A japán állami nyugdíjalap az első negyedévben hatalmas veszteségeket jegyzett. Hitelminősítők és befektetési ügynökségek becslései szerint mintegy 4,4 milliárd jennel lett szegényebb, azaz a veszteség hozzávetőleg 43 milliárd dollár. Csakhogy arányaiban is érzékelni tudjuk: ez több mint Szerbia teljes évi GDP-je, és ezt a mínuszt a japánok negyedév alatt valósították meg. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a veszteség nem a nyugdíjak mértéktelen kifizetéséből fakad, hanem az alap a tőkéjének egy részét részvényekbe fektette, a részvények pedig ezekben a mozgalmas időkben nem mindig bizonyulnak jó befektetésnek. A japán állami nyugdíjalap vagyona mintegy 40-45 százalékban államkötvényekbe van befektetve, a japán részvények pedig a befektetések valamivel több mint 20 százalékát tehetik ki. A nyugati világban – ahova Japán is tartozik, pedig tőle keletebbre már megint nyugat van – ez egyébként a nyugdíjalapok befektetéseinek szokványos összetételét jelenti.
ELÖREGEDŐBEN
Középiskolás koromban, a 80-as évek elején, gazdaságtan tanárnőm kedvenc témája volt a komolyzene és Japán gazdasági sikereinek boncolgatása. Nem telt el iskolai óra anélkül, hogy ne hívta volna fel a figyelmet a szabadkai régi városháza nagytermében esedékes valamelyik komolyzenei koncertre, és ne tért volna ki az akkor még világszenzációnak számított japán gazdasági csoda egyik vetületére. A japán szorgalom, takarékosság, a munkához való hozzáállás, az állam és annak vezetői iránti tisztelet, a pontosság és a megbízhatóság bizonyára mind-mind olyan tulajdonságok, melyek valóban hozzájárultak a távol-keleti ország gazdasági felemelkedéséhez. Ahhoz azonban, hogy ezek a jó tulajdonságok érvényesülni tudjanak, egészen biztos, hogy szükség volt megfelelő keretre, egy olyan rendszer bevezetésére, amely lehetővé tette a gazdasági modell működését.
Az ázsiai gazdasági modellként elhíresült recept lényege, hogy az állam szövetségre lép az üzletemberekkel, pontosabban a helyi üzleti érdekekkel, segít nekik a boldogulásban és a tőkefelhalmozásban. A kormány ilyen esetben tervez: felügyeli az ipar fejlesztését – miközben jelentős pénzügyi befolyással bír –, a rendelkezésére álló eszközökkel pedig védi a hazai termelést a külföldi konkurenciával szemben. A módszert Japánban vitték először sikerre, ugyanis az ország évtizedeken keresztül a világ legjobb termelékenységi mutatóival büszkélkedhetett a modell sikeres alkalmazásából kifolyólag. Az utóbbi években viszont Japánról már a gazdasági eredményei miatt cikkeznek. Recesszió, földrengés, szökőár, nukleáris katasztrófa, vészesen elöregedő társadalom – ma már ezek Japán jellemzői. Az ország gazdasága évek óta nem tud növekedést produkálni, bár azt is be kell ismerni, hogy itteni perspektívából szemlélve a gazdasági teljesítménye így is bődületes. A lakosság több mint negyede 65 év feletti. Japán mintegy 127 millió főből álló teljes lakossága vészesen öregszik. Kivétel nélkül – az ország mind a 47 tartományában – a 65 évnél idősebb korosztályba tartozók száma meghaladta a 15 évesnél fiatalabbak számát. Ilyenre még soha nem volt példa a szigetországban. Ugyanakkor a nyugdíjalap veszteségeit mégsem az idősek számának növekedése okozza, hanem a tévesnek bizonyult befektetések.
KERESD A (JAPÁN) NŐT
Japán jelenlegi állapotától függetlenül a japán recept valószínűleg ma is működőképes. Csak meglegyenek az összetevők: a munkahelyéhez fanatikusan ragaszkodó, szakképzett, olcsó és bőséges munkaerő; takarékos magatartás az élet minden területén, ami magas felhalmozási rátákat eredményez; a legmodernebb technológia gyors átvétele, ha kell, azonnali lemásolása; a magánszektor és az állami vezetés szoros és hatékony együttműködése.
Nemcsak földrajzilag, de mindenben nagyon távol vagyunk Japántól. Lehet, hogy a recept nálunk nem is működne, saját hazai receptet kellene találni a gazdasági fellendüléshez. Hogy mennyire idegen tőlünk a japán mentalitás, ezt a következőkkel is szemléltethetjük: a napokban jelent meg a hír, miszerint a japán férjek és családapák évtizedek óta nem kaptak olyan kevés költőpénzt, mint mostanában. Ezt egy felmérés mutatta ki. A japán férfiak többsége ugyanis a teljes fizetését a feleségének adja, még akkor is, ha a feleségnek is van saját bevétele. Az ottani hagyományok szerint ugyanis a nő kezeli a családi kasszát, a férfiak csak zsebpénzre számíthatnak. A tokiói Shinsei Bank által elkészített felmérés szerint egy japán férfi átlagos havi zsebpénze 300 euró. Az 1980-as és 1990-es években a japán urak havonta átlagban még ennek az összegnek a dupláját kapták meg zsebpénzként. Ez valóban drasztikus csökkenés. A szerbiai férjek és családapák azonban lehet, hogy még ilyen feltételek mellett is lemondanának fizetésükről, ha akadna olyan nő, akinek odaadnák a szerbiai fizetésüket – ami esetenként a hazai minimálbérrel egyenlő –, az asszony pedig visszaadna 300 euró zsebpénzt.
