Se kertész, se elsős

Három év alatt csaknem megfeleződött Lukácsfalva lakossága. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a bánáti faluban 498-an éltek, jelenleg háromszázan sincsenek. Többségük (mintegy nyolcvan személy) nyugdíjas, 15–30 életév közötti fiatalból csak tíz-egynéhány van. Veszélyben az iskola fennmaradása, amely a nagybecskereki Sonja Marinković Általános Iskola kihelyezett tagozataként működik. Az elmúlt tanévben ugyanis 13 tanulójuk volt a két magyar és az egy szerb tagozaton. 

Ha a tanulók száma tíz alá csökken, akkor becsukhatják az iskolát. A veszély kettős: egyrészt, őszre nem lesz elsősük, másrészt pedig egyes szülők kilátásba helyezték, hogy a közeljövőben elköltöznek a faluból. A negyedik osztályt végző diákok pedig ősztől Nagybecskereken folytatják iskoláztatásukat. A hosszabb távú kilátások sem kecsegtetőek, mivel kevés az óvodás is: öten lesznek őszre.

– A faluban kétszáz ház van, az itt élők száma pedig már nem éri el a háromszázat sem. A fiatalok nyolcvan százaléka elköltözött a faluból. Azért is, mert nem akarnak 120 dináros órabérért dolgozni, amikor külföldön sokkal jobb kereseti lehetőségek vannak. Maradtak a nyugdíjasok, meg néhány kertészcsalád, amelyek nem akarják feladni a hagyományt. Sajnos az utóbbiak közül is már sokan elköltöztek. A fiatalabbak Bécsben, az idősebb korosztályból valók pedig Németországban keresik a boldogulást. Az én lányom is családostól elköltözött. Az esetleges hazatérést pedig nem sokan emlegetik. A családi házak szerencsére még megmaradnak. A mintegy húsz üres ház közül csak néhányat árulnak, mondja Huszta Zoltán tanácselnök.

Mi az, ami a legjobban hiányzik Lukácsfalván?

– Elsősorban munkahelyek kellenének, tisztességes keresettel. Akkor nyilván sokan itthon maradtak volna. A kertészeten kívül sokan a szomszédos halgazdaságban dolgoztak. De mivel hónapokat késnek a fizetések, néhányan önként lemondtak a munkahelyükről. Hogy mi lesz az iskolánkkal, azt egyelőre nem tudjuk. Lukácsfalva minden bizonnyal az egyetlen település Nagybecskerek város területén, amelynek nincs központi vízvezetéke, sem pedig csatornahálózata. A főutca aszfaltozása, illetve kiszélesítése is már hosszabb ideje a napirenden szerepel. A Gomex üzletlánc pedig – amely egész Vajdaság területén sorra nyitja ki az üzleteit, nálunk becsukta a boltját. Még szerencse, hogy megépült a Muzslyára vezető út, így ott beszerezhetjük mindazt, amire szükségünk van, mondja a tanácselnök.

A gyenge minőségű lukácsi földekből csak sok munka árán lehetett mindig is megélni. Soha nem volt könnyű kertészkedni, de mint hallottuk, napjainkban ez még nehezebb. Egyre többen hagyják ott a kertészetet, és más szakmában próbálnak boldogulni. Egy 2001-es kimutatás szerint Lukácsfalván 32 család foglalkozott konyhakerti növények termesztésével. Ma talán hat-hét család él kertészetből. Vagyis ma a faluban élőknek már csak a tíz százaléka.

A közel negyvenéves hagyománnyal rendelkező Bakosék gazdasága a legnagyobbak között van. Két generáció dolgozik (hatan a családból) együtt. Egy hektáron fóliasátrakban, 35 hektáron pedig szabad ég alatt.

