Fájdalmas lesz, ha a britek végül valóban kilépnek az EU-ból. Bár júniusban a távozásra (Brexitre) szavaztak, az ország addig a közösség tagja marad, amíg London és Brüsszel be nem fejezi a különválási egyezkedést, amely talán jövőre kezdődik, és évekig tart.
A kormánynak egyelőre tárgyalási terve sincs, ezért inkább halogatja a kilépési szándék hivatalos bejelentését. A tanácstalanság és bizonytalankodás azonban senkinek sem jó. A gazdasági szereplők és a (tőke)befektetők pedig különösen viszolyognak az ilyen helyzetektől.
A brit gazdaság fontos szerepet tölt be az EU-ban és a világon, az Unió elhagyása azonban komoly nehézségek elé állíthatja.
A font már megsínylette a Brexit-pártiak győzelmét a júniusi referendumon. A dollárhoz viszonyítva már több mint tíz százalékot veszített értékéből.
Azóta több nyugtalanító kérdés és probléma is felvetődött. A minap több statisztikai adat figyelmeztetett a Brexit hátrányaira, máris fájó pontjaira. Ezek szerint a brit szolgáltatási szektor 7 éve a legnagyobb mértékben zsugorodott, a fogyasztói bizalom legutóbb 26 éve volt ilyen alacsony, a szigetország gyáripara pedig az elmúlt három év legnagyobb mértékű visszaesését kényszerül elszenvedni az idén. Emiatt a 2008-as globális pénzügyi válság idején tapasztalt nehézségekkel találhatja magát szembe.
Mark Carney, a brit jegybank (BoE) elnöke ugyanakkor a gazdaság egészének kilátásairól adott baljós előrejelzést. Szerinte 2018-ra jelentősen lelassul a növekedés, a munkanélküliség pedig emelkedik; az 1,65 millió jelenlegi állástalanhoz további 250 ezren csatlakoznak. Az életszínvonal emelkedése megtorpan, az ingatlanpiacon pedig az árak csökkenésére kell készülni.
A recesszió réme és az eddigi, illetve várható riasztó fejlemények múlt csütörtökön radikális lépésre kényszerítették a központi bankot: 0,5 százalékról 0,25 százalékra csökkentette az alapkamatot. (Figyelemre méltó, hogy még az 1929-33-as nagy gazdasági világválság alatt sem volt 2 százalék alatt a brit jegybanki kamat.)
A font árfolyama a bejelentés után ismét veszített értékéből, és ennek alighanem meg is örültek a brit vállalatok, hiszen a fejlett világban egy ideje szinte mindenki a leértékeléstől várja a gazdaság felélénkülését.
Az összesen 1200 milliárd fontot (1410 milliárd eurót) birtokló bankbetéteseket és a spórolt pénzükből élő nyugdíjasok vagyonát kezelő alapokat azonban aligha vidította fel a kamatvágás. Igaz, a jelzáloghiteleseknek jól jött a döntés, és ennek akár folytatása is lehet.
Pénzügyi szakértők ugyan nem számítanak a nulla, sem a negatív alapkamat bevezetésére, de azt valószínűnek tartják, hogy a BoE az év végéig okozhat még meglepetést. Akár 0,1 százalékra is leviheti a kamatot, amely leghamarabb öt év múlva térhet vissza 0,5 százalékra.
Az elbizonytalanodott gazdaságba a jegybank friss pénzt – további 70 milliárd fontot (82,3 milliárd eurót) – is igyekszik irányítani, részben vállalati kötvények, főként pedig állampapírok felvásárlásával.
A BoE azt reméli, hogy az intézkedések felélénkítik a hitelezést, s így kevésbé esik vissza a gazdaság. A terv megvalósítását azonban épp a kereskedelmi bankok akadályozhatják, hiszen a bizonytalan kilátások miatt nem biztos, hogy lelkesen akarnak hitelezni.
A kihelyezett pénzt ugyanis vissza szeretnék kapni. Márpedig semmi garancia arra, hogy a közeljövő nehézségei közepette a hitelfelvevők mindegyike képes lesz törleszteni.
