A Zacsekpetivel már nem is lehet rendesen dumcsizni, annyira megszédítette a pokémon játék! A legjobb felsős csajok is elsétálhatnak előtte bikiniben, akkor se veszi le a szemét a mobiljáról. Csak a pokémon szörnyeket lesi.
Tegnap a strandon láttam, amint leszegett fejjel a trambulin felé vette az irányt. Szakadt róla a veríték a harminc fokos kánikulában, de nem törődött vele. Azt mondta, most nem ér rá velem foglalkozni, mert egy veszedelmes pokémonra vadászik, amelyik éppen fejest akar ugrani a trambulinról a Dunába.
– Hihetetlen, hogy megbolondította az embereket ez az új hóbort! – csóválá fejét atata. – És nemcsak a gyerekeket, hanem a felnőtteket is. Képesek miatta megfeledkezni a valós világról, a feladataikról, a családjukról, és vakon követni ezeket a virtuális figurákat. Már több baleset is történt a magukról megfeledkezett pokémon-üldözők miatt, Belgrádban például egy kislány az autó alá került.
– Én nagyon aggódok a Vucsics miatt is – veté közbe a Zacsek. – Nehogy elüsse egy autó.
– Miket beszél, Zacsek? Mi sodorhatná ilyen veszélybe a kormányalakítót?
– Az, hogy alighanem őt is elragadta a pokémon-őrület, azért feledkezik meg a feladatairól. Mással nem tudom magyarázni, hogy még mindig nem alakult meg a kormány. Valami nagyon elvonja a figyelmét.
– Maga csak ne izguljon a kormány miatt, Zacsek – inté őt atata. – Van, aki izguljon maga helyett. Különben biztos hallotta, hogy mit mondott Vucsics: nagyon igyekszik a kormányalakítással, de az se lenne tragédia, ha nem ő, hanem valaki más alakítaná meg. Ő ugyanis nem szeretne olyan kormányt alakítani, amely nem okoz örömet az embereknek.
– Nem tudom, hogy mások hogy vannak vele, Tegyula, de nekem most nem a kormányalakítás okozna örömet, hanem az, ha ki tudnék szorítani egy klímára valót a konyhapénzből – szóla amama. – Kész pokol a konyhám ebben a kánikulában. Mert te most is elvárod, hogy több fogásos ebédet készítsek nektek!
– Ha kánikula, ha nem, az én sógorom is ragaszkodik a kiadós ebédhez – kapcsolóda a témához a Zacsek. – A múltkor például tökfőzeléket rendelt sült krumplival, de kiderült, hogy nincs otthon krumpli a főzelékhez. Ezért a felesége elszalasztotta az önkibe, hogy hozzon. De ahogy futott a lépcsőn, elesett szegény sógor, és kibicsaklott a lába. Ki kellett hívni a mentőket.
– Ez rémes! – szörnyülköde amama. – És mit csinált a felesége
– Mit csinálhatott volna? Főzött hozzá rizst.
Ámde az éhségsztrájkoló migránsok még a rizst sem fogadnák el, mert elszánták magukat, hogy addig nem vesznek magukhoz élelmet, amíg meg nem nyílik a magyar határ.
– Az ő esetük is bizonyítja, hogy a látszat csal – okoskoda amama. – Én például megesküdtem volna, hogy a Horgosnál táborozók egytől egyig ágrólszakadt írástudatlanok, közben kiderül, hogy perfekt angolok.
– Honnan szeded, Tematild, hogy kiváló angoltudással rendelkeznek a tiltakozó migránsok?
– Látod, hogy milyen szabályos angol transzparenseket készítettek. Csak azt nem tudom, hogy hol vették hozzá a festéket.
– Nyugodj meg, Tematild, van ebben a tiltakozásban némi manipuláció is. Vannak titokzatos segítőik, akik irányítják, feliratokkal látják el őket, és legutóbb piros sapkákat is kiosztottak közöttük, hogy jobbat mutassanak a kamerák előtt. Az észak-bácskaiak mesélik, hogy rendőri kísérettel hozták őket buszokon a határ közelébe.
– Én csak azt nem tudom felfogni, hogy eme szerencsétlen földönfutók még mindig bizakodnak abban, hogy eljutnak álmaik Németországába – vélekede a Zacsek. – És természetesnek tartják, hogy azok ott tárt karokkal várják őket azután is, hogy az iszlámisták sorozatos véres merényleteket hajtanak végre. Mint a héten is annak a szegény idős francia lelkésznek a kegyetlen meggyilkolása.
– Hja, Zacsek, az előttük járók példája lebeg a szemük előtt – fejté ki atata, mint külpolitikai szakértő. – Gondolják, ha azoknak sikerült eljutni németbe, akkor miért ne sikerülne nekik is? Mindez azért van, mert az Angéla még mindig nem mondta ki, hogy ne gyertek, megteltünk, nincs több hely számotokra. Addig pedig érvényes a meghívás.
– Csak a Vulin meg ne haragudjon az Orbánra – aggóda amama. – Most, amikor ilyen jóban vagyunk.
– Miért haragudna meg a szociális ügyi tárcavezető a magyar miniszterelnökre, Tematild?
– A migránsok miatt. Hallottad, hogy mennyire dicsekszik, hogy végre csökken a számuk, mert jobban ellenőrzik a bolgár meg a macedón határt. De képzelem, mekkora meglepetés lesz számára, ha kiderül, hogy hiába védik a déli határt, amikor amonnan, vagyis északról is jöhetnek nem várt afgán vendégek!
– Én is jót kuncogtam az Orbán kijelentésén, amikor nagylelkűen megígérte az osztrák kancellárnak, hogy visszafogadják azokat a menekülteket, akik tőlük mentek át. De nyomban azt is hozzátette, hogy rögtön továbbküldik őket Szerbiába. Hát nem hiszem, hogy ezzel túl nagy örömet okoznak majd a déli szomszédnak. Éppen Vulin volt az, aki nemrég magabiztosan bizonygatta, hogy ők bizony nem fogadnak vissza senkit!
– Szegény ágrólszakadt migránsok! – szánakoza amama. – Nem elég, hogy odafelé át kellett mászniuk a szögesdrótkerítésen, még visszafelé is ugyanez vár rájuk.
– Ne beszélj butaságot, Tematild! Miért próbálnának illegálisan átjönni a határon?
– A Vulin miatt, Tegyula. Látom, hogy teljesen megváltozott a véleménye, és most már ő se rajong a menekültekért. Csak addig tartott a vendégszeretet, amíg kifelé mentek.
Lajcsikáék az osztást tanulják az iskolában.
– Neked hány testvéred van, Lajcsika?
– Kettő, tanító néni kérem.
– És anyukád hány felé szokta osztani a tortát, hogy mindenkinek jusson?
– Öt felé! Három nekünk, egy apukámnak, egy meg anyukámnak.
–Nagyon okos vagy, Lajcsika! És ha beállít egy vendég?
– Akkor gyorsan bedugja az egész tortát a konyhaszekrénybe.
PISTIKE, pokémonvadász és perfekt angol
