2024. április 19., péntek

Kiszárított halastó

Leengedték a vizet a madarak alól – Teknősök szárazon

Törökkanizsa közvetlen közelében, a 111-es út két oldalán 530 hektáron (263 ha vízfelület) terül el az újvidéki székhelyű Matijević húsüzemhez tartozó halastó, amelyen a tulajdonosa tavaly megpróbált túladni. A jelekből ítélve nem talált vevőre, ezért a tulajdonos úgy döntött, hogy kiszárítja a két nagyobb tóegységből és több kisebb ivadéknevelő tóból álló halastavat, és mezőgazdasági termelésbe fogja a területet, de erre nem kapott engedélyt a Tartományi Természetvédelmi Intézettől. Az intézet nem hagyta jóvá a halastó szántófölddé való átminősítését.

Gyakorlatilag patthelyzet alakult ki, az iszapos tómeder időközben elgazosodott, a vízimadarak, a teknősök és a vízi életközösség többi tagja élőhely nélkül maradt. Súlyos természetkárosítás történt, a tó egyik felében a közelmúltig maradt annyi víz, hogy meg tudott telepedni egy ötven párt meghaladó fattyúszerkőből álló madárkolónia. A vízen úszó fészkeket készítő madarak már lerakták tojásaikat, amikor a halastó tulajdonosa a maradék víz leengedésére is utasítást adott. A szerkők mellett tucatnyi gólyatöcs is megpróbált költeni az iszapzátonyokon, de ők is pórul jártak.

A nagy méretű természetkárosításról a Tartományi Természetvédelmi Intézet is értesült, rajtuk áll, hogy jogi útra terelik-e az ügyet, hiszen a védett és fokozottan védett madarak élőhelye is védett, függetlenül attól, hogy esetünkben magántulajdonról van szó. Meg kellett volna várni, hogy a madarak befejezzék a megkezdett költést, és utána kiszárítani a tavat, ha már a tulajdonos úgy értékelte, hogy számára nem kifizetődő a haltenyésztés.

A világutazó és vadász törökkanizsai Tallián Emil nevét viselő vadászegyesület is foglalkozik a halastó ügyével, mivel éveken keresztül jártak ide vadkacsára vadászni, amiért bizonyos összeget fizettek a halastó gazdájának. Dr. Ágoston Attila állatorvos, a vadászegyesület elnöke a témával kapcsolatban elmondta, hogy az önkormányzat vezetősége és a vadászok közösen próbálnak megoldást, pénzt találni a halastó vízutánpótlására, újbóli feltöltésére. Ha már nem folyik haltenyésztés, legalább a vízimadarak meg a többi vízhez kötődő élőlény, köztük a több száz szigorúan védett mocsári teknős újból megtalálja életfeltételeit, és a vadászok sem maradnának vízi vad nélkül. Nem beszélve a vadászturizmus lehetőségeiről.

A törökkanizsai halastó esete ékes példája annak, hogy a privát biznisz vezetői döntéshozatal alkalmával a legritkább esetben mérlegelik a természetvédelmi szempontokat.