2021. szeptember 24., péntek

Sok(k)ismeretlenes egyének

Különös „utasok” érkeztek Guantánamóra 2002. január 11-én. Fogadásuk szigorú biztonsági intézkedések közepette történt az amerikai katonai bázison, ahol előzőleg egy külön részt jelöltek ki az elhelyezésükre.

A csoport mind a húsz férfi tagja vasra verve léphetett a területre, amely hamarosan félelmetes börtöntáborrá változott. A csuklyát és narancssárga kezeslábast viselő foglyok Afganisztánból érkeztek. Az amerikaiak ott is fogták el és tartóztatták le őket. Abban a háborúban, amelyet még 2001-ben indítottak a helyi tálib rezsim ellen. Az iszlám fanatikusokra azért csapott le az USA-vezette nemzetközi katonai koalíció, mert a gyanú szerint menedéket nyújtottak a 2001. szeptember 11-én New Yorkban végrehajtott repülőgépes terrortámadásokat kitervelő és végrehajtó al-Kaida tagjainak.

Az afganisztáni háborúban elfogott, terroristagyanús személyek egy részét a guantánamói katonai bázison kialakított ideiglenes börtöntelepre vitték. A rabokat eleinte ketrecekben helyezték el.

A terrorizmus elleni globális harcában az Egyesült Államok később másutt is foglyul ejtett rengeteg gyanúsnak vélt személyt; egy részük szintén Guantánamóra került.

A leghírhedtebb közülük alighanem Khalid Sejk Mohammed, akit 2003-ban Pakisztánban fogtak el. Azért került a fogolytáborba, mert ő volt a fő értelmi szerzője a csaknem háromezer ember halálát és kétszer annyi sebesülését okozó 2001-es New York-i öngyilkos támadásoknak, és az al-Kaida által elkövetett több másik terrorakciónak.

A CIA IS KÖLCSÖNZÖTT

A terroristagyanús személyek központi fogolytábora

A külföldön fenntartott, titkos CIA-börtönök miatt kirobbant botrányok után a kétes létesítményeket bezárták, de sok „bentlakót” átszállítottak Guantánamóba.

A különösen veszélyesnek gondolt iszlamista terroristák több okból kerülhettek oda. Az amerikai támaszpont, benne a különleges börtönnel, ugyanis Kubához tartozik, és teljesen elzárt a világtól. Ráadásul sajátos a jogi helyzete is.

Onnan elszökni szinte lehetetlen. Aki mégis megpróbálná, a tengeren a járőrhajókat és a cápákat kellene leráznia, a földön pedig a kubai hadsereg által a bázis köré telepített kiterjedt aknamezőn kellene átvágnia magát.

A katonai komplexum az azonos nevű öbölben található, Kuba délkeleti részén. Az USA 1903 óta bérli a karibi országtól. Az eredetileg 99 évre kötött, majd 1934-ben határozatlan idejűre módosított szerződést azonban Havanna kommunista vezetése törvénytelennek tekinti. Bár az elmúlt egy évben látványosan javult a fél évszázada fagyos és ellenséges amerikai-kubai viszony, Washington továbbra sem akarja visszaadni a bázist. Igaz, szuverenitását sem akarja kiterjeszteni a területre.

SE VÁD, SE TÁRGYALÁS

Az 1990-es években a kubai és a haiti menekültek táboraként is szolgált a terület, de személyek fogva tartására is használták már bizonyos létesítményeit. Kiemelt szerepet azonban az afganisztáni háború idején, illetve az iszlám fanatikusok elleni nemzetközi hadjárat kezdete után kapott, a terroristagyanús személyek központi fogolytáboraként.

Guantánamo azért is alkalmas helyszín a feltételezett terroristák elhelyezésére, mert – kubai területként – itt nem alkalmazhatóak az amerikai törvények, sőt az USA alkotmánya is csak közvetetten, a katonai szabályzatokon keresztül érvényes.

A hadsereg paragrafusai alapján azonban akár halálra is ítélhetik és ki is végezhetik akármelyik rabot. Ez inkább elméleti lehetőség, a gyakorlatban ilyesmi még nem történt meg.

Sőt a guantánamói raboknak szinte semmilyen ítélettől nem kell tartaniuk. Az USA ugyanis kezdettől fogva jogi eljárás vagy bírói ítélet nélkül tartja fogva az iszlamista terroristának vélt férfiak többségét.

Eddig mindössze néhányuk ügyét tárgyalta (katonai) bíróság, de egyetlen elmarasztaló ítélet sem született. Barack Obama amerikai elnök legalábbis így tudja.

Az Amnesty International ismert emberjogi szervezet azonban úgy véli, a tárgyalások nem is a nemzetközi bírósági normák szerint zajlottak.

ELKERÍTETT ÁLLAMTITKOK

Emberjogi aktivisták folyamatosan a hírhedt telep bezárását követelik

Az időközben elengedett rabok közül ugyanakkor többen kínzásokról és folyamatos megaláztatásokról számoltak be a külvilágnak, amely hosszú ideig alig tudott valamit a szigorúan őrzött támaszpont börtöntáboráról. A magas kerítésekkel és szögesdrótokkal elkülönített részlegek belső élete évekig államtitoknak minősült. Washington számára a hely sokáig a „megvédelmezett szabadság” szimbólumát jelentette, jó néhány jogvédő csoport azonban a „tragikusan elárult szabadság” példájaként emlegeti.

A kiszivárgott hírek hatására az ellentmondásos börtöntelep heves viták tárgyává vált. A fogva tartás körülményei, a bánásmód és egyéb okok miatt több kormány és emberi jogi szervezet is keményen bírálta a létesítményt, illetve Washingtont.

