2024. március 28., csütörtök

Szorgos és hálás emberek versenye

Bunford Tivadar, a városi képviselő-testület elnöke nyitotta meg a Dužijanca 48. aratóversenyét

Az idén 48. alkalommal tartották meg a Dužijanca aratóversenyét a györgyéni katolikus templom mögötti 325-ös tanyán. A régmúlt idők szokásait, a munkára való felkészülést, a kézi kaszálást és a kévék összerakását mutatták be a szabadkai és más vajdasági településekről, valamint a régió országaiból érkező csapatok. Az aratóversenyt Bunford Tivadar, a szabadkai városi képviselő-testület elnöke nyitotta meg.
– Az aratóverseny közösségi szellemmel átszőtt versenye azoknak a szorgos és hálás embereknek, akik ápolják és tisztelik saját hagyományaikat, de jó alkalom arra is, hogy megmutassák, hogyan folyt régen a kézi aratás és milyen gépekkel csépelték a búzát. Az aratóverseny igen fontos eseménye a Dužijancának és Szabadka város továbbra is támogatni fogja – mondja Bunford. Hozzátette, a györgyéni katolikus templom mögötti parcellán a Dužijanca Bunyevác Horvátok Egyesülete egy „arató tanyát” szeretne felépíteni, amely a továbbiakban végleges területként szolgálna az aratóversenyek megrendezésére. A projektum realizálásával Szabadka város turisztikai kínálata is növekszik majd.
Az aratóverseny reggel hatkor kezdődött az aratóknak felszolgált hagyományos reggelivel, ami házi kenyérből, szalonnából, hagymából és aludttejből állt. A reggelit követően megkezdődött az aratás. Elől a kaszások, akiket a marokszedő asszonyok követték. Sarlóval, hajolva szedték fel a learatott gabonát. Igyekezniük kellett, mert a Dužijanca aratóversenyén azok kaptak dobogós helyezést, akiknek a leggyorsabban járt a keze.
Bazsó Gábor zentagunarasi arató és négytagú csapata több helyen is volt már az idén aratóversenyen, másnap már a felsőhegyin kaszálták a búzát. – Akkor talán az idei évre már be lesz fejezve a hagyományos kaszálás – véli Gábor. Azt mondja, szereti ezt csinálni. Négyen vannak a csapatban, két marokszedő nő, valamint a bátyja és ő. Együtt járják a versenyeket. Elmondása szerint mindig figyelik, hogy hol kerül sor a következő ilyen megmérettetésre.
– Nehéznek nehéz a kaszálás. De szeretjük. Mindig igyekszünk, hogy a szomszédnál szebben kaszáljuk le a búzát, egyforma magasságú legyen a tarló, és a lekaszált terület szép tiszta maradjon – mondja Gábor. Hozzáteszi, szeretik az ilyen összejöveteleket, mert jókat lehet társalogni, hiszen különböző településekről érkeznek a csapatok, mindig akad érdekes téma. Kaszálni az édesapjától tanult.
– Gyerekként apám kaszált, én meg mentem utána, „terigettem” és „összebőgőztem” a búzát, de nem kaszáltam. Később herét, füvet vágtam kézi kaszával, de búzát azt nem arattam egészen addig, amíg nem kezdtünk járni a hagyományőrző versenyekre – mondja Gábor.
A 73 éves Bazsó Péter a zentagunarasi csoport másik kaszása elmondta, a fiatalok ezt a munkát már nem kedvelik. – Nekem kell csinálni, pedig már idős vagyok. Nekem kicsit már nehéz. Nem is lehet a fiatalokat elcsalni, nem érdekli őket, pedig hívtunk vendégnek Szenttamásra fiatalokat is, de senki nem fogadta el a meghívást – mondja Péter.

(Fotó: Molnár Edvárd)

(Fotó: Molnár Edvárd)

– Tizenhat éves koromban már kaszáltam apám helyett, mert tüdőbeteg lett, és nem bírt aratni, így nekem kellett helyette. Egy holdat kaszáltam le naponta. Meg kellett szépen fenni a kaszát, meg a „takarót” megigazítani, hogy szépen forduljon, és mehetett a munka. A csépeléskor elkaptam a részem, amit a malomba vittünk, megőröltettük, és egész évre megvolt a kenyérnek való liszt. Nehéz munka a nyári nagy melegben egész nap aratni. Most már nem tudnék olyan sokat kinn lenni a tűző napon – meséli Péter. Hozzáteszi, otthon a jószágnak naponta lekaszál egy talicska füvet, ennyit gyakorol a versenyekre.
Magdalena Vuković a horvátországi Štitarból jött a férjével. Első alkalommal járnak az aratóversenyen, de tavaly augusztusban már megfordultak Szabadkán és részt vettek a Dužijancán. Egyelőre kezdő még a marokszedésben, hisz először a múlt szombaton vett részt egy horvátországi aratóversenyen, ez a második alkalom, hogy marokszedőként kipróbálhatja magát. Ennek ellenére jól érezte magát. Nem foglalkoznak mezőgazdasággal, ezt csakis a barátkozás, a társaság végett csinálják, valamint a tradíció ápolása miatt. Tetszett neki a györgyéni aratóünnepség, örült annak, hogy ennyi ember volt kíváncsi az aratásra, mert szeret ismerkedni más kultúrákkal és szeretne újra eljönni a Dužijancára is augusztusban.
Az aratással egy időben elkezdődött a főzőverseny is, melyen hagyományos tarhonyás ételeket készítettek a versenyző szakácsok. Az aratóknak készített reggelit és ebédet a látogatók is megkóstolhatták. Az étkezést a cséplés követte, amelyet szintén hagyományos módon, régi gépekkel végeztek.