2024. március 29., péntek

Csak ígéret folyik a csapból

Vannak írásaim, melyekre nem vagyok büszke. Mert megírtam, aztán mégsem lett úgy. Hiába is magyarázkodom utólag. Vállalnom kell a „vidéki tudósító” sorsának egyik velejáróját. Azt, hogy sokszor kényszerhelyzetben vagyok/voltam, amikor továbbítanom kell a helyi politikusok ígéreteit – egy sajtótájékoztatóról vagy építőhely megnyitójáról –, amely határidőn belül nem valósul meg. Néha már előre is sejthető, hogy megvalósíthatatlan ígéretről van szó. Így van ez a nagybecskereki kerülőúttal, amely évtizedek óta épül, de a kamionok továbbra is a város központján keresztül dübörögnek. Ez még inkább vonatkoztatható a vízellátásra, amely több mint harminc éve a bánáti város legnagyobb, máig megoldatlan problémája.

Az olaszok eddig jutottak (Fotó: Kecskés István)

Az olaszok eddig jutottak (Fotó: Kecskés István)

Többször megírtam – kollégáimmal együtt –, hogy mikorra várható az ivóvízellátás megoldása. Különösen a választások előtti időszakban. De attól még a közép-bánáti vízvezetékben mindmáig magas arzéntartalmú víz csordogál. A legújabb ígéret szerint „az év végéig megoldódik a vízellátás”. Hogy félreértés ne essék, a Városi Vízművek minap kinevezett ügyvezetője a 2016-os évre gondolt, amikor ezt mondta.
A nagybecskereki vezetékes víz minőségét a szakemberek már több mint három évtizeddel ezelőtt rossznak találták. Annak idején meg is alakult a vízgyár kiépítését és jövőbeli működtetését célzó közvállalat. Azonban mindig akadt fontosabb beruházás, aztán idővel megszűnt a közvállalat. Az illetékesek érvelése akkoriban az volt, hogy nincs bizonyíték arra, hogy az arzénes és a nehézfémekkel „dúsított” vezetékes víz egyetlen konkrét személynek is a halálát okozta volna.
Aztán a vezetékes víz összetételére vonatkozó szabványok megváltoztatása után kiderült, hogy a magas arzéntartalom mégis veszélyes lehet az emberi egészségre. Ezért Nagybecskereken és a környező falvakban a tartományi egészségügyi felügyelőség 2004 elején betiltotta a vezetékes víz használatát. Csakhamar a Béga menti város lett a palackozott víz egyik legnagyobb fogyasztója.

A Wassertechnik kóstolót is adott (Fotó: Kecskés István)

A Wassertechnik kóstolót is adott (Fotó: Kecskés István)

Pontos számadat nincs, de becslések szerint a városban évente mintegy hatmillió euró értékű palackozott vizet adnak el.
Közben az illetékeseket elkezdte intenzívebben foglalkoztatni a probléma. Legalábbis a politikusok nyilatkozataiból erre a következtetésre lehetett jutni. Többszöri nekifutás után versenypályázatot írtak ki a vízgyár építésére, mígnem ezt a feladatot közvetlen tárgyalás után az esseni WTE Wassertechnik társaságra bízták, amellyel 2012 áprilisában kötött szerződést az akkori önkormányzat. A németek munkához is láttak, és a nyolc hónapig üzemeltetett úgynevezett pilóta-berendezéssel sikerült nekik az arzéntól megtisztítani a nagybecskereki kutakból származó nyersvizet. Ezt követően bejelentették, hogy vállalják, hogy három év alatt kiépítik a vízgyárat. A beruházás értéke 25,6 millió euró lett volna.

