Az 1867-et követő időszakban, mint Magyarország minden városában, úgy Újvidéken is, nemcsak a gazdasági életben, hanem a polgárság és a polgári életmód fejlődésében egyaránt jelentős előrelépés volt tapasztalható.
A gazdasági és ipari fejlődésnek indult város csábító lett mindenki számára, aki elégedetlen volt saját gazdasági helyzetével, itt és Magyarország más, kisebb-nagyobb városaiban. Ezért a 19. század második felében Újvidéken nagyobb arányú gazdasági migráció volt érzékelhető, amelyben jelentős volt az Újvidékre költöző, zsidó származású egyének száma is. Újvidékre nemcsak az ide helyezett, állami tisztviselők költöztek, hanem jelentős számban az államvasutak, a folyami hajózási és postai tisztviselők köreiből is. Voltak olyanok is, akik a városba való beköltözésükkel elsősorban az üzleti szerencséjüket szerették volna megtalálni. Ilyenek voltak a nagy kereskedelmi vállalatok képviselői, a kereskedelmi utazók, de megjelentek az akkor még ritkának számító, de igen felkapott divatos foglalkozások is, mint amilyenek a fényképészek voltak, annak ellenére, hogy Újvidéken a 19. század 90-es éveiben már voltak fényképészeti műtermek és fotográfusok is. Így ekkorra a városban már jól bejáródott műterme volt Singer József királyi fényképésznek, Rechnitzer Jánosnak, és Pavle Stojkovićnak is.
Talán a jobb üzleti szerencsét keresve került a városba 1893-ban vagy 1894. legelején Vajda Dezső budapesti fényképész, akinek Budapestről való elköltözésének okát eddig még nem derítettük ki. Mindenesetre Vajda Dezső is, aki zsidó vallású volt, a 19. századi magyar fényképészet nagy neveivel állt rokoni vagy családi összeköttetésben. Vajda Dezső első újvidéki műterme a posta épületében volt, majd onnan a Fő utca 27. alá költözött. A későbbiekben ugyanebben az utcában a 32. alatt saját házat vett, ahol nemcsak üzlete, hanem saját fényképészeti műtermet is nyitott, legvalószínűbb a ház mögötti telken. Mindenképpen 1900-ban családjával még az Úri utca 14. alatt írták össze, míg a fényképek hátulján elhelyezkedő cégjelzésen már a Petőfi Sándor u. 32. szerepel. Az Úri utcai lakásban Vajda Dezső feleségével és három gyermekével élt. Vajda Dezső születési éveként 1868 és Budapest van feltüntetve. Újvidékre való költözését követően élete végéig, 1941-ben bekövetkezett haláláig a városban maradt. Felesége 1871-ben született Veszprémben, míg elsőszülött Miklós fiuk Budapesten, 1893-ban jött a világra. Másik két gyermeke már Újvidéken született, János nevű fia 1894-ben, lányuk, Vajda Olga pedig 1896-ban. A családi fényképek alapján bizonyos Irma nevű lányuk is volt, aki 1894-ben született. Vajda Dezső Újvidékre való költözésének idejét, gyerekeinek születési helye alapján állapítottuk meg. Vajda Dezsőt a város lakosai között Mózes hitűként írták össze, tehát az újvidéki zsidó közösség jeles képviselőjeként tarthatjuk számon.
A fényképek hátlapján feltüntetett címekből ítélve első műterme a posta épületében volt, ahonnan a Fő utca 27. alá költözött, majd a Petőfi Sándor u. 32. alatti házszám saját tulajdonaként volt feltüntetve. 1908-ban ennek a háznak a kibővítésére kért engedélyt, amelyben azt tüntette fel, hogy műteremmel szeretné bővíteni a meglévő ingatlant, portáljának rendezésére az utca szabályozása miatt került sor. A várostól ezért a 244 négyzetméternyi területért 40 korona kártérítést kért köbméterenként, amit a városi mérnöki hivatal el is fogadott.
Vajda Dezső fényképészeti műtermében a város szinte minden társadalmi rétegéhez tartozó egyén megfordult, legtöbbjük azonban a városi előkelőségek közé tartozott, vallási és nemzeti hovatartozás nélkül. Nagyszámú felvételt készített a Grossinger család tagjairól, amelyek közül kiemelkednek a gyerekekről készült fényképek, így Grossinger Lilyről is, aki Vajda Dezső gyerekeivel volt koridős. A Zanbauer család fényképei között is nagyszámú a Vajda Dezső műtermében készült, de a város központjában lakó Menrath család is gyakran fényképezkedett nála. Mindezen adatok alapján arra lehet következtetni, hogy Vajda Dezső családja nemcsak az újvidéki zsidó közösségbe integrálódott problémamentesen, hanem a város társadalmi életébe is.
