljön az asztalra, szalmakrumplival meg fejes salátával, ami a kedvenced.
– Mi köze az olimpiának a disznókarajhoz, Tematild? – csodálkoza atata.
– Az a köze, hogy amint megkezdődtek a játékok, rögtön megdrágult a disznóhús, méghozzá ötven százalékkal! Azt mesélik, hogy ebből fizetik majd a jutalmat az aranyérmes sportolóinknak. Meg a Tómó kirándulását Rióba.
– Ne beszélj butaságot, Tematild! A hús nem az olimpia miatt drágult meg, hanem azért, mert a kormány engedélyezte az olcsó uniós sertéshús behozatalát, és ezzel tönkretette a hazai tenyésztőket, akik felhagytak a hizlalással. Most pedig oda jutottunk, hogy nincs elég vágóállat. Ez a kereslet-kínálat törvénye.
– Attól tartok, hogy nem sokat költünk abból az alapból, amiből a negyvenezer eurókat folyósítanák az aranyérmet nyert szerbiai olimpikonoknak, ahogyan nagyvonalúan megígérték – legyinte a Zacsek. – Legalábbis a kezdet ezt mutatja. Már az első héten bekövetkezett a nemzeti tragédia: az istenített Gyokovics teniszkirály nem hogy nem nyert aranyat, hanem el is búcsúztatták az első fordulóban. Az éremesélyesnek kikiabált pólósok pedig már másodszor csak döntetlent tudtak kicsikarni, először a magyarok, másodszor a görögök ellen.
– Mindez azért van, mert nem hallgattak az orvosok figyelmeztetésére – kotyoga közbe amama. – Úgy látszik, nem kenték be magukat eléggé.
– Miről beszélsz, Tematild? – idegeskede atata. – Mivel kellett volna bekenniük magukat eme élsportolóknak?
– Szúnyogirtóval, Tegyula. Azért, hogy távol tartsák maguktól a Zika-vírust hordozó vérszopókat, melyek úgy elszaporodtak Brazíliában, mint nálunk a piaci legyek. Látszott is a Gyokovicson a vírus okozta gyengeség, amikor könnyeivel küszködve bocsánatot kért a nemzeti szurkolóktól a nekik okozott csalódás miatt.
– Ostobaság! Hogyhogy a többieknek nem ártottak a szúnyogok, Tematild? Például a dzsúdózó Majlinda Keljmendinek, aki megszerezte az első, a történelmi aranyérmet Koszovónak.
– Biztosan jól jön neki is a negyvenezer euró – fűzé hozzá amama. – Kíváncsi vagyok, hogy fog-e neki gratulálni a Vucsics a pénz átadásakor.
– Hogy kapna pénzt a koszovói lány a belgrádi éremalapból, Tematild?
– Úgy, mint déli tartománybeli sportoló. Te is tudhatnád, hogy Koszovó hová tartozik.
– Ez tényleg nem volt szép a koszovói sipiktől – kuncoga a Zacsek. – Így megszégyeníteni a belgrádi sportbarátokat. Aranyat szerezni, amikor emezeknek semmijük sincs! Ennél nagyobb szégyen már csak az lenne, ha a montenegróiak is lehagynák a szerbeket az éremtáblázaton.
A podgoricai TV az olimpiai futóversenyt közvetíti, ahol a montenegrói versenyző utolsóként kullog a cél felé.
– Vigyi, vigyi naseg junaka! Nézzétek a mi vitézünket, milyen hősiesen kergeti a többieket!
Ámde a Zacsek szerint más indoka is van a szerb sportolók gyenge teljesítményének. Mindennek a Nikolics Tómó az oka!
– Ne állítsa meg a napot, Zacsek! Hogy lehet őt ezért felelőssé tenni, amikor pont azért utazott el a távoli dél-amerikai országba, hogy sikerre buzdítsa őket?
– Úgy, hogy mindenfelé pech kíséri. Legalábbis ezt állítja volt puszipajtása, Sejsej vajda. Ezért azt üzente a megnyitóra kiutazott Tómónak, hogy azonnal jöjjön haza, mert ő egy igazi bakszuz, vagyis szerencsétlenséget hozó ember, és amíg ott van Rióban, a szerb sportolók egyetlen érmet sem fognak nyerni.
Egyhetes kómából ébred a sportoló, mellette a felesége.
– Hajolj közelebb, drágám, akarok valamit mondani.
– Mit akarsz mondani, férjecském?
– Emlékszel, amikor öngólt rúgtam a csapatomnak, és mindenki elfordult tőlem, és csak te voltál mellettem?
– Hogyne emlékeznék!
– Arra is emlékszel, amikor felcsaptam politikusnak, és már az első választáson megbuktam, és akkor is csak te álltál mellettem?
– Persze, hogy emlékezem!
– És arra is emlékszel, amikor baleset ért, és tíz napig ott voltál mellettem a kórházban?
– Emlékszem.
– És most megint itt vagy mellettem, ahogy megbetegedtem.
– Természetesen.
– Tudod, hogy mi jut minderről az eszembe?
– Micsoda, drágám?
– Az, hogy te egy átkozottul bakszuz ember vagy, mindig csak a bajt hozod rám!
