Terrorhullám rázza meg és taglózza le Nyugat-Európát. Az utóbbi egy-két héten szinte nem telt el olyan nap, hogy ne történt volna terrortámadás Európában: Nizza, Würzburg, München – bár utóbbit nem terrorcselekménynek tartják –, Reutlingen, Ansbach, Saint-Etienne-du-Rouvray.
Helyszinelés a vasárnap éjjeli ansbach-i robbantást követően (Fotó: Beta)
A szakértők egységes európai politika, illetve intézkedéscsomag meghozását sürgetik, aláhúzván, hogy a terrorizmus fekélyét egyetlen állam sem tudja maga gyógyítani, már csak azért sem, mert az polipként szövi át a kontinenset. A káosz közepette mind több európai ember dühe irányul a menekültek, migránsok és bevándorlók ellen. Európa-szerte erősödik a szélsőséges jobboldal, és Európa-szerte ébrednek fel Csipkerózsika-álmukból azok az erők, amelyeket a többség inkább ismét mély álomba énekelne. Dr. Zoran Dragišić biztonságpolitikai szakértő szerint nem lenne szabad az általánosítás hibájába esnünk, és a végletektől is jobb tartózkodni. Európának hidegvérrel, alapos elemzést követően szakértői elemzésekre és új válságkezelési programra van szüksége – hangsúlyozta a szakértő, aki a téma kapcsán nyilatkozott lapunknak.
Miben különböznek egymástól az elmúlt másfél évben, illetve a napokban történt terrortámadások, incidensek?
– Az utóbbi napokban történt támadásokra terrorcselekményként kell tekinteni, ez nem vitás. Persze nincsen két egyforma terrortámadás, mindegyiknek más a célpontja, és mindegyiket más módon hajtották végre. Az utóbbi időszak támadásainak mindegyikét az iszlám radikalizmushoz köthetjük. A rendőrségre és az illetékes biztonsági szolgálatokra hatalmas munka, elemzés vár, hogy a jövőben sikerüljön megelőzni a hasonló incidenseket. Németország és Franciaország is az iszlám fundamentalizmusból táplálkozó iszlám terrorizmussal kénytelen szembesülni. Az elkövetők többsége bevándorló, némelyikük második vagy harmadik generációs. Sokszor elmondtam már, hogy ha szeretnénk megakadályozni ezeket az incidenseket, a fiatal muszlimok radikalizálódásának kell útját állni.
Mi az összefüggés a Nyugat-Európát sújtó terrorhullám és a migránsválság között?
– A migránsválság az egyik kiváltó tényező. Az aktuális migránsáradatot a szíriai, az iraki és az afganisztáni háborúk indították el. Persze a Közel-Keleten nem most kezdődött a válság, hanem még a második világháború után, bizonyos államokban pedig ennél is korábban.
A közel-keleti válság váltotta ki a XX. században a terrorizmust, és ugyanez történik a XXI. században is. A legtöbb migránsot persze nem lehet semmiért hibáztatni, ők a pusztítás és a háború elől menekülnek. Az a probléma, hogy a terrorszervezetek a migránsok közé próbálják beépíteni saját embereiket, így juttatva őket Európába, hogy radikalizálják az ott élő muszlimokat, és terrorcselekményeket szervezzenek, illetve hajtsanak végre. Nem népszerű kimondani, ám elhallgatni még kevésbé szabad, hogy az aktuális európai terrorizmus igenis összefüggésben áll a migránshullámmal. Hogy mennyire erős ez a kapcsolat, szintén elemzés alá kellene vetni. Az általánosításoktól persze tartózkodni kell, nem szabad végletekbe esni. Az sem jó, ha azt ismételgetjük, hogy minden migráns ártatlan és feddhetetlen, illetve nem jelent biztonsági fenyegetést Európára nézve, de az sem jó, ha ragaszkodunk a téves megállapításhoz, hogy a gonosz bölcsője Keleten van, és a migránsok valójában elfoglalni jöttek Európát, illetve lerombolni az európai civilizációt. A migránsválsághoz észszerűen és reálisan kell hozzáállni, felülvizsgálni, hogy milyen biztonsági fenyegetést jelent valójában, majd megpróbálni kezelni ezt a fenyegetést. Hidegvérű elemzésekre és politikusokra van szükség, senkinek nem lenne jó, ha szélsőséges radikálisok vennék át az irányítást, legyen szó akármelyik ideológia követőiről.
Milyen lépésekre számíthatunk a nyugat-európai vezetők részéről?
