Frísz Krisztián (balról) és Nemes Viktor a zentai városháza előtt
Kedves ismerősöm érkezett haza, és érdeklődött, mi újság a zentai sportban. „Épp két birkózóval készítek interjút, hamarosan indulnak az olimpiára” – válaszoltam büszkén, s láttam rajta, őt is ez az érzés fogta el, hiszen nem kis dolog, hogy ez a közösség még mindig ki tud termelni ilyen kaliberű sportolókat. Nevezetesen az 59 kilogrammos súlycsoportban induló Frísz Krisztiánt és a 75 kg-os Nemes Viktort. Krisztián a második ötkarikásának vág neki, Viktor pedig a 17. zentai, aki sportolóként, sportmunkásként vagy újságíróként kijut a sport legnagyobb megmérettetésére.
Az olimpikonjaink már hónapok óta edzőtáborról edzőtáborra járnak, legutóbb Fehéroroszországban voltak. Az elmúlt napokat itthon tölthették pihenéssel, az utolsó csiszolásra, a súlybeállításra pedig Nagybecskereken kerül majd sor, közvetlenül az augusztus 8-ai indulás előtt.
• Annyi felkészülési periódus volt, hogy már szinte számolni sem tudtuk. Kinek mi volt a legnehezebb?
Nemes: – A legnehezebb pont az utolsó állomásunkon, Fehéroroszországban volt, de egyben a legérdekesebb is, hiszen rengeteg edzőpartnerünk volt, súlycsoportonként legalább tizenöt. Nem volt könnyű végigcsinálni, de a választékkal minden rendben volt.
Frísz: – Nekem a legvége lesz a legnehezebb, a fogyás, habár időben elkezdtem, s nem maradt túl sok felesleg. Nehéz volt a bulgáriai edzőtábor is, de a fehéroroszoknál már nagyon szenvedtem a végén, nagyon nem ment, mert borzasztóan kifáradtam az egész évi kemény edzésben.
• Lehet azt mondani, hogy ez volt pályafutásotok során a legkeményebb év?
Nemes: – Nekem nem, mert a 2014-es évet jegyeztem meg ilyenformán. Akkor még Sztojan Dobrev szövetségi edző sem ismert igazán, s túlhajtott egy kicsit. Ez az év olyan volt a számomra, mint a tavalyi. Akkor is sok verseny volt, most is, akkor is sokat edzőtáboroztunk, meg most is.
Frísz: – Én azért majd 10 évvel vagyok idősebb Viktornál, s természetesen nálam ez is közrejátszott abban, hogy nagyon kifáradtam. Ezt az évet azonban még végig kellett csinálni ebben a tempóban, s a munka meg is hozta az eredményt, hiszen ott lehetünk az olimpián.
• Nagyjából egy héttel a birkózás kezdete előtt indultok Rióba. Az az egy hét hogy néz majd ki?
Nemes: – Nálunk ez a fogyasztás ideje lesz. A repülőút után nyilván egész nap pihenünk majd, s négy napunk marad rendezni a súlyt.
Frísz: – Nekem kb. 4-5 kilót kell még leadnom. Nem lesz ezzel baj, de azokban az utolsó napokban már más teendőnk nem lesz, hiszen akkor már nem sok mindenen lehet változtatni.
• Feltételezem, hogy utánanéztetek már az olimpiai falunak. Mit láttatok, mit kell tudni Rióval kapcsolatban?
Nemes: – Elég sok mindent hallottunk. Például azt, hogy ebben az időszakban a leggyengébb a Zika-vírus. Azt mondják, a víz nagyon rossz, nagyon piszkos, s a városban való sétálással is vigyázni kell, nem szabad se pénzt, se telefont magunkkal vinni.
Frísz: – Az az igazság, hogy nem néztem még alaposabban utána a dolgoknak, de ezt-azt én is hallottam, videókat láttam a neten. Majd meglátjuk, milyen lesz.
• Elég kegyetlen volt ez a kvalifikációs rendszer, és Rióba valóban csak a legjobbak jutottak el. Ki hogy látja a saját súlycsoportját?
Nemes: – Olyan, mint a többi. Mindenhol erős ellenfelek vannak, gyengék az olimpián már nincsenek. Úgy gondolom, hogy mindenkinek van esélye, de mindenkit meg is lehet verni.
Frísz: – Én az utóbbi nagy versenyeimen legtöbbször csak egy lépésre voltam az érmes mérkőzésektől, de itt sem lesz könnyű, hiszen a 19-es mezőnyből esetleg csak a két afrikairól lehet azt elmondani, hogy egy kicsit gyengébb. A többi 17-ből 10-et biztosan le tudok győzni, de jó lenne kikerülni a japánt, az üzbéget, a koreait és talán az oroszt. Érdekesség, hogy az oroszok kvótáját egy másik versenyző harcolta ki, most nem az indul, hanem egy teljesen harmadik, akiről azt mondják, hogy rengeteget fogyaszt. Kiderül, mennyire lesz erős.
• Viktor, az Eb és az olimpiai kvalifikáció után hangsúlyoztad, hogy a szőnyegen való munkát kell erősíteni. Mennyire foglalkoztatok ezzel a felkészülésen?
– Sokat, hiszen nálam szinte csak azzal dolgoztunk. Elég sokat fejlődött a védekezésem és a parterre-ben való támadás. Nem mondom, hogy már minden tökéletes, de folyamatosan azon dolgozunk, hogy a harc e két eleme még tovább csiszolódjon.
• Krisztián, te a nagybecskereki selejtezőkben valósággal lerohantad az ellenfeleidet, majd minden gond nélkül megpörgetted őket, s nagyjából már az első menetben elintézted a dolgokat. Most is ez lesz a taktika?
– A pörgetés lesz most is a fő fegyverem, de készültünk még egy emelés-pörgetés kombinációval.
• Azt nyilatkoztátok, nem turistának mentek el Rióba. Mi lenne a siker?
Nemes: – Nyilván az, ha mindenki éremmel jönne haza. A szerbiai birkózás számára egy érem is biztosan nagy siker lenne, de én látok rá esélyt, hogy valamennyien éremközelben legyünk. Persze, ez attól függ, ki milyen napot fog ki, hogyan sikerült a fogyasztás, milyen lesz a sorsolás.
• Krisztián, neked ez a második olimpiád. Lehet-e azt mondani, hogy mégis ez a karriered csúcsa?
– Talán ez az olimpia lelkileg könnyebb lesz, hiszen Pekingben még fiatal voltam, nagyjából olyan idős, mint most Viktor. Azt remélem, hogy nyugodtabban birkózok majd, hiszen jól sikerült a felkészülés.
• Lenn jártatok Belgrádban, elkaptátok a formaruhákat. Kaptatok-e valami instrukciókat a Szerbiai Olimpiai Bizottságtól?
Nemes: – Vlade Divac nyilván nem fog mindenkivel személyesen beszélni, de induláskor biztosan lesz egyeztetés, kapunk majd ezzel kapcsolatban e-mailt. Megkaptuk a formaruhákat és a több felszerelést, amivel nagyon meg vagyunk elégedve. Sok mindent kaptunk.
Frísz: – A birkózódresszeket például egyenesen az olimpiai bizottságtól. Nagyon szépek, de a nézők, olvasók majd meglátják a tévében.
Fiúk, sok sikert Rióban!