– Gyorsan megváltoztak a kertészet feltételei. Másfél évtizeddel ezelőtt még viszonylag kis befektetéssel is bele lehetett vágni. Ma már több tízezer eurós befektetésekre van szükség, ha fejleszteni akarjuk a gazdálkodást. A gépesítés szükségességét a megfelelő munkaerő-hiánya diktálja. Már traktoristát sem lehet találni a faluban. A fizikai erőt drága erőgépekkel lehet helyettesíteni. A támogatási lehetőségek az állam részéről azonban korlátozottak. A felvásárlók pedig nem mindig korrektek, nem fizetnek rendszeresen. A hitelek kedvezőtlenek. Az öntözőrendszert is folyamatosan bővíteni kell. Pillanatnyilag harminchektárnyi földet öntözünk. Ennek bővítése céljából pályáztunk a Prosperitati Alapítványnál, de nem jártunk sikerrel. A gazdaságunknak jelenleg nagy szüksége lenne egy burgonyaszedő kombájnra is, mert egyszerűen nem találunk erre a munkára megfelelő számú embert. Ekkora befektetésre viszont nem vagyunk képesek. Patthelyzetbe kerültünk, és jövőre kénytelenek leszünk drasztikusan – a jelenlegi felére – csökkenteni a termelést, mondja Bakos Ervin.

Balanyi Sándor családjával a vegyszermentes kertészet úttörője a vidéken. Terményeit eddig szinte teljes mértékben Belgrádban értékesítette, újabban egyre több megrendelés érkezik Újvidékről is. A friss, minőségi és egészséges árút házhoz szállítja. Ez egy feleősségteljes, kitartó munkát igényel.

A Fehér Tó hagyományápoló és környezetvédő egyesület elnökeként pedig különböző rendezvények, testvér-települési látogatások szervezésével megpróbálja az itt élő magyarság közösségi életét is felrázni. Mint hallottuk tőle, hogy éppen Berekfürdőre, a magyarországi testvértelepülésükre látogatnak a hétvégén, és az idén is (szeptember 4-én) megszervezik a Paradicsomnapot. Az elvándorlással kapcsolatban pedig megvan a saját véleménye.

– Ez egy folyamat. Ez van, ez történik, zajlik. Mi csak néma szemlélői vagyunk annak. Aki elhagyja a falut, az elhagyja, aki meg itt marad, az meg mélyebb gyökereket enged. A falunak van-e jövője? Természetesen. Ezt már 230 évvel ezelőtt is fölmérték azok, akik az embereket idetelepítették. Természeti adottságai vannak. Ezt a földrajzi, természeti adottságot minden gazdálkodónak ki kell használnia. Ami van, azzal gazdálkodjon, piaca legyen. Ez a jövő itt, ebben a faluban. Akinek ez nem jött be, az másutt látja a jövőjét. De mindig úgy van, hogy „a szomszéd kertben zöldebb a fű”. Én nem úgy látom. Nálunk is elég szépen zöldellik a fű is, meg a gaz is. Nem tudom megérteni azokat, akik elmennek, és feladják a családi kertészetet, mondja Balanyi Sándor.

Lukácsfalva az egyik legrégibb település Bánátban. A falut Lukács Lázár örmény nagykereskedő telepítette, aki 1781-ben az osztrák udvari pénztártól megvásárolt 30 ezer lánc földet Bánságban. Écska közelében a Béga jobb partjára Szeged környéki magyarokat telepített, akik a folyó gyakori áradásai következtében hamarosan áttelepültek a falu mai helyére, mely a legmagasabb része a környéknek. A XIX. század közepén árvízvédekezés céljából töltések épültek, lényegében ma is ezek védik a falut. A falu első lakosai dohánytermesztéssel foglalkoztak, 1906-ban pedig, amikor Lukács Lázár halgazdaságot alapított, sokan halászok lettek. Az itt élők zöme katolikus vallású, templomuk 1927-ben épült, melynek a védőszentje Kisboldogasszony. A faluban van adventista imaház. Épülőben van az ortodox templom is.