A nyári hőségben nincs frissítőbb csemege a jó édes görögdinnyénél. Az eredetileg Afrika déli részéről, a tökfélék családjába tartozó zöldség (és véletlenül sem gyümölcs) termését lényegében már 5000 évvel ezelőtt az ókori egyiptomiak is jól ismerték.
Görögdinnyék a zentai piaco (nem Popovék portékái) (Fotó: Horváth Zsolt)
Legalábbis náluk jegyezték fel az első görögdinnyeszüretet, amit hieroglifával is megörökítettek, s a fáraók sírjába is gyakran helyeztek belőle, hogy az ott nyugvó fáraó a túlvilágon is majszolhasson belőle. A 90–95 százalékos víztartalmú görögdinnye ezenkívül jelentős mennyiségben cukrot is tartalmaz, s a gyógyító hatása sem elhanyagolható. Segít a szervezetben felhalmozódott salakanyagok eltávolításában, tisztítja a vért, a beleket, a magas víztartalomnak köszönhetően pedig csökkenti az éhséget és növeli a teltség érzetét. A növény rostban gazdag, ezért jótékonyan hat az anyagcserére és a bélműködésre is. A vese működését is kedvezően befolyásolja. Nagyszüleink, vizelethajtó hatása miatt, a gyógynövények közé sorolták, és úgy tartották: fejfájás ellen is kitűnő.
Legtöbben mégis frissítő hatása miatt vásárolják a görögdinnyét, s így nem is csoda, hogy a nyár folyamán Zentán is lépten-nyomon dinnyeárusokba botlik az ember, akik jelen pillanatban 20–30 dinárért kínálják a szebbnél-szebb, s nem utolsósorban nagyobbnál-nagyobb terméseket, amelyeket túlnyomórészt Szerémségből importálnak a viszonteladók. Azonban ha nem szeretnénk zsákbamacskát vásárolni, akkor mindenképpen érdemes első kézből, termelőtől beszerezni a görögdinnyét. Igaz, legalábbis az észak-bácskai városhoz legközelebb, egyedül a tiszaszentmiklósi Dragutin Popov és családja foglalkozik nagyban a sötétzöld, vagy világoszöld csíkos héjú, piros, vagy sárga húsú csemege termesztésével. Az ő dinnyéi viszont messze földön híresek, ugyanis tavalyelőtt és a tavalyi év folyamán is az ő, illetve a családja által termesztett görög-, és sárgadinnyék nyerték meg a minden évben Szerbia más-más településén megrendezésre kerülő Tökfesztivált. Tavalyelőtt egy majdnem 45 kilós görögdinnyével és egy 15,5 kilós sárgadinnyével lettek elsők, s kiérdemelték a legédesebb dinnyéért járó díjat is, s tavaly is sikeresen szerepeltek a rendezvényen.
Dragutin elmondta, hogy nagytatájához és édesapjához hasonlóan, amióta csak az eszét tudja, kinn dolgozik a dinnyeföldön. Nagyszüleinek Mokrin és Tiszaszentmiklós között, az Aranka folyó mellett helyezkedett el a tanyája, s itt volt a termőföldjük is, ahol többnyire saját maguk részére termeltek, de a maradékot áruba bocsájtották a csókai piacon. A családi hagyományt először az édesapja, majd pedig ő is folytatta, tőle pedig a fia vette át a stafétát, s jelenleg a zentai Bátka területén, mintegy 9 holdnyi termőföldön gazdálkodik.
Popov úr szerint azoknak, akik ennyi ideje foglalkoznak dinnyével, egyáltalán nem jelent terhet az egyébként kemény munka.
– Persze, azért mindig akadnak olyan gondok, amelyeket a termesztő nem láthat előre, s ellenük semmit sem tehet – ecsetelte, s elmesélte, hogy tavasszal, amikor elültették az első palántákat, ezek egy része a hirtelen jött lehűlés és talaj menti fagy következtében elpusztult, de a rossz időjárás ellenére az idén is jó termésük volt, s a görögdinnyéik elég nagyok, s elég édesek is lettek.
– Az idei Tökfesztiválon a legnagyobb dinnye 19,5 kilogrammos volt, mi viszont az idén eladtunk egy 25 kilogrammosat is, vagyis az idén is megnyerhettük volna a versenyt – magyarázta.
A görögdinnye egyébként nem igényel sok figyelmet, s akár még a trágyadomb mellett is megterem – mutatott rá, s hozzátette, hogy azért a palánták neveléséhez sok szerves trágya kell, s a palántanevelés helyén egyfajta aljzatnak kukoricaszárat is szétterítenek.
Dragutin Popov (Fotó: Horváth Zsolt)
Lényegében arra kell odafigyelni, hogy a palánták megfelelően kifejlődjenek, s nem árt, ha gombaölő szerrel is bepermetezik őket – ecsetelte, s felhívta a figyelmünket arra is, hogy a palántákat meg kell védeni az apróvadaktól és a rovaroktól, s persze a fagytól is.
Dragutinék számára a termés eladása sem jelent gondot, mivel a görögdinnyéik messze földön híresek a minőségükről, s amennyiben valakinek egyszer már szerencséje volt megkóstolni a dinnyéjüket, az legközelebb is kizárólag tőlük vásárol. A termést szinte egész Észak-Bánát területén értékesítik, s kereskedői a zentai, Tornyosi úti piacon is kínálják a szebbnél-szebb „vízgömböket”. A termőföldön a szedés során pedig 3–4 munkás segédkezik a fiának.
