2024. április 24., szerda

Nyári mozi

Nyári mozi. Csak így hívtuk családon belül a kertmozit. Azt a számunkra, gyerekek számára varázslatosnak tűnő helyet, amely tudomásunk szerint csak a tengerparton létezett, pontosabban a horvát tengerparton, egy Split melletti kis nyaralóhelyen, Omišban, annak is a strandra vezető sétányán. Erre a településre jártunk ugyanis nyaralni gyerekkoromban, tehát csak itt, azaz ott találkoztam azzal a különös, leanderekkel körülvett kerttel, amely mintha pálmafákkal lett volna behintve, fehérre mázolt kerti székek sorjáztak a gondosan nyírott gyepén, és akkora vetítővászon előtt álltak, amekkorák odahaza, azaz idehaza, faluhelyen, a szépen keményített vászonlepedők voltak az udvarokban, kicsíptetőzve, nagymosáskor. Minden strandra menetelkor a kiragasztott plakátokon gondosan áttanulmányoztuk az aznapi filmes kínálatot, ugyanis több vetítést időzítettek egymás utánra. Rajzfilmmel kezdtek kora este, utána valamilyen szórakoztató film, leginkább Bud Spencer örök érvényű bunyósai, később pedig felnőtteknek való, meztelenkedősek szerepeltek műsoron. A nyaralások legszebb pillanatai voltak, amikor fagyival, vattacukorral, vagy kétdecis Cocktával, Jupival, a kor felkapott jugoszláv üdítőitalaival a kézben beülhettünk egy-egy rajzfilmre, olyan napokon pedig, amikor különösen szófogadóak voltunk, esetleg egy-egy bokszolós filmre is. A bicegő székeken ücsörögve előszeretettel harangoztunk, csapkodtuk lábunk szárán a szúnyogokat, csodálkoztunk a számunkra idegenül csengő beszéd hallatán, és amint felhangzott a főcímzene, majd eltátotta száját a nagy sörényű oroszlán, mi voltunk a legboldogabb, ragacsos képű kölykök a nagy, kerek, csillagos ég alatt.

(Fotó: Molnár Edvárd)

(Fotó: Molnár Edvárd)

Aztán változtak az idők, a körülmények, és jó darabig nem utaztunk a horvát tengerpartra. A nyári mozi is, a maga különösségével, a gyerekkori emlékek tárházába került. Néhány fotón maradt csak meg, sajátos szuvenír gyanánt.

Évekkel később, amikor első ízben vetődtem el az Európai Filmek Nemzetközi Fesztiváljára, Palicsra, a nyári-, azaz szabadtéri színpadon zajló vetítésekre, úgy éreztem, időutazáson veszek részt. Pedig a dalmát kis kerthelyiséghez képest más itt a díszlet, egy vár megépített falait imitálja, székek helyett itt támlás padok sorakoznak, a tenger morajlása helyett a tó sirályainak zajongása hallik, s a vászon is nagyobb jó pár lepedőnyivel. A hangulata mégis nosztalgiát keltett bennem. Úgy lépdeltem fel a várlépcsőkön, foglaltam helyet a kőlábú padok egyikén, csapkodtam lábam szárán a szúnyogokat, és vártam a felhangzó főcímzenét, hogy közben biztosra vettem: ott és akkor összeért múlt és jelen, és egy film erejéig boldogan lapítottam a nagy, kerek, csillagos ég alatt.

Visszajárok azóta is Palicsra, a filmfesztiválra. Így, nyár derekán, apró kis ajándék önmagam számára a jegy, amellyel megváltom magamnak esténként az egy vagy két filmre szóló varázslatot. Igaz, már nem Bud Spencer eget rengető pofonjai láttán ér fülig a szám, hanem kortárs filmes alkotók munkái nyűgöznek le, s erősítenek meg abbeli meggyőződésemben, hogy az európai filmek igazi otthona a mozi, ahová úgy készül az ember, mintha vendégségbe menne, ünneplőt öltve kívül, s lélekben is.

Ma kezdődik meg az idei palicsi filmes ünnep, szám szerint a 23., de kedvcsináló gyanánt a kísérőrendezvényei már bő egy hete tartanak, Szabadka főterén minden este régi európai filmek digitalizált változatait tekinthette meg a közönség, valamint kezdetét vette az idei Lifka-díjasok filmjeit bemutató programrész is. A fesztivál szelektorai szerint idén a filmek szerelmesei megközelítőleg száz filmet láthatnak, közöttük több, színvonalas magyar alkotást. Például a Karlovy Vary fesztivál friss fődíjasát, Hajdú Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című filmjét, valamint Till Attila, Tolnai Szabolcs, vagy például Fliegauf Bence legújabb alkotásait. Bár a fesztivál fókuszában a balti országok új filmtermése áll, s az alkotások zöme a családra, a karrier kérdésére, a generációs különbségekre, vagy akár a szabadságjogok megvalósulására összpontosít, a filmrajongók több kategóriában igazán sokféle kínálatra számíthatnak. Ráadásul a pénztárcát sem terheli meg túlságosan a jegyvásárlás költsége, hisz a filmek egy része ingyenesen megtekinthető.

Peregni kezdenek hát a filmek a palicsi fesztiválon. Legyünk részesei a mozgókép eme ünnepének, a kínálatot tanulmányozva bizton állíthatom: megérdemli a figyelmet.