2024. március 29., péntek

A vállalatfelszámolás nem megoldás!

Az önkormányzatnak kötelessége megtalálni a gondtengerből kivezető utat

A Stan közvállalat az idén „ünnepli” fennállásának fél évszázadát, komoly hagyományokkal rendelkező, a város működésében meghatározó szerepet betöltő, megbízható közvállalatról beszélünk. Nagyjából 1100 lakóépület, azaz 1,2 millió négyzetméternyi lakóterület karbantartásáról kötöttek szerződést, 25 ezer székvárosi lakás lakói számítanak szolgáltatásaikra nap mint nap.

Fotó: Dávid Csilla

Fotó: Dávid Csilla

A jubileumi ünneplés azonban kevés örömre ad okot a dolgozók körében, hiszen a közvállalatban már hosszú évek óta halmozódnak a gondok, hatalmas adósságuk van, a csődeljárás alkalmazásának szükségességét firtató tárgyalások egymást követik. Zoran Bugarski, a Stan közvállalatban működő Függetlenség Szakszervezet főmegbízottja lapunknak elmondta, hogy a problémaáradat tavaly szeptemberben kulminált, amikor is a munkások egy csoportja kérvényezte a csődeljárás beindítását annak érdekében, hogy az elmaradt béreket kézhez kaphassák. – A bírósági eljárás folyik, 7-8 tárgyalás volt azóta, de mivel kilátásba helyezték a külföldi partnerrel történő társulást, az illetékes bíró halasztgatja a csődeljárásról szóló, végleges döntés meghozatalát. Megértést tanúsít, és arra vár, hogy az önkormányzat tegyen végre valamit annak érdekében, hogy elkerülhessék a cég felszámolását. A litván, épületek karbantartásával foglalkozó Civinity cég az idén márciusban szándéklevelet intézett az illetékesekhez, köz-magánpartneri viszonyba lépne a Stannal, az alapítóval, azaz az önkormányzattal azóta tárgyalnak a lehetőségekről. Ha bevezetnék a csődeljárást, az azt jelentené, hogy a 240 munkás nem kaphatná meg elmaradott béreit, ugyanis a csődmasszából erre nem jutna pénz. Csupán az elmaradott adók kifizetését történhetne meg, az adóhivatalnak és az egyik kereskedelmi banknak összesen 700 millió dinárral tartozunk – az adót már 2007-ben sem fizette a cég rendszeresen. A munkások pereire, azaz kifizetésre nem jutna, tehát a csőd kihirdetése nem áll a dolgozók érdekében. Azt akarjuk, hogy az önkormányzat, mint alapító aktívabban kivegye részét a problémamegoldásban. Ezt már korábban is megtehette volna, és akkor elkerülhettük volna a jelenlegi helyzet kialakulását. Úgy érezzük, nem fordítanak ránk megfelelő figyelmet, más gondok megoldását sokkal fontosabbnak tartják – magyarázta a szakszervezeti vezető. Elmondta azt is, hogy elégedetlenek a kilátásba helyezett partnerajánlattal is. – Feltérképezetlen területről van szó, Szerbiában csupán két-három kisebb városban létesítettek köz-magánpartneri viszonyt közvállalatok, nincsenek tapasztalataink ilyen téren. Ezenkívül a litván cég nagyon gyanús, mivel előzőleg Boszniában már bányákat is vásárolt, a beruházás ottani sikere vitatható volt, egyes újságok mesterkedésekről is beszámoltak – Bugarski szerint a litván cégnek elég kétes a hírneve. – Elvárjuk, hogy az alapító szeptemberben kiírja a nemzetközi, partnerkeresési versenypályázatot, amelyen majd több érdeklődő cég közül választhatjuk ki a legjobb vízióval közelítő, leendő üzlettársat.

A Stan kéménysepréssel és közmegvilágítás-karbantartással is foglalkozik, ebből kifolyólag élvezhet közvállalati státust. A bevételforrást azonban piaci körülmények között, lakóépület-karbantartási munkákkal biztosítja, az önkormányzat nem, vagy csak nagyon ritkán – gépek berendezések megvásárlásával – támogatja a céget. A vállalatban felhalmozódott problémákhoz hozzájárult a vonatkozó törvényes rendelkezések hiánya is, nevezetesen az, hogy nincs pontosan meghatározva, mely cégek foglalkozhatnak épületkarbantartással. A Stan az elmúlt 7-8 évben komoly konkurenciát kapott félig-meddig feketén (tehát a piaci ár alatti kínálatokkal kirukkoló) tevékenykedő, kis cégek formájában. – Nem értem, hogy egy 3-4 alkalmazottal működő cég miként tud karbantartani 150 lakóépületet Újvidéken? Liftek, vízszivattyúk javítása, csatornák tisztítása stb., mindent ugyanazok a dolgozók végeznek? Vannak mérnökeik is? A törvénynek mindenképp precízebbnek kellene lennie! – hallottuk.

A polgárok miatt nem akarunk, nem szeretnénk sztrájkolni. A lakók számítanak ránk és szolgáltatásainkra. Ezenkívül a sztrájk nem kifizetődő, nem sokat ér, ugyanis a törvény értelmében a munkaminimumot teljesítenünk kell, ami lényegében az elvégzendő munka 2/3-át jelenti. Legutóbb tavaly májusban 5 napig sztrájkoltunk, ezt megelőzően 2013-ban három hétre beszüntettük a munkát, kevés sikerrel – magyarázta a szakszervezeti vezető.