– Feltehetőleg különböző korlátozó intézkedések várhatók, ebben a helyzetben ez az egyetlen logikus lépés. Az európai államoknak egyszerűen muszáj lesz foglalkozniuk a biztonsági fenyegetéssel és kockázattal. De ismét aláhúznám, hogy a megelőzésnek is élen kell járnia a foganatosítandó intézkedések között, hiszen csak ezektől várhatunk hosszú távú eredményt. Az európai vezetők talán végre-valahára belátják, hogy új válságkezelő intézkedések kidolgozása vált időszerűvé, hiszen az eddigi teljes csődöt vallott. A bürokratikus intézkedések és a bürokratikus válságkezelés nem lehet eredményes, itt az ideje a tudományok felé és szakértőkhöz fordulni.
Szerbiában jelenleg nagyjából 3 ezer migráns várakozik arra, hogy továbbutazzon, egyesek immár több hónapja. Értékelése szerint a migránsok esetleges elégedetlenségének, türelmetlenségének növekedésével párhuzamosan növekedhet-e az erőszakos bűncselekmények veszélye is?
– Persze. Minél tovább kényszerülnek várakozni, annál türelmetlenebbé válnak. Ugyanakkor semmi ok aggodalomra, hiszen Szerbia már többször is bizonyította, hogy éretten lép fel a különböző válsághelyzetekben. Tavaly néhány hónap alatt több százezer migráns haladt át az országon, és szinte egyetlen incidens sem történt. Magyarország lezárta a határait, Szerbia viszont vendégszeretőként viszonyul a migránsokhoz, akik elégedettek a szerbiai bánásmóddal, viszonyokkal. Persze tudtukra kell adni, hogy ha esetleg erőszakhoz folyamodnának, azt a szerbiai hatóságok biztosan nem hagynák válasz nélkül. Emberségesnek kell maradni, aki azonban kést ránt elő vagy kövekkel intézne valaki/valami ellen támadást, az szigorú válasszal számolhat. Szerbiának nemcsak rendőrsége és csendőrsége van, hanem törvényei is, amelyek a megfelelő hatáskörökkel ruházzák fel a hatóságokat. A vendégszeretettel senki nem élhet vissza.
Mennyire tartja tévesnek a szerb állam magatartását, hogy a migránsoknak megengedi, törvényellenes módon, improvizált sátortáborokban lakjanak a szerb és a magyar határ közötti senkiföldjén, miközben országszerte befogadóközpontok nyíltak?
– A migránsok félnek elmenni az ideiglenes befogadóközpontokba, mert azt hiszik, hogy abban az esetben nem hagyhatnák el Szerbiát, és nem juthatnak el valamelyik nyugat-európai országba. A szerb hatóságok nehéz helyzetben vannak, és ez nagy dilemma elé állította őket: tartóztassák le a migránsokat, akik Szerbiában nem folyamodtak menedékért, és toloncolják őket azokba az országokba, amelyekből Szerbia területére léptek, vagy hagyják a senkiföldjén táborozni. Ez a helyzet kicsit sem jó.
Mekkora kockázatot jelenthet az a főleg fiatal férfiakból álló csoport, amely végső elkeseredettségében pénteken gyalog indult el Belgrádból a horgosi tranzitzónába, ahol immár harmadik napja éhségsztrájkot folytat?
– Ezt valóban érdemes elemezni, hiszen egyértelműen igencsak türelmetlen migránsokról van szó. Ebben az esetben is az az egyetlen megoldás, ha a szerb hatóságok egyértelműen tudtukra adják: nem folyamodhatnak erőszakhoz – főleg nem az országhatáron –, mert a csendőrség ezt biztosan nem fogja megengedni. Tudtommal ezt már közölték is a szóban forgó csoporttal.
Az elmúlt napokban több szerbiai tisztségviselő is méltatta a bolgár, illetve macedón határvonalat immár egy hete őrző katonai-rendőrségi alakulatok hatékonyságát. Értékelése szerint mi volt az akadálya annak, hogy az illegális határátlépések megelőzésére már korábban is ehhez hasonló egységek alakuljanak?
– Az illegális határátlépés eddig nem volt annyira kifejezett, mint amilyenné az utóbbi időszakban vált. Ezeket a vegyes alakulatokat az aktuális helyzet kezelésére alakították meg. Mindenféleképpen elismerésre méltó intézkedés, amely beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az alakulatok hatékonysága nemcsak Szerbia, hanem a migránsáradat útján fekvő többi ország számára is jó hír.
Nyitókép: Helyszinelés a vasárnap éjjeli ansbach-i robbantást követően (Fotó: Beta)
