Elvben minden rendben a riói olimpián. A rendezők sok jót ígértek, és olyasmiket állítottak, amiről időközben kiderült, hogy a fele sem igaz. Már a kezdés előtt folyamatosan érkeztek a hírek a csak félig elkészült olimpiai központban és a versenyhelyszíneken tapasztalható zűrzavaros állapotokról, a résztvevők (majd később a látogatók) elleni bűncselekményekről, a városnézéssel vagy épp a csapvízzel kapcsolatos veszélyekről.
Hivatalosan persze „ez a város most a világ legjobb helye”, ha másért nem, talán azért, mert a rendőrség és a hadsereg mindenre vigyáz.
Az egyenruhásoknak már a megnyitón bizonyítaniuk kellett felkészültségüket. A világ egyik leghíresebb stadionjában, a Maracanában tartott ünnepség napján már bőven akadt munkájuk. A négyórás show kezdete előtt épp a létesítménynél kellett feloszlatniuk egy tüntetést, amelynek résztvevői az olimpia körül kirobbant korrupciós ügyek és a túlköltekezés ellen tiltakoztak.
Az objektumon belül látszólag minden rendben ment. A valóságban azonban nem minden alakult úgy, ahogy tervezték. A 207 országból több mint tízezer résztvevő érkezett ugyan, de sokan nem jö(he)ttek el. Közöttük szép számmal akadtak magas rangú politikai vezetők is.
Bő egy hónapja még száz, hetekkel később már mindössze 37 állam- és kormányfőt vártak a szervezők a megnyitóra. Végül 28-an igazolták vissza érkezésüket. A többiek biztonsági és egészségügyi megfontolásból inkább távol maradtak. Döntésüket befolyásolta a bizonytalan és zavaros belpolitikai helyzet is. A parlament által májusban félreállított Dilma Rousseff elnök asszonyt ideiglenesen helyettesítő Michel Temerrel sem akartak találkozni.
A brazil vezetőt honfitársainak többsége sem kedveli; a megnyitón kifütyülték és kinevették. Ez nyilvánvalóvá tette, hogy a valóság lehangolóbb annál, amit az ünnepi szónokok előadtak vagy megpróbáltak elhitetni. Az ok prózai: a 206 milliós ország korábbi lendületes gazdasági fejlődése megtört, s emiatt egyre több a gond.
Bár még így is a világ hatodik (más források szerint hetedik) legnagyobb gazdasága, továbbra is tízmilliók élnek nyomorban; óriási a szakadék gazdagok és szegények között, ráadásul ismét nő az utóbbiak tábora. A 6,5 milliós Rio de Janeiróba vezető út mentén és a nagyvárosok tövében sorjázó nyomornegyedek láttán ebben aligha kételkedhet bárki is. Nem is olyan régen, a tízéves felvirágzás idején, inkább az volt a jellemző, hogy tízmilliók léptek ki a mély szegénységből.
A jelen azonban egészen más. A politikai állapotok kaotikusak, a gazdaság mélyrepülésben, a bűnözés (különösen az utcai) növekedőben. Rióban és más városokban egyre gyakoribbak a tüntetések, Rousseff ellen pedig folyamatban a büntetőjogi eljárás.
Amikor Brazília 2009-ben elnyerte az olimpia rendezési jogát aligha gondolta bárki is, hogy az ezredfordulón dinamikus fejlődésnek indult országot mára ezernyi gond fojtogatja majd. A 2014-ben ugyanitt rendezett labdarúgó-világbajnokság előtti hónapokban azonban már érzékelni lehetett a problémákat. Tüntetők milliói hívták fel a figyelmet arra, hogy rossz irányba mennek a dolgok. A foci vébé megnyitója sem volt zökkenőmentes: a tömeg kifütyülte Rousseffet. Akkor már érezhető volt a gazdasági helyzet romlása, és egymást követték a tiltakozások. Mindazonáltal Brazília első női elnökét (2014 őszén) újraválasztották.
Egykor a világ legbefolyásosabb asszonyai közé tartozott, három hónapja viszont már arra vár, hogy legkésőbb augusztus végéig a bíróság döntsön a politikai pályájáról, ami mandátumának megszüntetésével érhet véget. Ha menesztik, lezárul a balközép Munkáspárt 14 éves kormányzása is.
Azzal vádolják, hogy újraválasztása érdekében meghamisította a költségvetési adatokat, és 2014 előtt parlamenti jóváhagyás nélkül szerzett hitelekből költekezett egy ideig. Ő tagad, s állítja: nem sértett törvényt. Az ellene folyó eljárást komédiának, jobboldali összeesküvésnek, sőt puccsnak tartja.
Ha bukik, ami valószínű, Temer elvben még két évig maradhatna a helyén, sok politikus tárásával együtt azonban korrupciós botrányba keveredett, így az ő felelősségre vonása is napirendre kerülhet, miként Luiz Inácio „Lula” da Silva volt államfőé, akinek kulcsszerepe volt abban, hogy Brazília elnyerte az olimpia rendezési jogát.
A bíróság épp az ötkarikás játékok előtti héten közölte, perbe fogja Lulát is, hat másik gyanúsítottal együtt. Az ország eddigi legnagyobb korrupciós botrányában indított vizsgálat akadályozásával vádolják őket. Az ügyet – az érintett állami kőolajtársaság neve alapján – Petrobras-botrányként emlegetik.
A nyomozást nem sikerült megállítaniuk, s így kiderült, hogy a cégvezetéstől – állami megrendelésekért cserébe – többször kaptak kenőpénzt. Az üzleti körök ugyanakkor arra számítanak, hogy az elnökcserével a gazdaság kivergődhet a recesszióból. Temer ugyanis már több reménykeltő intézkedést jelentett be.
Arról viszont nem beszél, hogy folytatná-e a korrupció elleni harcot. Talán nem véletlenül, hiszen nemcsak ő keveredett gyanúba, hanem kormánya több minisztere is, akik közül az elmúlt néhány hónapban már hárman kényszerültek lemondani.
