A jelekből ítélve még sok víznek kell lefolynia a Bégán, hogy a bánátiak nagyobb számban visszatérjenek a vasúti közlekedéshez. Mert hiába kapott Közép-Bánát vasúti szerelvényeket – amelyek Oroszországból érkeztek –, ha azok továbbra sem haladhatnak sokkal nagyobb sebességgel, mint amennyivel a XIX. században közlekedtek a vonatok.
Az orosz szerelvényekben reménykedtek (Fotó: Kecskés István)
Hiába a kényelmesebb utazás, amikor a bánáti vasúti hálózat állapota nem engedi meg azt, hogy a 30-50 km-es óránkénti sebesség helyett a szerelvény annak legalább a kétszeresével haladjon.
Februárban érkezett meg az első két orosz dízelmotoros szerelvény a nagybecskereki vasútállomásra, amelyek után még kettő vette át az utas szállítást az elavult motoros vonatoktól. Abból a 27-ből, amelyet Szerbia 100 millió dollárért vásárolt meg (800 millió dollár orosz kölcsönből lett biztosítva). A bejelentés szerint a vasúti szerelvények mindegyike legkésőbb 2017-ig megérkezik Szerbiába.
Bánátban sokan azt remélték, hogy ugrásszerűen megnövekszik a vasúton utazók száma. Mert hogy az orosz szerelvények az eddiginél jóval kényelmesebb körülményeket biztosítanak az utasoknak. A jelenlegi pénztelenségben a Nagybecskerekre, illetve az innen Belgrádba mindennap utazó diákok és munkások számára nem mellékes az, hogy mennyit költenek az utazásra. Egyértelmű ugyan, hogy az utasok száma megnövekedett: a Bánátban közlekedő orosz szerelvényeken 2016 júniusában 8418 személy utazott, ami 4471 utassal több, mint tavaly. Nincs azonban kimutatás arról, hogy mennyit növekedtek a vasút kiadásai, vagyis hogy mindez hozott-e komolyabb bevételt a vasútnak. Tekintettel az alacsony jegyárakra (Nagybecskerekről Belgrádig például 320 dinárért lehet vonaton eljutni) ez nem valószínű.
Hiába a kényelem (Fotó: Kecskés István)
Egy ilyen szerelvényen 246 személy utazhat, de az utasok száma esetenként nem haladja meg a harmincat. Szóval, az első számadatok azt mutatják, hogy – a jelenlegi utasforgalom mellett – nehezen lesz hosszútávon kifizetődő ez a beruházás. Az utasokat a megállókon elavult vasútállomások fogadják, de ennél jóval nagyobb gond a vonatok lassúsága. Inkább az utazik vonaton, akinek van rá ideje. A Nagykikinda– Nagybecskerek közötti, 70 kilométeres szakaszon az első gőzmozdony 30-50 km-s sebességgel haladt. A bánáti vasúti szerelvények átlagos sebessége napjainkban 30-70 km. A vasúti váltókat ma is kézzel kezelik, akárcsak a sorompókat. Ráadásul ez utóbbiakból nincs mindenütt, ezért a vasúti szerelvénynek a közúti kereszteződésnél gyakorlatilag le kell állnia, és jelezni kell az autóknak, hogy jön a vonat (sok autós pedig már hozzászokott, hogy a vonat nem is jár). Ez még inkább lelassítja a szerelvényt.
A megoldás a bánáti vasutak és a többi infrastruktúra korszerűsítése volna. De, hogy ezt milyen pénzekből kellene megvalósítani, azt egyelőre senki se tudja. Vannak, akik a helyi önkormányzatokra mutogatnak, amelyek viszont képtelenek ilyen beruházások pénzelésére. A Szerbiai Vasutak kimutatása szerint jelenleg csak három vasútvonal van elfogadható állapotban: Szabadkától Gombosig, Gombostól Hódságon át Újvidékig és Versectől Pancsováig.
Vajdaságnak volt a XIX. században a legsűrűbb vasúti hálózata Európában. A statisztika szerint abban az időben 1000 lakosra 9 kilométernyi vasútvonal jutott.