A kritikák különösen azok után erősödtek fel, hogy 2011 áprilisában a WikiLeaks több amerikai dokumentumot jelentetett meg a táborban történt kínzásokról. Az iratokból az is kiderült, hogy a börtön legfontosabb célja az információszerzés.

BEZÁRNÁK, VAGY MÉGSEM?

A fogvatartottakat ért sérelmek miatt az amerikai legfelsőbb bíróság 2004-ben vizsgálódni kezdett. Munkája eredményeként 2006-tól már a nemzetközi előírásokat betartva, minimális jogosítványokat biztosítottak a gyanúsítottaknak. Jelentősen javítottak az elhelyezésükön is, a kínzás határát súroló kihallgatásokat pedig abbahagyták.

A terrorizmus elleni háborút meghirdető George W. Bush előző elnök mandátuma végén pedig széleskörű politikai egyetértés alakult ki arról, hogy a börtönrészleget be kellene zárni. Hivatalba lépése után két nappal (2009. január 22-én) Barack Obama – választási ígéretével összhangban – már el is rendelte a komplexum felszámolását, amire egy éven belül kellett volna sort keríteni. Azóta (2011 márciusában) meggondolta magát, s ígéretét megszegve meghosszabbította a fogolytábor működését.

Az idén azonban ismét kinyilvánította, hogy bezáratja a hírhedt létesítményt (még a hivatali ideje lejárta, azaz 2017 januárja előtt), ha a tervét a Kongresszus is jóváhagyja. Ez viszont korántsem biztos, hogy megtörténik, mivel Obama azt szeretné, ha a legveszélyesebb rabokat egyesült államokbeli börtönökbe költöztetnék. Arról az ötven terrorista „nehézfiúról” van szó, akik soha sem helyezhetők szabadlábra.

Az ötlet sok politikusnak nem tetszik. Nem beszélve az amerikai szövetségi államokról, amelyek közül egy sem vállalja, hogy a kiszemeltek közül akár egyet is a területén található büntetés-végrehajtási intézménybe szállítsanak. Attól tartanak, hogy terroristák célpontjává válhat az a börtön, ahol guantánamóiakat helyeznek el.

SZERBIA KETTŐT KAPOTT

Kettejüknek kell beilleszkedniük a szerb társadalomba

A rendelkezésre álló adatok szerint eddig összesen 779 (más források szerint 800) terroristagyanús személy fordult meg a börtöntelepen, többségében afganisztáni, jemeni, pakisztáni, szaúd-arábiai és szíriai állampolgárok. Jelenleg már csak 76-ot tartanak fogva Guantánamóban.

Az évek során odaszállított személyek 85 százalékát ugyanis befogadó országokba helyezték át, miután állítólag tisztázták őket a terrorizmus gyanúja alól. Az áttelepítettek nem börtönbe kerültek, hanem szabadon élhetnek a fogadó országban, abban a reményben, hogy integrálódnak a társadalomba és békén hagyják a többieket.

A Bush-kormányzat 532 rab számára talált befogadó államot. Obamáék is elengedtek már mintegy 150 embert, s a nyáron szeretnék befejezni a műveletet.

Néhányan a napokban szabadultak, kettőt közülük Szerbiába hoztak. Hazánk így bekerült abba a 15 tagú európai országcsoportba, amely guantánamói rabokat fogad(ott) be. A térségünkből ide tartozik még Albánia, Bosznia, Montenegró és Magyarország. A kontinens más részeiből pedig Belgium, Dánia, Írország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Oroszország, Portugália, Spanyolország és Svédország. A világ távolabbi pontjaira – például Irakba, Iránba, Pakisztánba, Szaúd-Arábiába, Tádzsikisztánba vagy épp Törökországba – szintén jutott belőlük.

BŰNBÁNÓNAK TŰNTEK

Rengeteg kormány azonban nem hajlandó átvenni egyetlen guantánamói „vendéget” sem. Attól félnek, hogy a békésnek vagy megbánónak ítélt egykori foglyok – szabadulásuk után – meggondolják magukat és ismét elszegődnek terroristának. Idegenkedésük és visszafogottságuk talán nem alaptalan, hiszen a múltban több elbocsátott fogvatartott állt már be ismét valamelyik iszlamista, dzsihadista terrorista bandába.

Erre több amerikai (elsősorban republikánus) honatya is felhívta a figyelmet. Sőt az ügyben illetékes Pentagon-megbízott, Paul Lewis is elismerte: az elengedett rabok némelyikének köze lehetett amerikaiak meggyilkolásához vagy az Egyesült Államok külföldi érdekeltségei és képviseletei elleni támadásokhoz. Feltételezések szerint a Bush elnöksége idején befogadó országokba juttatott 532 személyből 111 csatlakozott fanatikus muszlim csoportokhoz.

A jemeni Szaid Ali al Sihri biztosan köztük volt. Ő 2007-ben szabadult, de már a következő évben robbantásos merényletet szervezett az USA jemeni nagykövetsége ellen.

A Kongresszus republikánus többsége épp az ilyen és ehhez hasonló esetekre hivatkozva ragaszkodik a guantánamói börtöntábor fenntartásához.

Úgy tűnik, hogy az érintett politikusok nem hajlandóak megváltoztatni véleményüket. Az idei elnökválasztási esztendőben legalábbis biztosan nem. Támogató szavazataik nélkül pedig Obama aligha tudja megvalósítani a hírhedt telep bezárására vonatkozó tervét.