Hétfőn este Kishegyesen, a dombosi löszfal alatt megkezdte idei turnéját a Tanyaszínház. Ez a társulat 39. évada, amely során összesen 26 településre fognak eljutni. Az idén Terék Anna Hangos disznók harapnak című darabja került a nézők elé, Puskás Zoltán rendezésében. A nyitóelőadás előtt Magyar Attila, a Tanyaszínház fő szervezője színházba invitálta a vajdasági magyarságot:
– Anna barátnőnk írt nekünk egy nagyon szép kis szöveget, Hangos disznók harapnak, ez a címe. Táncolunk, énekelünk, szórakoztatunk, meg egy kicsit bele is döfjük a kést a nyers húsba. 26 előadás lesz egész Vajdaság területén, július 16-án hagyományos bemutató Kavillón, augusztus 3-án pedig élő közvetítés Zentagunarasról. Mindenkit szeretettel várunk!
A politikai helyzet olyan, amilyen; mi azt gondoljuk, hogy tartsunk össze, legalább addig, amíg a színházi előadás tart. Úgyhogy 26 napig fogjon össze a vajdasági magyarság és menjen színházba – mondta Magyar. A darab aktualitása kapcsán megjegyezte, hogy 1992-ben a Tanyaszínház az Állatfarmot játszotta.
– Akkor aktuális volt az a darab és szerintem most is az. Szabad, hogy egy színházi előadás aktuális legyen, és a Tanyaszínháznak is szabad aktuális témával foglalkozni. Ezt már alkalmazzuk is évek óta, mert nemcsak szórakozásról szól a színház, hanem mellette nevelnie is kell – vélekedett a Tanyaszínház vezetője.
Puskás Zoltán rendező az előadás témája kapcsán azt nyilatkozta, hogy ez darab rólunk szól, s görbe tükröt állít elénk.
– Amikor egy évvel ezelőtt Magyar Attila Öcsi felkért erre a munkára, akkor gondolkodtam, hogy mi az, ami előfutára lehetne a Tanyaszínház jubiláris 40. bemutatójának. Úgy döntöttünk, hogy vajdasági emberekkel dolgoznánk, s jött az ötlet, hogy Terék Annát kérjük meg, mert mi már dolgoztunk együtt, és jól funkcionálunk. Ehhez a szöveghez kértem fel Klemm Dávidot és Erős Ervint zeneszerzőnek, Lénárd Robit dramaturgnak, Ledenyák Andreát pedig jelmeztervezőnek. A darab központi témája a fiatalok döntése, hogy maradni vagy elmenni. Ez az ötlet akkor fogalmazódott meg bennem, amikor elég sokat utaztam egyetemistákkal. Megdöbbentő volt, hogy 90 százalékuk a külföldet választja, s nem csak az egyetemisták, hanem a középiskolások is. Ez az egyik fő szál, a másik pedig a társadalombírálat, hogy mi, vajdaságiak milyenek vagyunk. Igazából a magyar nemzet hozzáállása olyan, hogy mindig bajunk van. Tehát egy picikét görbe tükör, irónia önmagunkról, aztán a politikai helyzetről nagyon élesen, arra vonatkozóan, ami nálunk, Szerbiában és az egész világban zajlik. Megpróbáltunk több szálat is belelopni a darabba, egyik témája, hogy ebben az országban a fiatalok nem jutnak munkához. Szerbia Európai viszonylatban az első helyen áll a fiatalok elvándorlását tekintve, egyre jobban fogyunk. S mi van azzal, aki itt marad? Mennyire tudja magát föláldozni, mennyire tud megalkuvóvá válni? Ezen belül van egy szerelmi szál is, és van egy család, amelyből kiindul az egész történet – mondta el a rendező.
Terék Anna, a darab szerzője röviden úgy fogalmazott, hogy írásának aktualitása túlmutat a jelenen.
– Igazság szerint mindig nagyon nehéz az élet, véleményen szerint ez a téma bármelyik évszázadban, évtizedben fel tud jönni. Mindig van, ami változik benne, de mindig van, ami marad – mondta.