A tiltakozás sem segített (Fotó: Kecskés István)

A tiltakozás sem segített (Fotó: Kecskés István)

A hatalomváltás után kezdetben mindenki a szerződés megvalósítása mellett foglalt állást, de csakhamar kiderült, hogy csak szavakban. A szerződést felbontották. A németek kártérítési perrel fenyegetőztek, a haladó–szocialista többségű helyi hatalom pedig a korábbi demokrata–ligás vezetés alatt kötött szerződés hátterének a vizsgálatát kezdeményezte. Egyik kezdeményezés sem jutott előbbre a bejelentéstől. Az egymásra mutogatás pedig folytatódott: egyes vélemények szerint az új/jelenlegi hatalom obstruálta a vízgyár építését, mert valakiknek érdekében állhat, hogy a nagybecskerekiek továbbra is vásárolják a palackozott vizet. A hatalom szerint viszont nem voltak meg a jogi feltételek a szerződés megvalósítására. Azt is kifogásolták, hogy a németek próbaberendezésével ugyan eltávolították az arzént, de más vegyi anyagok (például a nátrium) a hazai előírásoknál nagyobb mennyiségben maradtak a vízben. Azt is felrótták a korábbi hatalomnak, hogy a szerződést aláírták, de nem biztosították a megvalósításának anyagi alapját.
Az új önkormányzati felállás 2015 elején szerződést írt alá az olasz Zilio csoportosulással. Az olaszok nem vízgyárat építenek, hanem azt vállalták, hogy a saját víztisztító berendezésükkel egészséges (arzénmentes) csapvizet biztosítanak – méghozzá próbaberendezés nélkül. Ezt a szolgáltatást pedig megfizettetik. Előzetes számítások szerint egy köbméter vízért 0,28 eurócent ellenértékét fizetik majd a fogyasztók. A szerződés aláírásakor a kivitelezők azt ígérték, hogy legkésőbb 2015. október 12-éig iható vezetékes vizet biztosítanak. Ez nem történt meg. Ehelyett 2015. október 21-én a Szentmihályi úton levő telken megtörtént a leendő víztisztító alapkövének a letétele. Újabb határidőt jelöltek meg: azt ígérték, hogy a 2015-ös év végéig megkezdi működését a víztisztító berendezés. Aztán az újabb határidő 2016 júliusa volt. Ez is letelt, de eddig csak a következő – szemmel látható – munkálatokat végeztek el az építőhelyen: bejáratot törtek a Városi Vízművek Szentmihályi úton levő telkének a kerítésen, kibetonozták a leendő létesítmény alapját, gödröt ástak a (leendő) víztározó medencének és az alját beszórták sóderral, valamint lekaszálták a gazt a parcellán. Ezzel szemben Ivan Dević, a nagybecskereki Városi Vízművek újonnan kinevezett ügyvezető igazgatója szerint, miután megkapták a szerbiai kormány biztosítékát, immár minden akadály elhárult, és mostantól kezdve teljes gőzzel épülhet a nagybecskereki víztisztító berendezés. Azt ígérte a nagybecskerekieknek, hogy legkésőbb ez év (2016) végéig megoldódik a vízellátás a Béga menti városban, vagyis arzénmentes víz lesz majd a vízvezetékben. Azt is elmondta, hogy a víztisztító-berendezés csaknem fele már itt van Belgrádban, és augusztusban az építőhelyre kerül. Kihangsúlyozta, hogy az 5,6 millió eurós állami garancia nem azt jelenti, hogy valamiféle kötelezettségei vannak a városnak a kivitelező iránt. Kizárólag azt tartalmazza, hogy a város vállalja a kivitelező részéről leszállított vízmennyiség fizetését. Vagyis csak az esetben lehet aktiválni a szerződésben foglaltakat, ha a Városi Vízművek, illetve Nagybecskerek Város netán nem fizeti majd a leszállított vizet. A garancia tehát attól kezdve érvényes, amikor a víztisztítót üzembe helyezik, és egészséges ivóvíz kerül a városi vízvezetékbe.
A városi képviselő-testület legutóbbi ülésén viszont a képviselők jóváhagyták, hogy jelzálog kerüljön a város Szentmihályi úton levő telkére (ahova a leendő víztisztító berendezést tervezik építeni) az Erste Bank újvidéki kirendeltsége javára, amely kölcsönnel támogatja a víztisztító építését.
Hogy a (legújabb) ígéret megvalósul-e az idén, azt nehéz megjósolni. A polgárok türelme viszont végtelennek látszik.