A Szabadkai Városi Könyvtárban csütörtökön „No még, Jazzbo!” címmel tartott közös estet a Kossa János Nyelvművelő Egyesület és Olvasóklub, valamint az Életjel – Csáth Géza Művészetbaráti Kör. A rendezvény témája a jazz és a jassz volt. Az egybegyűlteket Farkas Zsuzsa, a Kossa János NYMEO elnöke köszöntötte, aki az est témája kapcsán kifejtette, hogy a jazz ugyebár egy zenei stílus, a jassz pedig nagyvárosi csavargót, csibészt jelent, de ami a kettőt összehozza, az a vagányság. Az est bevezetőjében Miklenovics Aranka olvasott fel részletet Csáth Géza A zene és modern élet című írásából, Rizsányi Attila tolmácsolásában pedig Kosztolányi Dezső gondolatait hallhattuk, amelyet a Hogyan keletkezett a jazz band? írásában fogalmazott meg. Az est folytatásában William Gillock öt szerzeményét adta elő Megyeri Mária hegedűn, majd pedig Dormán László fotóművész és publicista tartott vetítéssel egybekötött előadást a dzsesszről, amely során arra is rávilágított, hogy a dzsesszt sokáig helyesen csak ebben a formában lehetett leírni.
(Fotó: Molnár Edvárd)
– Megközelítőleg ötven évig viaskodtam nyelvészekkel, szerkesztőkkel. Több újságban is sokat írtam a jazzről. Mindig felhívtam a figyelmet, hogy ne javítsák ki dzsesszre, ha jazzt írunk. Ráadásul nem is dzsessznek mondjuk. A legújabb helyesírási szabály végre megengedi, hogy jazznek írjuk, gondolom mások is sokat harcoltak ezért. Az első jazzdalokat Willis Conovertől hallottam, aki az Amerika hangja dzsesszkommentátora volt – hallottuk Dormán Lászlótól, aki előadása során történeteket mesélt és képeket is mutatott. A fotók legfőképpen a hetvenes években készültek a belgrádi dzsesszfesztiválon, ahol egyebek közt Duke Ellingtont, Paul Gonsalvest, Art Blakeyt, Dizzy Gillespiet, Miles Davist, Bill Evanst, Gerry Mulligant és a szabadkai születésű Takács Károlyt örökítette meg.
A rendezvényen dr. Csordás Mihály a szlengről tartott előadást.
– Zsargonnak, jassznak, szlengnek, argónak szokás nevezni, amelyet Zolnay Vilmos és Gedényi Mihály 1952-ben öt nyelven megjelent Sportszótárban fattyúnyelvnek hívott, mások apacsnyelvnek, vagány dumának. Nyelvészkörökben gyakran vetődik fel a kérdés, hogy a szleng veszélyt jelent-e a nyelvre, vagy színesebbé, változatosabbá teszi azt. Ha elfogadjuk, hogy csodálatos anyanyelvünkben szinte minden mindennel összefügg, akkor észre kell vennünk, hogy a szleng egyes kifejezései valóságos költői képek. A jassznyelvet szinte mindenkor játékosság jellemzi. Nehéz lenne megállapítani, hol húzzunk határt a használatát illetően. Valamennyien önkéntelenül befűzzük beszélgetésünkbe, még ha komoly témáról is értekezünk, hiszen immár csaknem teljesen része a köznyelvnek – hallottuk dr. Csordás Mihálytól.
Az est további részében szemelvényeket hallhattunk Szilágyi N. Sándor írásából, valamint Farkas Zsuzsa Bencédy Józseffel és Grétsy Lászlóval készült interjúiból. A felolvasók Bálint Lukács Mónika, Binszki Teréz, Horváth Emma, Köteles Füleki Erzsébet és Miklenovics Aranka voltak. A rendezvény végén zenés blokkot adott elő Megyeri Lajos és Rákity Éva, felelevenítve legendás dzsesszzenészeket, egyebek közt Erroll Garnert, Dave Brubecket, Woody Hermant, Benny Goodmant, Earle Hagent és Dick Rogerst, valamint Juan Tizolt és Duke Ellingtont.
