A napokban Aleksandar Vulin migránsügyekkel megbízott miniszter kijelentette, hogy az ország területén hozzávetőleg 700 migráns tartózkodik. Ezt követően az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága közölte, hogy csak Észak-Bácskában 800 fő van, és az ország területén 2000 olyan migráns tartózkodik, akikről a humanitárius szervezeteknek tudomása van. Persze rajtuk kívül még talán ezrek is lehetnek, akik láthatatlanok a szerb hatóságok számára. Illegálisan érkeznek az országba, és nem mennek be egyik befogadóközpontba sem, hanem azonnal a magyar határra tartanak, hogy ott valahogyan átjussanak. A magyar hatóságok szerint illegálisan naponta 100-an jutnak be Magyarországra a határzáron keresztül. A migránsok 75 százaléka Bulgária felől érkezik, 25 százalékuk pedig továbbra is Macedónia felől, természetesen a zöldhatáron át.
A legkisebbek gyermeki leleményességgel és vidámsággal kerekednek felül az embertelen körülményeken (Fotó: Kabók Erika)
Szabadkán a 150 fős befogadó központban most éppen 350-en vannak. Az épület mellett valóságos sátortábort hoztak létre. A horgosi határnál lévő ideiglenes táborban nagyjából 200-an tartózkodnak, Kelebiánál pedig, ahol szintén sátortábor alakult ki, 300-an várnak arra, hogy belépjenek az EU határán.
Mivel szinte napról napra erősödik a nyomás a magyar határra, mától érvénybe lép az a törvénymódosítás, hogy azokat, akik illegálisan léptek be Magyarországra, és 8 kilométeren belül elfogják őket a hatóságok, nem a nyílt befogadóközpontokba viszik, mint eddig tették, hanem visszaterelik őket a tranzitzónába, s ott bírálják el menedékkérelmüket. Hogy ez egészen pontosan milyen hatással lesz Szerbiára, egyelőre még nem tudni. Nevezetesen, hogy lelassul-e a kerítés melletti táborokból a beléptetés, vagy esetleg a kerítésen túlra, tehát Szerbiába küldik-e vissza azokat, akik nem kapnak menedékjogot, ez a napokban fog kiderülni.
Az MTI szerint péntekig a magyar hatóságok összesen 17 489 migránst fogtak el erőszakos és tiltott határátlépés miatt, és 5000 büntetőeljárás indult azok ellen, akik megrongálták a határzárat és úgy jutottak be az országba. A migránsok szerint a Szerbiáig tartó útjukon a legkeményebb a bolgár határ volt, ahol a rendőrök kutyákkal védik az országhatárt, meg gázspray-t, gumibotot is használnak, és nagyon nehéz átjutni a magyar határon is, mert mindenfelé katonák vannak. Szabadkára érve a migránsok egy része úgy dönt, hogy legálisan próbál bejutni az Európai Unió területére, ők vagy a kelebiai, vagy a horgosi határra mennek, a senki földjére, ahol beléptető kapuk vannak a magyar határzáron. Akik nem akarnak várni, vagy van pénzük megfizetni az embercsempészeket, azok azonnal megpróbálnak a kerítésen át bejutni Magyarországra.
A Vöröskereszt szabadkai szervezete naponta 450 ebédet szállít a senki földjére (Fotó: Kabók Erika)
A kelebiai és a tompai határátkelők közötti senki földjén alakult ki az a sátortábor, amelyet kis Idomeninek is hívnak. Ebben most főként szíriaiak, kurdok és afgánok tartózkodnak. A magyar határon húzódó kerítésen itt van egy kapu. Naponta 15 személy mehet be a rajta. Elsőbbséget a kisgyermekes családok, meg a betegek élveznek. Ezt Muhamed Amir Mustafa szíriai kurd férfi mondja, akinél a lista van, hogy ki mikor léphet be, próbálhat szerencsét, hogy a magyar hatóságok jóváhagyják-e a menedékkérelmét. Az idősödő férfi nyolctagú családjával sátorozik a kelebiai oldalon. Azt mondja, az itt tartózkodók választották meg őt amolyan vezetőjüknek, s ő írja fel a listára azokat, akik érkeznek, meg törli azokat, akik már bejutottak Magyarországra. Naponta hozzávetőlegesen 2-3 család mehet át a magyar kapun, mondja. Ő már 16 napja itt van, és úgy számolja, hogy talán 10 nap múlva átjut a határon. Hozzávetőlegesen egy hónapot várnak az itt tartózkodók a bebocsátásra. Nagyon sok a kisgyermekes család.
Ha körbenézünk, azt látjuk, hogy embertelen körülmények vannak itt. Takarókból építettek maguknak sátrat. Egyetlen vízcsap van, ott mosnak, mosakodnak, vannak mobil toalettek és szemeteskonténerek.
Az ellátásukkal nincs gond, ezt tapasztaltuk ottjártunkkor. Reggelit a kerítésen keresztül a Magyar Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal osztott nekik, később megérkeztek az UNHCR képviselői, vizet, gyümölcsöt, csokoládét és ruhaneműt, cipőt és tisztítószereket osztogattak, majd dél környékén megjött a Vöröskereszt szabadkai szervezetének két autója. Az egyikből meleg ételt, ebédet osztottak, a másikból pedig vizet, meg száraz élelmet. Szemtanúi voltunk, hogy kínálgatták a konzerveket, a migránsok pedig megköszönték, nem kértek. Ha valaki kenyeret kért, kettőt nyújtottak felé, de nem vette el, azt mondta, egy elég lesz. Nos, azt tapasztalatuk, hogy nem éheznek, és orvosi ellátásban is részesülnek, hiszen kijár hozzájuk az Orvosok Határok Nélkül nevet viselő nemzetközi szervezet.
