Recep Tayyip Erdogan török államfő ma Vlagyimir Putyin orosz elnökkel találkozik Szentpéterváron. Egyesek szerint ez az egyeztetés új fejezeteket nyithat meg Ankara és Moszkva között, valamint olyan már elvetett elgondolásokat is felmelegíthet mint a Török Áramlat, amely akár a szerbiai gazdaságnak is kedvezhet – írták a sajtóorgánumok a találkozó kapcsán.
Erdogan nyilatkozatában rávilágított arra, hogy Oroszország a szíriai konfliktusok rendezésében is fontos szerepet játszik, ezért is fontos a kapcsolatok felmelegítése. Negatív hangnemben nyilatkozott azonban az EU-ról, amely szerinte Törökországnak tett ígéreteit már több évtizede nem tartja be, így Oroszországgal is újból elmélyítené kapcsolatait.
A szerbiai gazdasági szakértőket nem annyira a két állam kapcsolata, inkább az érdekli, hogy a két vezető találkozása mit jelenthet a Balkán gázellátása számára.
A Večernje novosti napilap szerint a két ország gazdasági viszonyainak rendezése leginkább abból fog állni (gázipari szempontból), hogy Törökország kap még egy vezetéket, ahonnan azonban a fontos energiahordozó Szerbiába semmiképp sem fog eljutni. Vagyis a Török Áramlat továbbra is csak beteljesületlen óhaj maradna Délkelet-Európa számára.
A lap szerint ugyanaz lehet a forgatókönyv, mint a Déli Áramlattal, vagyis a projektum megkezdése előtt Washington (vagy éppen valamely másik nagyhatalom) rábírja az egyik kulcsfontosságú felet, hogy lépjen ki a programból. A Török Áramlat esetében csak Görögországig lenne problémamentes a vezeték kiépítése.
Ezen a ponton azt is érdemes megemlíteni, hogy az elemzők egybehangzó véleménye szerint a Nyugattal konfrontációba keveredett két ország közeledése inkább kényszerű és taktikai, mintsem stratégiai jellegű. Moszkva és Ankara ugyanis például továbbra is egymással szemben álló feleket támogat, így eleve olyan problémák merülhetnek fel, amelyek mindkét országnak más okok miatt problémásak.
A gázvezeték lehetséges útvonalaként további nehézséget jelenthet Macedónia is, amely politikailag igen kiegyensúlyozatlan helyzetben van, Washingtonnak pedig csak egy telefonhívásába kerülne, hogy a macedónoknál többet ne kerüljön terítékre a gázvezeték témája.
Egy ilyen nemzetközi helyzetben tehát leginkább csak az képzelhető el, hogy a Fekete-tengeren keresztül fognak lefektetni egy vezetéket, amely csak Törökország számára fog gázt szállítani. Ez azért is fontos lehet az oroszok számára, mert Németország után a törökök a legnagyobb gázfogyasztóik.
Az Egyesült Államok pedig továbbra is arra az álláspontra helyezkedik, hogy Moszkva és Kijev a 2019-ig szóló gázellátási megállapodásának lejárta után is Ukrajnán keresztül érkezzen a gáz Európába, hiszen az érintett állam jelentős bevételre tesz szert a tranzitdíjból. Ezer köbméter átszállított gáz után ugyanis száz kilométerenként 2,5 dollárt fizetnek Kijevnek.
Úgy tűnik, hogy egyelőre csupán kívánság marad a Törökországból Délkelet-Európába érkező orosz gáz mint megoldás. A helyzetet az is nehezíti, hogy az EU energiacsomagja kimondja, a vezeték tulajdonosa és a gázellátó nem lehet ugyanaz a cég. Ez azt jelenti, hogy más vállalatokat is be kéne vonni a projektumba, a balkáni országoknak pedig nincs annyi pénzük hogy egyedül finanszírozzanak egy ilyen hatalmas méretű befektetést.
Az északról érkező gáz elképzelése tehát sokkal reálisabb, már csak azért is, mert az orosz Gazprom több erős német céggel is partneri viszonyt ápol. Ez azt jelenti, hogy az Északi Áramlat 2 sokkal nagyobb európai lobbival is rendelkezik, amely elsősorban a németországi gazdasági érdekek érvényesítésére fog törekedni, bármennyire is kellemetlenül fogja ez érinteni Európa északkeleti országait, Lengyelországgal az élen.
