2024. március 28., csütörtök

Az exodus fékezi a fejlődést

Az utóbbi években nagyon sokan költöztek Vajdaságból – átmenetileg vagy tartósan – külföldre, a jobb élet reményében. Köztük rengeteg magyar is távozott. Európa sok régiójában hasonló a helyzet.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) legújabb elemzése szerint 1990 óta a kelet-európai lakosság 5,5 százaléka, azaz csaknem 20 millió ember kerekedett fel és hagyta ott – gazdasági okokból – a szülőföldjét. Nagy többségük Nyugat-Európában telepedett le. A legfontosabb célterületek: Németország, Olaszország és Spanyolország.

Főként a képzettek, a fiatalok és a vállalkozó szelleműek vágtak neki az útnak. Néhol egyre többen merészkednek külföldre, másutt kevesebben.

A térség országai közül azonban csak egy képez kivételt (Észtország), de ott is csak tavaly változott meg a helyzet. Olyannyira, hogy a kis balti állam immár idegeneket vonz.

A fiatalok és a szakemberek távozásával tartós gazdasági nehézségek sokaságával találják magukat szembe a kibocsátó országok (Fotó: Dávid Csilla)

A fiatalok és a szakemberek távozásával tartós gazdasági nehézségek sokaságával találják magukat szembe a kibocsátó országok (Fotó: Dávid Csilla)

Bevándorlókra másutt is szükség lenne. Elsősorban azokban a kelet-európai országokban, amelyek a leghevesebben tiltakoznak a migránsok és a menekültek befogadása ellen.

A tömeges kivándorlás (gazdasági migráció) következményei ugyanis lesújtóak. Azok az országok, ahonnan távoznak a fiatalok és a szakemberek, kellemetlen és tartós gazdasági nehézségek sokaságával találják magukat szemben, miközben a fogadó országok tartós és pozitív gazdasági eredményekre számíthatnak. Az sem mellékes, hogy a hátrahagyott területeken fokozatosan romlik az állam működésének színvonala, szép lassan behálóz mindent a korrupció, és kevésbé érvényesülnek a jogi normák.

Az exodus már olyan méreteket öltött, hogy lassítja az egész régió felzárkózását Nyugat-Európához.

Az IMF szakértői ezért javaslatokat is megfogalmaztak annak érdekében, hogy a munkaerő szabad áramlása hasznos és vonzó legyen mind a küldő, mind a fogadó országok számára. Szerintük a kelet-európai kormányoknak hasznára válna a bevándorlási rendszerük liberalizálása és a gazdaságpolitikájuk átalakítása, hiszen ezekkel az intézkedésekkel akár a kivándorlókat – legalábbis egy részüket – visszacsábíthatnák.

A javaslatok között szerepel az együttműködés erősítése a külföldi diaszpórával, és ez abban is megnyilvánulhatna, hogy az érintetteket otthoni befektetésekre ösztönöznék. Az oktatási rendszer és a munkaerőpiaci elvárások összehangolása szintén segíthetne, miként a munkahelyi képzési lehetőségek bővítése vagy a munkára rakódó közterhek csökkentése.

Az Európai Uniónak javasolják a haszon újraelosztását, egy páneurópai megoldás keretében. Az Unió strukturális és kohéziós alapjai (a gazdagabb EU-régiókból a szegényebbekhez irányuló támogatások) összetételét is módosítanák, hogy az érintett országokban kompenzálják a kivándorlás kedvezőtlen gazdasági hatásait.

A bécsi Demográfiai Intézet nemrég szintén az IMF-elemzéshez hasonló megállapítást fogalmazott meg. E szerint az igazi migrációs hullám – hosszú távon – nem Délről fenyeget, hanem Kelet-Európa felől. Ezért arra kell készülni, hogy az emberek a legnagyobb számban továbbra is abból a térségből érkeznek Nyugat-Európába.

A bécsi intézet arra is figyelmeztet, hogy egész országrészek néptelenedhetek el az ókontinens keleti felén. Példaként említi Romániát, ahol a 30–34 éves korosztály negyede már külföldön, főleg Nyugaton él.