Néhány hete már befejeződött az iskola és megkezdődött a nyári szünet. Ez az időszak sok gyerek számára a gondtalan kikapcsolódást, a pihenést, a fürdőzést és a nyaralást jelenti, illetve a nyári táborok látogatását. Többnyire július elejétől már megkezdődnek a különféle, kisebb-nagyobb táborok, amelyek aztán egészen a nyári szünet végéig eltartanak. A kínálatból vidékünkön sincs hiány, a kisgyerektől a kamaszig, mindenki találhat kedvére valót. A táborok jórészt egyhetesek és a tartalmuk alapján tényleg változatosak. Sok mindennel foglalkoznak, kezdve az életmódtól a népzenén, a néptáncon, a játékon, a nyelvi és a tudományos tehetséggondozáson át egészen a sportig, a horgászatig és a családi életre nevelésig. Mindezek mellett a táborszervezők arra is törekszenek, hogy ne csak tartalmas, hanem szórakoztató kikapcsolódást és programot is biztosítsanak a gyerekeknek, és ezzel teljes legyen az öröm, összekapcsolva a kellemest a hasznossal.
A nyári táborokat több okból is hasznosnak tartom. A gyerek a tematikai táborban, ha érdekli a témakör, ha nem, akkor is megtanul valamit abból, amit ott bemutatnak, és lehet, hogy a későbbiekben akár magától is kedvet kap hozzá. A táborban akarva-akaratlanul magába szívja a tudást, mert a foglalkozásokon játszva tanul. Ha az érdeklődési köre szerint választ tábort, akkor az már magában fél siker, és mindenképpen a javát fogja szolgálni. Hiszen olyan dologgal foglalkozik, ami különben is fokozottan érdekli, és teljes odaadással tölti el a hetet olyan emberek társaságban, akik szintén élnek-halnak azért a bizonyos tevékenységért, valamint az ismereteiket, tapasztalataikat szívesen megosztják egymással. Szerintem a táborok leghasznosabb hozadéka, hogy az otthoni környezetből való kiszakadás önállóságra, önálló gondolkodásra, egyéni kiállásra neveli a gyerekeket, erősítve ezzel az önbizalmukat és a tartásukat, hozzájárulva a mindennapi életben való boldoguláshoz is. A tábor megtaníthatja őket különböző élethelyzetek kezelésére is. A sok ismeretlen között új ismerősökre találhatnak, köztük olyanokra, akikkel talán életre szóló barátságot kötnek.
A nyári táborok azonban pénzbe kerülnek. Manapság az egyhetes nyári tábor részvételi díja többnyire 50 és 70 euró között mozog, ami első látásra nem tűnik olyan nagy összegnek. Ha azonban ehhez hozzáadjuk a költőpénzt vagy az utazási költséget, illetve egyéb váratlan kiadást, bizony közel járunk a 100 euróhoz, ami már elég sok pénznek számít. Persze ez egyeseknek semmiség, másoknak viszont hatalmas összeg, ezért nehéz eldönteni, hogy mi a sok, és mi a kevés. Az általános pénztelenség ellenére azonban legtöbb szülő igyekszik gyerekét/gyerekeit valamelyik nyári táborba elküldeni. Viszont vannak olyan hátrányos helyzetű családok, amelyeknek nemhogy a táborra nem telik, de gyakran gondot okoz előteremteni a mindennapi betevő falatot is. Az ilyen családban nevelkedő gyerekek kimaradnak a nyári táborokból. Ezért dicsérendő a humanitárius szervezetek tevékenysége, amelyek ezeknek a gyerekeknek állami támogatással táborokat szerveznek. Nekem ezzel csak annyi a bajom, hogy ezek a táborok esetlegesek. Szerintem az állam feladata lenne erre egy rendszert kidolgozni, hogy nemcsak alkalomadtán, hanem rendszeresen minél több rászoruló gyerek jusson el nyári táborba. De nemcsak nekik kellene kedvezményeket biztosítani, hanem minden gyereknek az országban, hogy minél többen, és minél olcsóbban tudjanak eljárni a nyári táborokba, ami a gondtalan gyerekkorral együtt megillethetné őket.
