2024. április 19., péntek
LABDARÚGÁS

Délvidéki vereség a hajrában

(fotó: Molnár Edvárd)

(fotó: Molnár Edvárd)

Ezüstérmesként zárta az I. Magyar Örökség Kupát Délvidék labdarúgó-válogatottja, miután a torna szerdai döntőjében 2:1 arányban alulmaradt Felvidékkel szemben. A történelmi Magyarország mértani középpontjának számító Szarvason megszervezett megmérettetés a nem szuverén államokat tömörítő nemzetközi szervezet, a ConIFA égisze alatt 2018-ban megrendezésre kerülő világbajnokság selejtező tornája volt, a vb-részvételről hajrában kapott góllal maradt le a délvidéki együttes. Ezt megelőzően csak három barátságos mérkőzést játszott tavalyi megalakulása óta Délvidék, a szarvasi tornán vívta meg első tétmeccseit, a hétfői elődöntőben 3:1-re diadalmaskodott Székelyföld ellen, majd a fináléban egy büntetőt követően hátrányba került az első játékrészben, a második félidő közepén Nagy Zoltán góljával egalizált ugyan, de hiába dominált, és gyártotta a helyzeteket futószalagon, a kihagyott lehetőségek a hajrában visszaütöttek, Felvidék egy védelmi kihagyás után eldöntötte a találkozó sorsát. A nyerni akarás számlájára írható a két piros lap is: Könyves Norbert és Barta Ottó a második felvidéki gól után idő előtt mehetett zuhanyozni. Szomorkodott nemcsak a válogatottat elkísérő 50 szurkoló, hanem a Hajagos Tamás (Öreg Tibor), Mihalecz Sándor, Csáki Róbert, Takács Kornél, Rigó Ervin, Lékó Roland (Faragó Dávid), Tandari Zsolt, Barta, Nagy Zoltán (Csanádi István), Pozsár Dániel, Könyves összetételű csapat is, hiszen nem sok hiányzott, hogy a Kárpátalja sikerét hozó bronzmeccs után a finálé is tizenegyespárbajban dőljön el.

Délvidék együttese már a székelyek elleni hétfői győzelemmel is a várakozásokon felül teljesített. Apró Attila szakvezető a torna utáni értékelésében inkább a pozitívumokra koncentrált: „Már a döntőbe jutásunk is nagy fegyvertény volt, de abban biztos vagyok, hogy mi dolgoztunk legtöbbet ezen a projekten, a felkészülésen. Hiszem, hogy ennek a munkának valamikor megmutatkozik az eredménye. Egy történetet mondanék el: a döntő előtti délelőtt mentünk haza a reggeli után, mindenki egy kupacban sétált vissza a szállásra, igazi csapatként, pedig két nappal korábban többen talán még nem is ismerték egymást a keretből. Annyi gólt ez még nem ért, hogy nyerjünk, viszont van most már közösségünk.”