A sikertelen török puccs hátterével kapcsolatban elképesztő felvetések és magyarázatok láttak napvilágot. Az egyik ilyen, hogy a hatalom megdöntését az a katona(tiszt) kezdeményezte, aki lelőtte az orosz gépet, most pedig Erdogan és Putyin békülékenységét látva attól tart, hogy őt vonják majd felelősségre. Ennél meredekebb elképzelések, de egészen hihető verziók is vannak. Az igazság pedig valószínűleg sosem fog kiderülni. Érdekes azonban megfigyelni, hogy gazdasági, pénzügyi, üzleti okokkal szinte senki nem próbálja megmagyarázni a történéseket. A NATO második legnagyobb hadseregének, Törökországnak, mint földrajzi elhelyezkedéséből is stratégiailag nagyon fontos országnak, jelentősebbnek tartják politikai, mint gazdasági súlyát. Pedig gazdasági szempontból is számos vélt vagy valós okot lehetne felhozni a puccskísérlet igazolására. Akár a sziléziai takácsokat is a potenciális felbujtók közé sorolhatnánk, hiszen az olcsó török textiláru megszüntethette volna a munkahelyeiket, ha nem egy más korban élnek. Vagy a kínai bokszerlázadás leverésében részt vett német és orosz tábornokok belátták, hogy mégis a felkelőknek volt igazuk: mégis jobb a világnak, ha Kína elszigetelt marad, ezért le kell rombolni a „hidat” Ázsia és Európa között. A bokszerlázadást leverő tábornokok is azonban más korban éltek. A jelenben is számos ország, csoportosulás, hatalmi gócpont, a világpolitikai szálait mozgató háttérhatalom van, amelyeknek érdekében állhatott egy sikeres vagy egy sikertelen török katonai puccs.
ELKERÜLIK A BOSZPORUSZ PARTJÁT?
Mivel keveset tudunk a török puccskísérlet politikai és gazdasági hátteréről, biztosabb kapaszkodónak tűnik a következményeit vizsgálni, mert azok nem csak feltevéseken, hanem valós adatokon keresztül is vizsgálhatók. A puccs(kísérlet) hírére mintegy 5 százalékkal gyengült az ország fizetőeszközének árfolyama. A líra egyébként sem tekinthető nagyon stabil pénznek mostanában, hiszen pl. puccs nélkül is több mint 20 százalékot gyengült az utóbbi egy évben. Emellett, amíg a világ más részein kezdik elfelejteni, hogy mi az infláció, Törökországban 8-9 százalékos a pénzromlás. A magánszektor erős és a gazdaság gyorsan növekvő szegmensét képezi, de az államnak komoly befolyása van az iparban, a pénzügyekben, a közlekedésben és a telekommunikációban. A legnagyobb exportőr, a textilipar is magánvállalkozások formájában működik. Nem tudni, hogy az elmúlt napok történései hogyan hatnak majd ki az üzleti életre, de nem valószínű, hogy a megrendelők lemondanák a korábban leszerződött textilipari termékek átvételét. A 75 milliós ország gazdasága azonban tőkehiányos, ebből adódóan jelentős a külső hitelfinanszírozási igénye. Ha a puccskísérletet bizonytalan időszak követi, a külső finanszírozás is bizonytalanná válhat, és ez reálgazdasági visszaesést okozhat. A textilipar mellett az autóipar is jelentős húzóágazat. A helyzet bonyolult, hiszen az esetleges visszaesést nem biztos, hogy a puccs következményei okozzák, hiszen a gépjárműipar globálisan is összetett helyzetben van. Az olajfinomítás, a gépipar, a vas- és acélipar, az élelmiszeripar, a hajógyártás, a bányászat is jelentős Törökországban, komolyabb visszaesésre pedig feltehetően nem kell számítani a jövőben sem. Más a helyzet a turizmus terén. Akik most fontolgatják, hova menjenek nyaralni, nem biztos, hogy Törökországot választják.
JÓ ÉS ROSSZ HATÁRA
Katonai, biztonságpolitikai elemzők szinte kizártnak tartják, hogy a közeljövőben újabb puccs történik. Sőt, a logika is valóban azt sugallja, hogy Erdogan számára kiváló alkalom nyílt arra, hogy a hadsereget, de a teljes közéletet is megtisztítsa a rebellisektől. Gazdaságilag, befektetői szempontból így az ország talán még vonzóbbá, még biztonságosabbá válhat a jövőben. Ez pedig igazi gazdasági fellendülést hozhat, hiszen tudni kell, hogy negatív mértékű az ország költségvetése, a munkanélküliség pedig 10 százalék körüli. A 2008-as válság óta nem tudott igazán magához térni az ország gazdasága, de még így is 3-4 százalékos GDP-növekedést teljesít, amely – lám, minden milyen viszonylagos – európai léptékkel robusztusnak tekinthető.
Az iszlamista gyökerekkel rendelkező Törökországban szinte hagyománya van a katonai puccsoknak. A magát közismerten a világi köztársaság őrangyalának tartó hadsereg nem először avatkozott be a politikába: 1960-ban, 1971-ben, majd 1980-ban is puccsisták döntötték meg a polgári hatalmat. Ezúttal azonban egyrészt azért nem sikerült, mert Erdogan a korszerű információs eszközök segítségével az utcára szólította az embereket. Ennek van egy újabb tanulsága is: a 21. századi kommunikációs eszközök döntően befolyásolhatják a hasonló eseményeket, így jó, de a rossz célok érdekében is felhasználható az információ gyors áramlása. Már csak azt kellene tisztázni, hogy mi számít rossznak és mi jónak, és hogy egyáltalán meghúzható-e a határvonal a kettőnek a gyakran összemosódó peremén.
