A minap kőművesek dolgoztak nálunk. A mester segédje, akit Gere Kovács Károlynak hívnak, kávészünet közben azt mondja, ő szombaton nem ér rá, bármilyen sok is a munka, neki fontos dolga van, Magyarkanizsára megy a maratonra, és ki nem hagyná semmi pénzért, mert ő zentaiként már 1984 óta oda jár. Erre én is felkapom a fejem, bekapcsolódok a beszélgetésükbe, és mondom neki, hogy épp most harangoztuk be az újságban az eseményt, és már hozom is neki a lapot. Elolvassa, habár már sok mindent megtudott előre, azért érdekli. Megkérem, hogy meséljen egy kicsit magáról, a tapasztalatairól, arról, hogy futni vagy úszni szokott, milyen élményei vannak, miért jár oda. Megörül az érdeklődésemnek, és büszkén mondja, hogy úszni és futni is szokott, és csak az élvezetért jár el:
Gere Kovács Károly évtizedek óta résztvevője a magyarkanizsai maratonnak
– Legelőször azért mentem el a magyarkanizsai maratonra, mert a barátom barátnője maratonfutó volt, és hívott a versenyre. Nekem ez megtetszett, és utána amikor csak tehettem, szinte minden évben részt vettem a megmérettetésen. Egy-két év maradt ki nyaralás miatt, meg egyszer egy héttel a maraton előtt úgy megvágtam a lábam, hogy azzal még menni sem nagyon lehetett, nemhogy futni. Csak az élvezetért csinálom, mindig a saját tempómban haladok, órát ugyan viszek magammal, de csak azért, hogy a saját időmön belül teljesítsek. Mikor fiatalabb voltam, jobb időt mentem, de most, így 58 évesen, elégedett vagyok azzal, hogy egy órán belül lefutom a távot.
Károly azt mondja, aktívan sosem sportolt, de mindig mozgásban gazdag életet élt, ezért nem esik nehezére megtenni a távokat:
– Mindenhova kerékpárral járok, vagy futva megyek. A zentai Mákosban van gyümölcsösöm, tegnap például oda is leszaladtam, megkeverni a cefrét, de van, hogy csak futok egyet a városban, vagy télen, amikor több a szabadidőm, akkor elfutok mondjuk a cukorgyárig. Úszni rendszeresen úszom, mivel a gyümölcsösöm a Tisza mellett van, ha lemegyek, mindig úszom egy nagyobbat.
Arról kérdezem, melyik maraton volt számára a legemlékezetesebb, és miért:
– Egyszer nagyon nehéz volt teljesíteni az úszást. Kellemetlen alszél volt a Tiszán, óriási hullámok voltak, úgyhogy jó sok vizet nyeltünk. Mindig azt hittem, jól tudok úszni, de akkor úgy éreztem, sosem érek célba. Akkor sokan fel is adták a kellemetlen szél és nagy hullámok miatt. Már nem emlékszem, melyik évben volt ez.
Aztán még az is szóba kerül, hogy szokott-e máshol is versenyezni, és elmondja, hogy a zentai Vöröskereszt helybéli futóversenyén szokott még részt venni, meg versenyzett már Topolyán, de különben nem jár máshová. Azt mondja, a benevezések meg a versenyekre való eljutás anyagilag nagyon megterhelnék, ugyanis gépészmérnökként néhány éve munkanélküli lett, ezért csak Magyarkanizsára megy. Odafelé leginkább busszal megy, visszafelé meg szinte mindig stoppal jön, ez így már bejáródott.