– Ők csupán a kocsira rakják fel a termést, a dinnyéket viszont kizárólag a fiam szedi fel, mivel ő az, aki fel tudja ismerni, hogy melyik görögdinnye édes kellőképpen, s így nyugodtan levágható, s áruba bocsájtható – jegyezte meg, s hozzátette, hogy a görögdinnye az érésének utolsó tíz napjában termeli a cukrot, s ezért nem mindegy, hogy mikor látnak hozzá a leszedéséhez. Ezenkívül oda kell figyelni arra is, hogy melyik hibridről van szó, mert ezek is különbözőképpen érnek be. Popov úr elárulta azt is, hogy az igazán finom, vagyis édes görögdinnyéket a szakavatottak szabad szemmel, a színük alapján is fel tudják ismerni.
– A leszedett termést pedig legkésőbb másnap eladjuk – jegyezte meg, s hozzátette, hogy persze vannak olyan dinnyetermelők is, akik kampányszerűen, s olykor féléretten szedik le a dinnyét, s ezeket pótkocsis teherautókra pakolva szállítják el. Ilyenkor persze megtörténik, hogy képtelenek eladni a dinnyéjüket, s ezért kénytelenek leengedni az árát. Lényegében csak maguknak okoznak bajt ezzel – mesélte, s kiemelte, hogy velük szemben ők hangsúlyt fektetnek arra, hogy minden egyes, általuk eladott görögdinnye ízletes legyen, hogy a vásárlók másnap is visszatérjenek, s vásároljanak a termésükből, aminek köszönhetően ritkán tesznek megjegyzéseket a portékájukra.
A különböző kereskedelmi üzletláncokba, külföldről érkező, a hazainál többnyire valamennyivel olcsóbb görögdinnye természetesen számukra is konkurenciát jelent, de ettől függetlenül nem panaszkodnak emiatt.
– A boltokban mindenféle görögdinnye található. Persze vannak köztük jók is, s ezeknek az ára is alacsonyabb a mi termésünknél, de olyan jó görögdinnyét sehol sem találsz, mint amilyet mi árulunk. Csak egy kicsivel rosszabb lehet a miénknél, vagy pedig olyan, amelytől mentsen meg mindenkit az Úristen! Márpedig, ha valaki ráfut ilyen a pocsék dinnyére, akkor az többet nem vásárol boltban – jegyezte meg, s hozzátette, hogy lényegében a jelenleg az általa kínált, kilónkénti 30 dináros görögdinnyénél egy olcsóbb csemegét sem lehet az üzletekben megvenni.
Popovékon kívül a régióban egyébként csupán alig néhányan foglalkoznak dinnyetermesztéssel.
Beszélgetőtársunk szerint rajta kívül Törökkanizsán és Adorjánon van egy termelő, aki hasonló tevékenységgel foglalkozik.
– Volt egy kispiaci és egy mokrini termesztő is, de ők felhagytak vele. Nálunk ez családi tradíció, s lényegében a vérünkben van ez a munka – ecsetelte, s hozzátette, hogy a dinnyetermesztést most elkezdő termelők hamar csalódnak az egészben. A dinnye ára ugyanis gyorsan csökken. Így könnyen megeshet, hogy a palánták elültetésekor hiába kerül a dinnye kilója 40 dinárba, a termés beérésekor ez könnyen lezuhanhat 30 dinárra is, s az illető még egy napot sem árult a piacon.
– Ezért nagyon lényeges az, hogy az ember jó dinnyetermesztő legyen, s a hozama is legyen kiváló – jegyezte meg beszélgetőtársunk, aki szerint egy holdnyi termőföldről legalább két vagonnyi dinnyét kell eladni, hogy megérje.
– Egész életem alatt igazából kétszer érte meg igazán a dinnyetermesztés. Először az Ante Marković miniszterelnök vezette régi Jugoszláviában, s amikor Avram tata, vagyis Dragoslav Avramović 1994 elején a Jugoszláv Nemzeti Bank élére került, bevezette az új dinárt. Nos, akkoriban a dinnyetermesztéssel foglalkozók nagyon jól jártak, s egy életre megszedték magukat – emlékezett vissza Popov úr a régi szép időkre, s elmesélte, hogy akkoriban két holdnyi dinnyeföldön gazdálkodtak, s egyik nap, a zentai piacról hazamenet, a csókai benzinkútnál meglátott három vadonatúj, eladásra kínált traktort. Ezek közül egyet 4-5 nappal később, a dinnye eladásából származó pénzből meg is vásárolt.
– Most viszont nagyon sok dinnyét el kell, hogy adjak ahhoz, hogy egy új traktort vehessek – jegyezte meg, majd elmesélte azt is, hogy Avramović idejében az egyik szerbiai fürdőben nyaraltak a dinnye árából.
– Az egész életemet mezőgazdasággal töltöttem el. Sohasem voltam nyaralni a tengeren, s őszintén szólva nem is vágyok oda, a sós vizet sem szeretem. Ettől függetlenül egész idő alatt kinn tartózkodom a tűző napon. Idővel megnősültem, s most van egy édes kisunokám is, ezért elégedett és boldog vagyok – emelte ki, s megemlítette azt is, hogy véleménye szerint a fiai és unokája is folytatják a családi tradíciót.
– Ez idővel beleivódik az ember vérébe, s nem élhet nélküle – jegyezte meg végszóként beszélgetőtársunk.
