A begaszentgyörgyi vérengzés több szempontból is felborzolta a társadalom kedélyeit. Egyrészt azért szörnyedtünk el, hogy valaki képes kioltani öt ember életét és megsebesíteni kéttucatnyi embert azért, mert válófélben lévő felesége merte jól érezni magát egy szórakozóhelyen, méghozzá új udvarlójának társaságában, másrészt pedig megdöbbentő, hogy a körülöttünk élő emberek némelyike gépfegyvert, illetve egyéb lőfegyvereket tart otthonában. Törvénytelenül.
Zlatko Nikolić kriminológus értékelése szerint akármennyire is felfoghatatlan sokak számára, Siniša Zlatić első számú indítéka valóban a féltékenység volt. A férfi válófélben lévő feleségének és udvarlójának irányába megfogalmazott válogatott sértésekkel, illetve fenyegetésekkel hagyta el a begaszentgyörgyi szórakozóhelyet, a jelenlevők és fültanúk mégsem hitték, hogy kicsivel később egy géppuskával tér vissza – elemezte a szakértő a gyilkosság körülményeit lapunknak nyilatkozva.
– Később a sajtóból több részletet is megtudtunk az elkövetőről. Kiderült, hogy a férfi gyermekkorában menekülni kényszerült a háború sújtotta Horvátországból, elüldözték otthonából. Ez az esemény számára erőszakos szakítás volt, szakítás addigi, biztonságosnak hitt életével. Ezt a traumát feltehetőleg soha nem dolgozta fel, ezért reagálhatott ennyire irracionálisan a válásra feleségétől. A férfi régi, elnyomott rossz érzéseihez és élményeihez új rossz érzések társultak, és a negatívumok ezen hatalmas folyója áttörte a gátakat. A férfi sikertelenségének bizonyítékaként tekintett feleségére és annak udvarlójára. A szemtanúk elmondása szerint az elkövető barátai is megjegyzéseket tettek, hogy volt felesége új udvarlójával szórakozott. Az elkövető ezt megaláztatásként élte meg. Ami pedig a fegyvert illeti, ez a „sérült” személy feltehetőleg mankóként tekintett a puskára, a biztonság érzetét keltette benne. Ezt a mankót használta fel a számára zavaróként megélt tényezők, feleségének és az udvarlónak, az eltüntetésére. Házasságának felbomlását és feleségének új partnerét, illetve fia elvesztésének lehetőségét akkora megaláztatásként élte meg, hogy a bűntett elkövetésének pillanatában mindenkire ellenségként tekintett, aki szemtanúja volt ennek a megaláztatásnak. Ezért folytatta a lövöldözést még akkor is, amikor már kioltotta az életét a feleségének és az új partnernek. Hiszem, hogy ha nem sikerült volna lefegyverezni, magával is végzett volna – taglalta Nikolić.
A szakértő az általánosítás hibájától int: nem szabad azt hinni, hogy a háborús élményekkel és feldolgozatlan traumákkal terhelt egyének egyszer biztosan robbanni fognak, a múltbéli lelki sérülésektől mentes személyek viszont soha nem lesznek gyilkosok.
Nikolić tapasztalata azt mutatja, hogy az ehhez hasonló bűncselekmények elkövetői az elkövetés pillanataiban nincsenek tisztában tettük következményeivel. Mindegy, hogy melyik elkövető mit állít később, az elkövetés pillanatában nem tudják felmérni tettük súlyát és következményeit.
– Sem Anders Breivik nem volt tudatában a következményeknek, sem az USA-ban elkövetett legnagyobb tömeggyilkosságok elkövetői. Egyébként sokan azt hitték, hogy az USA-ban megtörtént tömeggyilkosságokhoz hasonló bűncselekmények soha nem történhetnek meg Szerbiában. Mindig is az volt a véleményem, hogy csak idő kérdése, mikor lehetünk ilyen jellegű bűntettek tanúi. Ez sajnos természetes, hiszen a szerbiai társadalom is „fejlődik” és „halad a korral”. Az USA-ban jellemző társadalmi és szociális elidegenülés mostanra érkezett el Szerbiába – fogalmazott Nikolić.
Bár a bűncselekmények ellen nem létezik varázsformula, a szakember szerint sokat segítene, ha az illetékes intézményekben szakmailag jobban felvértezett szakértők dolgoznának. A házasságok felbontására sem lenne szabad formalitásként tekinteni, az ehhez hasonló helyzetek minden érintett számára megterhelőek lelkileg, ezért megfelelő mankók felkínálása szükséges – emelte ki. Hiába diplomáztak a szociális központok munkatársai szociológiából, ez még nem készíti fel őket minden eshetőségre – magyarázta Nikolić, megállapítván, a helyzetet tovább nehezíti, hogy az állam szinte mindent a szociális központokra hárít, kezdve a szegényektől az odafigyelést igénylő családokon át egészen a migránsokig.
Az illegálisan tartott fegyverekkel – állítólag nagyjából 3 millió van az országban – kapcsolatos kérdésünkre válaszolva Nikolić megjegyezte: a többi európai nemzethez viszonyítva a szerbiai társadalomnak valóban sajátos a viszonyulása a fegyverekhez. Mint hozzátette, a Balkánnak nevezett lőporos hordóban az emberek megszokták, hogy a történelem során szinte bármi megtörtént, és hiszik, hogy a jövőben is bármi megtörténhet, ezért a fegyverek használata teljesen normálisnak számít. A szakember szerint így lesz ez mindaddig, amíg az állam a lehető legszigorúbban nem szankcionálja az illegális fegyvertartást vagy a fegyverek illegális használatát – például gyermekek születésekor vagy házasságkötéskor.
– A szerbiai törvényhozás és törvénykezés, valamint a hatóságok egyre jobban odafigyelnek a problémára. Sikeresnek értékelem az akciókat, amelyek során az illegális fegyvertartók büntetlenül szolgáltathatják be fegyvereiket. Az utolsó ilyen akció során tudtommal ezer bombát és száz kalasnyikovot szolgáltattak be. Persze az újságírók szerint ez nem elég, viszont a begaszentgyörgyi tömeggyilkosság megmutatta, hogy mit is jelent egyetlen kalasnyikov. Remélem, hogy a belügyminisztériumnak gyakrabban és hosszabb ideig lesznek ilyen begyűjtési akciói. Száz fegyver száz potenciális gyilkost jelent. A lőfegyverek tulajdonosai egy lábbal már a börtönben vannak – magyarázta Nikolić.
